Finnország

Már elég rég írtam beszámolót, menetközben megcsináltam a tárgyaimat, levizsgáztam, beadandóztam stb. És hogy még véletlenül se rokkanjak bele abba a hatalmas tudásmennyiségbe, amire szert tettem, megismerkedtem a szórakozás egy újabb fajtájával is. Nem is annyira új, inkább a helyszín és a közeg tér el az átlagostól. Részt vettem az ESN Tamy által rendezett Sea Battle nevű, városnézéssel, hajózással tarkított de főleg bulizásról szóló őrültségén. Előljáróban annyit kell tudni róla, hogy ez egy Stockholm-Tallin-Stockholm hajótúra, ahol éjszaka buli van kifulladásig, nappal pedig városnézés azoknak, akiknek sikerül regenerálódni eléggé az ébredéshez és egy kis sétához. Hogy a party volumenét is átérezze mindenki, íme két szám, ami beszédesebb minden másnál: kb 2000 diák a fedélzeten, akik összesen kb 75 nemzetet képviselnek. No comment...

Mi már jó előre, még március végén lefoglaltuk a jegyet, amiből nekem lett is egy kisebb nehézségem, mert a vizsgaidőpontokat csak ez után hírdették meg májusra. És pont úgy alakult, hogy hazaérkezés után /kedden/ lett volna egy vizsgám, másnap pedig mégegy. Emiatt egy darabig szerettem volna elpasszolni a jegyemet valaki másnak, de a tranzakció nem jött létre, és így utólag hozzáteszem, szerencsére. A vizsgák egyáltalán nem voltak nehezek, készülnöm sem kellett sokat rájuk, a Sea Battle meg szerintem egy életreszóló élmény lesz, kivéve ha ezután minden hétvégén ez lesz az időtöltésem :D

Számunkra egy kis buszozással indult az egész, ugyanis elvittek minket Tampere-ből Helsinkibe, ahol kompra szálltunk. Kicsit furcsa volt, hogy a buszon szinte mindenki aludt, mivel előző este valami buli volt a városban, ami megviselte az embereket. Aztán Helsinkiben kicsit kezdtek éledezni, és még az sem hátráltatta őket, hogy sokat kellett várni a beszállásra egy nagyon szűkös helyen. A fennakadás amiatt volt, hogy egy leányzó, történetesen Niki lakótársa eladta a jegyét egy srácnak, csak annyi eszük már nem volt, hogy ezt közöljék a szervezőkkel is. A jegyek pedig névre szóltak, és a kompon is volt ugye utaslista, amit indulás elött módosítani kelett, és emiatt nem szállhattunk be. De ettől függetlenül alakult a hangulat, mindenki beszéletett, kártyázott, találkoztunk egy magyar különítménnyel, akik már feltünően jó hangulatban voltak, és sunyiban iszogattak is egy kicsit.

Egy kis csavar a túrában, hogy Helsinkiben még nem a partyjáratra szálltunk, ugyanis az Tallinból indult, ezért először egy lájtos menetrendszeri kompozással átjutottunk a tenger túloldalára, ahol viszont már várt minket a Baltic Queen utasszállító a maga tekintélyes méreteivel. A hajó nemrég lett átadva, ha jól tudom, még csak három hete volt forgalomban, és kifejezettem bulizásra és szórakozásra lett megépítve. Először elfoglaltuk a kabinunkat, amire ha azt mondom, hogy kicsi, akkor kimeríteném a nagyítás fogalmát. Annyi hely volt benne, hogy lenyitott ágyakkal, pont ne lehessen normálisan közlekedni. Persze alvásnak tökéletesen megfelel, és még tv is volt benne, ami annak fényében, hogy 10én este játszották a jégkorong döntőt, elég nyerő dolognak ígérkezett. Gyorsan felfedeztük a hajót, volt körül-belül 10 emelet, abből az alsó 4ben az autók parkoltak, 5-8ig voltak a alvó kabinok, és a kilencedik tizediken volt rengeteg étterem, játszó szoba gyerekeknek, pub-ok andalító zongoraszóval, duty free bolt, és persze az elmaradhatatlan szórakozóhelyek, értsd diszkók. Vagy ahogy itt hívják őket, Night Club-ok.

Rögtön megérkezés után tartottak egy kis megnyitó beszédet, és információs gyűlést, amin kb annyi információt tudtunk meg, mintha el sem mentünk volna. Le is léptünk a végéről, kinéztünk a fedélzetre, és titanikoztunk is egy kicsit Nikivel a hajó végén /tudom, a filmben az elején voltak/. Meg persze benéztünk a duty free boltba, ahol a szánk is tátva maradt, mert a legtöbb italból kétszer annyi mennyiséget tudtunk volna venni ugyanannyiért, mint Finnországban. És volt minden mi szem-szájnak ingere, sörök, long drinkek, cyder-ek, borok, rövid italok, pezsgők stb. Itt visszatérő vendégek lettünk:D

Közben a hajó is elindult Stockholmba, az élet is felpezsdült, jöttek-mentek a fiatalok, akik egyre szélesebbb mozdulatokkal közlekedtek, és egyre szélesebb mosollyal társalogtak. Volt mindenféle vetélkedő, ahol italt, óvszert és mindenféle hasonló nélkülözhetetlen kelléket lehetett nyerni. A furcsa az volt, hogy a bulizó diákokon kívül, voltak más, "normális " utasok is, családok, öreg párok, mamik, papik, üzletemberek stb. Nem tudom, mennyire tudtak nyugodtan kikapcsolódni, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, semennyire. Persze olyan is volt, aki próbált elvegyülni a forgatagban, és megnézte a felhozatalt /gondolom a feleség már aludt akkor.../, persze inkább kevesebb, mint több sikerrel. Éjszaka aztán beindult az ereszd el a hajam, volt karaoke, kétféle diszkó, amikre nagyon nem is vesztegetném a szót, minden ment, aminek ilyenkor mennie kellett. Ami eltért az átlagostól, hogy ha kiment a fáradt bulizó egy kicsit pihenni a levegőre, meg is csodálhatta a tengert, meg a szelet, ami olyan erős volt, hogy nehézkesen lehetett csak sétálni. A másik vicces dolog pedig, hogy amikor a hajó kiért a nyílt tengerre, ahol kevésbé voltunk védve a hullámoktól, szépen lassan elkezdett ingadozni jobbra-balra, jobbra-balra, ami egy idő után már tiszta fejjel is megerőltető lett volna, de el lehet képzelni egy rakás illuminált fiatalt, akik elég nagy kilengéssel táncolnak, és erre még a hajó is rásegít. Nem is kell mondanom, volt egy két olyan zakó, hogy csak lestünk, hogy az illető fel tudott állni utána :D Mi viszonylag korán ágynak estünk, mert szerettük volna Stockholmot nem mosott sz*r állapotban megnézni.

 Vasárnap 10 körül meg is érkeztünk a svéd fővárosba, és amíg mások aludtak, vagy éppen tisztálkodtak, addig mi neki is vágtunk a város felfedezésének. Nem gyűjtöttük ki előre, mik azok, amiket érdemes megnézni, így a terv csak annyi volt, hogy bemegyünk metróval a belvárosba, és ott majd elindulunk valamerre. Leszállás után meglátunk egy templomot, és gondoltuk, ha már ott van megnézzük. Nem volt nagy szám, de onnan már láttuk, merre kell továbbmenni, mert jóformán minden egy helyen volt. Városháza, királyi palota, rengeteg templom, szobrok, parkok, old town, minden, ami csak egy szorgalmas túristának kellhet. Mi meg belevetettük magunkat a nézelődésbe, és délutánig meg sem álltunk. Azt kell mondjam, elég jó munkát végeztünk, mert mindent, ami a belvárosban van sikerült megnéznünk, és nem túlzás ha azt mondom, Stockholm gyönyörű város!! Össze sem lehet hasonlítani mondjuk Tampere-vel, de még a finn főváros is csúnyácskának tűnik mellette. Egyetlen dolog miatt nem lehetett felhőtlen az örömünk, hogy elég sok felújítás, renoválás, építkezés volt a városban, és amiatt egy kicsit romlott az összkép. Például a királyi palota elötti kert fákkal, virágokkal, hibátlan zöld gyeppel és egy földkupaccal valamint egy daruval a közepén nem tűnt olyan lélegzetelállítónak...

Délután 6kor indult tovább a hajónk, vagyis inkább vissza, Tallinba. Az eddigi bulizó közönség kiegészült, svédekkel, norvégokkal, dánokkal, meg mindenkivel, aki arrafelé lakik, vagy tanul. Rengeteg nemzetközi diák, rengeteg elhangzó "where are you from?" és "how are you?". Ezután minden úgy történt ahogy az odaúton, bulizás bulizással. Egy kivétel volt: Volt egy olyan opció, hogy ha előre befizettünk 20 eurót, akkor részt vehetünk egy vacsorán, ahol annyit lehet enni és inni amennyi csak belénk fér. Először egy kicsit fenntartásaink voltak, hogy jó üzletet kötöttünk-e, de utólag kiderült, jobbat nem is köthettünk volna. Svédasztalos jelleggel, mindenki annyit és azt szedett magának, amennyit és amit csak akart. Volt itt minden, csirkecomb, hal, valami pörköltszerű, mindenféle szószok hússal, virsli, kolbász, rengeteg sütemény, fagyi és még rengeteg dolog, amire már nem is emlékszem. Továbbá volt jópár asztal, ahol bor és sör volt kikészítve a szomjas vendégeknek. Ezek az asztalok nagyon népszerűek voltak. Persze ez senkinek sem meglepetés. Egy fél óráig csend volt, addig mindenki evett amennyit csak bírt a nagy városnézés után, ezután pedig az alkoholtermeléssel egyenesen arányosan nőtt a hangzavar is. Volt egy srác aki fogadásból lehúzott 3 sört egymás után, kb fél perc alatt. Persze arról nem szólt a történet, hol végezte aztán este, de reméljük nem történt semmi baja:D Szóval itt már mindenki megadta az alaphangot az esti szórakozáshoz, ami nem is váratott sokáig magával, pillanatok alatt elözönlötték a fiatalok a szórakozóhelyeket, ahol meg sem állt a buli hajnalig.

Hétfő délelött értünk vissze Tallinba, ahol nem volt csak 3-4 óra városnézésre, és mivel mi már voltunk ott előtte, nem is nagyon erőltettük a mászkálást. Összekapartuk magunkat és mivel már ismertük a járást, meglátogattuk a legnagyobb élelmiszerboltot a városban, vettünk vizet és egy kis savanyút, hogy minden rendben legyen fent és lent is:D Miután mindenki visszatért a kikötőbe, menetrendszerinti komppal átmentünk Helsinkibe, ahonnan csak úgy mint odafelé, busszal vittek el mintek Tampere-be. Gyors búcsú, egy kis fotózkodás, és mindenki ment tovább a dolgára. Én pl este 10kor jöttem rá, hogy másnap reggel 9kor vizsgám van, de azért sikerült felkészülnöm.

Hát ennyi volt, lassan véget ér a félév is, most amikor a postot írom, éppen a táskámba pakolok, mert pár óra és indulunk haza, Magyarországra. Még van pár dolog amiről írni szeretnék, ételekről, italokról, az emberekről úgy általánosságban, a közlekedésről és majd a hazautamról is. Nem garantálom, hogy ezeket egyik napról a másikra megírom, mert otthon kell majd szaladgálnom egy kicsit, a szokásos parírmunka miatt, meg kerítenem kell magamnak valami diplomamunka témát, aminek június 1 a határideje, és közben lesz pár vizsgám is. Ha minden igaz, ebben a félévben letudom az analízis 8. félévét is, amivel végleg megszabadulok a korábban véget nem érőnek tűnő szenvedésektől :D Szóval dolog van bőven, de még majd jelentkezem, ha lenyugodtak a hullámok.

Moi

Már javában megy a jégkorong vb/mire megírtam a bejegyzést már vége is lett...:D/ és mivel egy hoki nagyhatalomban töltöm az időmet, valamint a magyar válogatott is megajándékozott minket azzal, hogy kijutott és szurkolhatunk a fiúknak, gondoltam mindenképpen megér egy posztot a téma. Nem is a meccseket szeretném elemezgetni, mert aki érdekelt benne, az úgyis látta őket, vagy olvasott róla, aki meg nem, az meg úgysem jut a címnél tovább. Inkább a finn szurkolók hozzáállásáról, és persze magyar létemre a magyar csapatról alkotott véleményükről írnék.

Megérkezésem után előszeretettel interjúvoltam a helyieket a hokiról alkotott véleményükről, és a legkülönfélébb válaszokat kaptam, de ami a furcsa volt, hogy senki nem nyilatkozott a finn csapatról úgy, hogy a legjobb 4nél tovább is juthatnak. Mondhatni a lehető legpesszimistábban álltak hozzá, amihez még az is hozzájött, hogy nem nagyon voltak hasraesve attól sem, hogy egy világversenyen szurkolhattak a kedvenceiknek, akiknek még némi esélye is volt a győzelemre. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy csak elvétve találkoztam olyan emberrel, akit teljesen hidegen hagyott volna a korong terelgetése. Ha mást nem, hát egy kis indulatot vagy pesszimizmut sikerült kiváltanom az "ice hockey" szavak kiejtésével.

Szépen-lassan közeledett a vb és gondoltam, csak fokozódik az érdeklődés a nemzeti csapat iránt: kikkel játszanak felkészülési meccset, kik szerepelnek a csapatban, ki sérült stb. De nem nagyon változott semmi. Kérdezgettem is, hogy tudják e, hogy Finnország játszott Magyarországgal két felkészülési meccset, de persze senki nem tudott róla, sőt volt, aki vissza is kérdezett, hogy "miért, Magyarországon van jégkorong?"... Próbáltam felvilágosítani, hogy feljövőben van ez a sport, és hogy kijutottunk a vb-re, ami nekünk nagyon fontos, de nem meglepő, süket fülekre talált a mondandóm. Aztán amikor megemlítettem, hogy azon a bizonyos felkészülési meccsen, mármint az elsőn a kettő közül, megvertük a finneket, csak legyintettek, hogy hát mostanában padlón van a finn jégkorong. Szegények...

 A magyar-szlovák meccsre egy kisebb hazai csapat verődött össze, a probléma csak annyi volt, hogy a finn tv nem adta a mi meccsünket./mármint a nem fizetős csatornák/ Nem baj az, majd neten követjük, szólt a kijelentés és gyorsan be is izzítottuk a legelső működő streamet. Sajnos csak egy harmad erejéig tartotta magát, mert utána megállt a kép, és nem lehetett életet lehelni bele, csakúgy mint az összes többibe. Viszont sikerült rátalálnunk egy rádiós közvetítésre valami mr100 csatornán, és a minősíthetetlenül rossz kommentátoron kívül probléma nélkül végig tudtuk hallgatni. Azt hiszem nagyszüleim is valahogy így "nézhették" a meccseket anno. Volt örömkiáltás, csapkodás, csalódottság meg ami ilyenkor lenni szokott. Másnap aztán a legtöbb hokirajongó azzal fogadott, hogy nagyon jó volt a magyar csapat /nem tudom ők hol tudták nézni egyébként/ és hogy ezentúl szurkolnak, hogy bent maradjunk.

A Finnország-Csehország meccset egy szórakozóhelyen volt szerencsém nézni többedmagammal. A finnek hangolódtak a meccsre, értsd csendben ültek és iszogatták sörüket. Mi meg megtippeltük a meccs végét. Konkrét eredményekre nem emlékszem csak arra, hogy mindenki a finnek győzelmére voksolt, kivéve az egyetlen finn-t aki velünk volt, mert ő a 4-0s cseh győzelmet látta a legreálisabbnak. No comment. Aztán meccs közben, amikor a finnek visszajöttek két gólos hátrányból még azt is mondhatnám, jó hangulat volt. Kiabáktak, ujjongtak, volt aki még dalba is foglalta Niko Kapanen nevét. Egyébként a finnek nyertek hatalmas bírói segédlettel, és meg is jegyeztem az ismerősömnek, hogy azért én sajnálom a szlovákokat, mert csak a bíró tudta őket megverni, mire mondta, hogy de akkor az lenne a baj, hogy rossz kedve lenne mindenkinek a kocsmában. Körülnéztem, mindenki ült, nézett ki a fejéből és csendesen iszogatta a sörét. Mondtam, hogy még szerencse, hogy így mindenkinek ilyen kitörő jó kedve van:D

A meccs összefoglalója a kedvenc kommentátorommal: https://www.youtube.com/watch?v=1U-Ff_favu4 Azt tudni kell, hogy ha nagyon beleéli magát az izgalmakba, akkor iszonyatosan elkezd hadarni, és a helyiek sem értik, csak ha hagynak 5-6 másodperc átfutási időt, de addigra már mégtöbbet mondott, és így lehetetlen követni.

A többi meccset a koliban néztem, de mindig volt kisebb-nagyobb társaságom, viszont mindenki úgy ült le, hogy most tuti kikapunk. /mármint a finnek/ És amikor nyertek, még egy kis csalódást is láttam az arcokon, hogy nem lett igazuk. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ők akkor örültek, csak azt is úgy szokták kimutatni, mert amikor kikaptak, akkor tényeg el voltak keseredve. Aztán meg nyugtázták, hogy szar a finn hoki.

Összegzésképpen, nyugaton a hokihelyzet változatlan. Svájcban ismét az oroszok nyertek, csakúgy mint tavaly, a hó és tavak országában ismét elmondhatják, hogy valami nem működik rendesen a legnépszerűbb sportjukban, és Magyarország sem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy kivívja a bentmaradást. De utóbbira remélem már csak egy pár évet kell várni.

Finn órán a tanárnő mindig meglep minket valami érdekessel, volt amikor pl behozta a reggelijét egy kis tálkában, hogy megnézhessük, milyen egy tipikus finn reggeli :D Mindig elmondja ha éppen valami ünnep van, vagy valami olyan, ami fontos egy finn életében, vagy ha valami híres ember születésnapja van, néha szólt pár szót a finn mentalitásról, az emberekről stb. Szóval pár hete hasonló érdekességként hozott nekünk egy komolyságtól mentes kis listát, ahol fel van sorolva pár dolog, amik azokra az emberekre jellemzőek, akik túl sok időt töltöttek finnországban. Én angolul írom le, mert nincs kedvem fordítani:

1. You rummage through your plastic bag collection to see which ones you should keep to take to store and which can be sacrified to garbage.
2. As you walk past the Parliament Building in Helsinki, and see the statue is titled "Svinhufvud" you no longer read it as "Swinehead" and instead you think "What a good Swedish name!"
3. When a stranger on the street smiles at you: a) you assume he's drunk b) he's insane c) he's american
4. You don't think twice to put your wet dishes away in the cupboard to dry.
5. A friend asks about yout holiday plans and you answer "Oh, I'm going to Europe!" meaning any other Western European country outside Scandinavia.
6. You no longer scrunch up or fold your paper money. You always out your money in your wallet.
7. You see a student taking a front row seat and wonder "Who does he think he is!!??"
8. Silence is fun.
9. The reason you take the ferry to Stockholm is: a) duty free vodka b) duty free beer c) to party hearty... no need to get off the boat in Stockholm, just turn around and do it again on the way back to finland.
10. Your coffee consumption exceeds 6 cups a day and coffee is to weak if there is less than 10 scoops per pot.
11. You pass a grocery store and think "Wow, it is open, I had better go in and buy something!".
12. Your native language has seriously deteriorated, now you begin to "eat medicine", "open the television", "close lights off", and tell someone "you need't to!". Expressions like "don't panic" creep into your everyday language.
13. You associate pea soup with Thursday.
14. Your idea of unforgivable behaviour now includes walking across the street when the light is red and there is no WALK symbol, even though there are no cars in sight.
15. Your notion of streetlife is reduced to the few teenagers hanging out in front of the railway station on Friday nights.
16. Your bad mood bacomes your good mood.
17. Sundays no longer seem dull with all the stores closed, and begin to feel restful instead.
18. "No comment" becomes a conversation strategy.
19. You finally stop asking your class "Are there any questions?"
20. The fact that all of the "v" 's and the "w" 's are together in the phone directory seems right.
21. Your old habit of being fashionably late is no longer acceptable. You are always on time.
22. Hugging is reserved for sexual foreplay.
23. You refuse to wear a hat, even in -30 degrees weather.
24. Your hear loud-talking passengers on the train. You immediately assume: a) they are drunk b) they are swedish-speaking c) they are american

Több ponthoz is kell némi finnországi tapasztalat, de van azért pár, amin anélkül is jókat lehet mosolyogni. Kedvenceim: 3) 8) 9) 13) 14) 16) 18) de a 22) mindent visz. Ha valami nem tiszta, szívesen elmagyarázom, miért tipikusan finn, vagy vicces vagy stb. Persze ha tudom. Van még pár ilyen vicces dolog, ami Niki listáján vannak, nálam valamiért nem, majd összeszedem őket is pl: Minden kerszteződésben megállsz, még akkor is ha sehol sem látsz autót, és megvárod, hogy a következő autó odaérjen és csak azután indulsz el. Meg kb 150 féleképpen tudod elkészíteni a heringet. Nem sok különbség van a 2 listában, de majd lecsekkolom.

Cs

Üdv mindenkinek, újból jelentkezek, mivel mostanra gyűlt össze megint annyi élmény és tapasztalat adag amit már érdemes kiadni magamból. A hétgévére Niki mentorától kaptunk meghívást, aki Pori mellett lakik egy kis faluban. Amit Pori-ról érdemes tudni, hogy kb 50-70 ezren laknak ott, Eger testvérvárosa, és minden évben itt szokott összegyűlni a jazz zene sava-borsa, egy világraszóló fesztivál keretében. Persze a fesztivál Június akárhanyadikán lesz, és lemaradunk erről is. Szombaton elég korán indultunk, hogy minden beleférjen az időnkbe, ami azért nem volt szerencsés, mert péntek este ugye jégkorong meccs volt és ráadásul egy srác akkor ünnepelte a szülinapját a közös helyiségben. Szóval 8kor vágtunk neki az útnak 4en /Karolina, AP, Niki, jómagam/, de mindenki egy kicsit kába volt.

Másfél óra alatt értünk oda kb és menet közben rengeteg tó mellett elhaladtunk. Eddig nem is tűnt fel mennyi van belőlük, mert minden fehér volt és nem voltak olyan feltünőek, de most hogy elolvadt a hó, kiolvadtak a tavak rá kellett döbbennem, hogy tényleg hihetetlen sok van. Mikor megérkeztünk jóformán még senki nem mászkált az utcákon, és még a boltok is zárva voltak, ha jól emlékszem. A város közepén van egy sziget, amit célba vettünk, menet közben elmentünk egy Karhu /sör/ gyár mellett. A sziget meg olyan Margit-sziget very very advanced volt, teljesen nyugodt, egy csomó patakkal/tóval, semmi zaj, madarak, fák, lehet sétálgatni, stb. Ha nem mentünk volna tovább, simán el tudtam volna aludni bárhol. Elvileg lett volna egy madárpark szerűség is sok pávával, de még nem voltak itt, biztos majd pár hét múlva, ha már igazán jó idő lesz.

Templom és szobor tarkította úton visszamentünk a belvárosba, ahová azóta visszaköltözött az élet, mindenki az utcákon volt, kávézott, beszélgetett, sétálgatott, élvezte, hogy végre süt a nap. A fő utca tulajdonképpen egy bevásárló központ volt, mert mind a két oldalán boltok követték egymást több száz méteren át. Mielött belevetettük volna magunkat a boltok fürkészésébe, megebédeltünk a Hesburgerben, amiről jó tudni, hogy ez a finn alternatívája a McDonald's nak, azzal a különbséggel, hogy sokkal finomabb. Nagyon jó! Elvileg finn származású étterem, de ma már a környező országokban is van mindenfelé. Zaba után a lányok legnagyobb örömére végigjártunk temérdek boltot, ahol Niki talált egy olyan szemüveget, ami kb 2szer akkora mint a feje és tipikusan polgárpukkasztásra való, ezért ki is mentünk vele az utcára polgárpukkasztani. Amíg mi 10 percig nevettünk a szemüvegen, addig a finnek, mikor észrevették úgy csináltak, mintha meg sem látták volna, gyorsan elfordultak, és még a össze sem súgtak. Egy fél órás üldögélés eredménye kb 3 mosoly és 1 nevetés volt. A jó öreg finnek....

Mivel Karolina nem Poriban lakik, hanem egy Noormarkku nevű kis településen, megint útra keltünk, de ezúttal már kocsival. Szépen lassan elhagytuk a várost, aztán megérkeztünk egy nagyon kis településre, de aztán azt is elhagytuk, és 4 kilométer után bekanyarodtunk az erdőbe, ahol további 200 méter után meg is álltunk. Ugyanis ott laknak, a semmi közepén az erdőben. Nekem nagyon tetszett a környék, délután el is mentünk túrázni a környéken. Bementünk az erdőbe, ott meg elkezdtük követni a sineket, ahol persze már nem jár vonat. Végül egy folyó mellett lyukadtunk ki, ahol páran pecáztak is. Csak hangsúlyozni tudom, hogy nagyon tetszett, és én is tudnék így élni, persze nem most, hanem kb 20 év múlva. Este meg megnéztük, hogy alázzák le a svédek az osztrákokat hokiban, kártyáztunk egy kicsit, és aludtunk.

Vasárnap egy gyors reggeli és kávézás után meglátogattuk azt a helyet, ahol korábban Karolináék laktak. Volt lovastanya, sok fa, fű, folyó meg egy kis gyár is ahol, régen valami vasból készült dolgokat készítettek. Eztán kimenytünk a tengerparta, ami kb 20 kilométerre volt. Az időjárás nem hazudtolta meg magát, minél közelebb értünk a parthoz, annál jobban fújt a szél. Mindenki fázott, én meg leteszteltem, tényleg szélálló-e a kabátom és örömmel jelenthetem, hogy az. :) Kimentünk egy strandra is, ahol a nagy szélnek köszönhetően sokan hódoltak a Kite surfing élvezeteinek. Niki egy korábban tett, felelőtlennek tűnő ígérete miatt kénytelen volt bemenni a vízbe. Azt mondta anno, hogy akármelyik tengert vagy óceánt látogatja is meg bele fog menni mindegyikbe, de ha mást nem legalább a lábát beleteszi. Meg is történt, temetés hétvégén :D

Miután hazaértünk, még egy nagyszülőlátogatást is beiktattunk, akik persze nem beszéltek angolul, pláne nem magyarul, de mókás volt. Ők mondták a magukét finnül, Karolina forított, aztán mi válaszoltunk angolul, és megint fordított :D Próbálták minden magyarországgal kapcsolatos tudásukat elővenni, és megkérdezték, hogy még mindig van e sok pásztor a pusztában, meg hogy néz ki a nagyar népviselet, mert valamikor látták már a tv-ben. Meg a maminak tetszett a hajam, nemhiába a nagymamák kedvence vagyok, főleg hogy kb fél éve nem jártam fodrásznál :D

Ettünk, egy gyors kutyázás, cicázás, kinek mi, aztán indultunk haza.

Bye

A Riga-Tallin-Helsinki kiruccanásunk képeit már fel is töltöttük, sőt már a Jyväskylä, Hämeenlinna kirándulások is fent vannak: http://patnika.fotoalbum.hu/

Tessék nézelődni!!

A lappföldi túra még mindig nincs feltöltve, de ami jó hír, hogy a képek nagyrészét már megszereztük, csak nem fért fel az össze egy pendrive-ra. Szóval még egy forduló és jönnek azok is.

Üdv mindenkinek. Visszatértünk a legújabb világjárásunkról is. Ezúttal egy Riga-Tallin-Heilsinki  körút élményeivel lettünk gazdagabbak. Kezdjük onnan, hogy Niki talált a ryanair-nél egy járatot, ami Tampere-ből megy Rigába és mindennel együtt ha jól emlékszem 15 euró volt a jegy. Az egyetlen hátulütője, hogy csak 1 kézipoggyászt lehetett vinni, de arra a pár napra elég volt az is. Velünk tartott még két leányzó, Lilly Mexikóból és Lourdes Spanyolországból. Szóval így 4en vágtunk neki az utazásnak, és mivel Niki lefoglalta előre a repülőjegyet és a szállásokat, nem maradt más dolgunk, mint a nyaralás.

Csütörtök este indultunk a Tampere-i repülőtérről, ami nem nagy, nem szép, nem kényelmes, de legalább repülőtér. Itt a szigorú ellenőrzőnő mindenkitől elvett mindenféle krémet, meg ilyen női dolgokat... Biztos fogyóban volt az otthoni készlete. Mind1, ezen kívül nem volt semmi fennakadás, szerencsésen megérkeztünk Rigába este 11 körül, ahol végigjártuk a duty-free boltokat és meg kellett állapítanunk, hogy jóval olcsóbb minden, mint Finnország. Na igen, ez az elmélet addig tartotta magát, amíg meg nem kérdeztük, hogyan váltják arrafelé az eurót, és rádöbbentünk, hogy a lett pénz /Lat/ jóval erősebb, mint az euró, sőt még a fontnál is erősebb. Egy Lat -ért 1,4 eurót adnak. Így viszont már nem voltak olcsók a dolgok, kb egyárban voltak a finnországival. Szóval este 11, kis kolbászolás a boltokban, és mivel korábban úgy állapodtunk meg, hogy megpróbáljuk minél olcsóbban kihozni a kirándulást, a tervek szerint a reptéren volt az alvás. Persze a két spanyol ajkú résztvevőnk állította, hogy ők ilyenről nem hallottak még, aztán késöbb már hallottak, de fáradtak voltak, mind1. Reptéren alvás annyit jelentett, hogy kártyáztunk jó sokat, meg beszélgettünk, nézelődtünk aztán megpróbáltunk aludni egy kicsit, amiből nekem másfél óra, Nikinek meg kb 2.5 óra alvás lett, a többieknek meg semmi. Ettől függetlenül a reggeli kávé után teljesen friss voltam.

Péntek hajnalban olyan 6 körül felszálltunk a városközpontba tartó buszra, amin szépen lassan rá kellett jönnünk, hogy Lettországban nem beszélnek nyelveket. Se a buszsofőr, se az utasok, hiába kérdeztünk bárkitől bármit, csak erősen tiltakoztak. Ennek köszönhetően túl is szaladtunk egy kicsit, de legalább láttunk egy kicsit a városból is. Kis keresgélés után meglett a szállás is. Annyit kell tudni, hogy nem szállodákban, hotelekben szálltunk meg, hanem hostelekben /kolikban/, de nem olyanokra kell gondolni, amik otthon is vannak, hanem ezek kifejezetten túristák számára kitalált, olcsó és kultúrált módja a megpihenésnek és nagyon jó azoknak akik szívesen ismerkednek másokkal, mert sok ágyas szobák vannak, van közös szoba, és a jobb helyeken mindenféle közösségi programot is szerveznek. Ajánlom mindenkinek, aki nem makulátlan tisztaságra, és csendes pihenésre vágyik a nyaralása alatt: http://www.hostelworld.com/ Mi reggel 7 - fél8 körül állítottunk be, és ennek ellenére feltünően energikus recepcióslány egyből megmutatta a bárpultot és meghívott egy üdvözlő sörre :D Meg elmagyarázta, mit érdemes megnézni, merre tudunk pénzt váltani, miért kell vigyázni a taxisokkal, adott térképeket, stb. Nagyon jó fej volt.
 Úgyhogy hajnalban megittunk a kis söröcskénket, és mivel nem ettünk, nem aluttunk, elég vidámak lettünk mind a négyen :D

Rövid csendespihenő után neki is vágtunk a város felfedezésének, ami nem volt nehéz dolog, mert a szállás az összes látványosságot rejtő old-town közepén volt, és ráadásul az ablakunk egy folyóra nézett, ami éjszaka nagyon szépen ki van világítva... Igazi japán túrista módjára felvettük a 100 méter/ óra sétáló, és 100 fénykép/másodperc kattingató sebességet. Különösen Lilly volt elemében, akinek megmondták, mindent fényképezzen le, és igyekezett is betartani, mert csak úgy kattingatta a gépet, mindenre ami mozgott, meg arra is ami nem. Szóval ezzel a sebességgel nézelődtünk, ebédeltünk, kilátóztunk, templomot néztünk, szuvenírt vettünk stb. És nagyon jó időt fogtunk ki, úgyhogy egy fél órát napoztunk is az egyik téren. A várost kb Budapesthez tudnám hasonlítani kinézetre, csak azzal a különbséggel,  hogy Riga lényegesen kissebb. Mondjuk olyan mint egy Budapest makett. Nem tudom hogy, de van pár ház az old-town-ban, ami meg tiszta olyan, mint amiket anno amszterdamban láttam. Szóval valahogy összevonták a budapesti és a holland stílust és hozzáadtak még pár várfalat meg jó sok templomot és így készült el a város. És azt se felejtsük el, hogy hozzáadtak még, oltári mennyiségű bunkó/tapló/paraszt embert is... Az utcán nem térnek ki, de szó szerint belemennek a másikba, a sorbanállásnál beállnak legelőre, még akkor is ha ehhez a legelső embert ki kell lökniük a sorból /nem vicc, megtörtént/, az meg már annyira nem is furcsa, hogy ha angolul próbál valaki kommunikálni, legjobb esetben nem válaszolnak, de képesek még csúnyán nézni és flegmázni is ezért. Szóval hiába a jó gazdaság, a nagyon erős pénz, az emberek maradtak ugyanolyan taplók. Egy másik dolog, hogy én még ennyi luxusautót egy helyen nem láttam, mint Riga belvárosában. A BMW, Mercedes, Audi trió alapértelmezett volt, de láttam több Porsche-t, Ferrari-t, Corvette-t is stb stb. Egy vicces dolog: A belvárosban van egy nagyobb élelmiszer bolt, ahová akkor akartunk bemenni, amikor pont vége lett a nép munkaidejének, és persze mindenki ugyanabba a boltba akart bemenni, mint mi. Na mármost legalább negyed órás sor állt ahhoz, hogy bejusson az ember a boltba, mert már annyira tele volt, hogy nem fért el több ember. Mi inkább kihagytuk ezt az élmény. Még a városhoz tartozik, hogy szerencsére minden nagyon közel van egymáshoz, és könnyedén be lehet járni az egészet gyalog. Persze most a látnivalókra gondolok, mert maga a város nagy, de az érdekes dolgok nagyon kis helyre vannak koncentrálva. Azt hiszem ennyi, amit verbálisan át tudok adni a városról, a többi infót majd a képek szolgáltatják, mert ugye azok is vannak.

Este kaptunk új szobatársakat is, két spanyol srác személyében. Ez nagyon jó volt, mert ugye velünk két spanyolul beszéló lány jött, és ezután nem nagyon lehetett angol szót hallani, mert nekik a spanyol is jó volt... Mint mondtam, minden jó hostel szervez mindenféle programot az ott megszálló bulizni vágyó fiataloknak, és így volt ez a mi hostelünkben is. Estére /még mindig péntekről van szó egyébként, jó hosszú egy nap volt.../ szerveztek egy diszkóval végződő kocsmatúrát a városban, amire persze mi is vevők voltunk. Három kocsmát látogattunk meg, amiből az első egy nagyon kultúrált, kis meccsnézős, pub-os hangulatú volt, olcsó sörrel /1 lat, az itt olcsó/. A második nem volt nagy szám, a hangulat nem volt az igazik, a sör meg cserébe drágább volt, ha jól emlékszem, ott nem is voltunk sokáig. Az utolsó kocsma egy igazi különlegesség volt, inkább étterem volt nem is kocsma, egy épület huszonakárhanyadik emeletén, úgy, hogy az egész belvárost lehetett látni az ablakból. Rutinosan ide hoztak utoljára, mert ez volt a legdrágább, kb 3 lat volt egy sör, ami olyan 1300 forintnak felel meg... Azt azért már mégse... Ezután mindenki a diszkóba ment, amiből én már nem kértem, inkább hazamentünk Nikivel, menetközben kiettük egy McDonalds hamburgerkészletét.

A pénteki mulatás ellenére nem volt megállás szombaton sem, keltünk korán, elmentünk a helyi piacra, hogy a fenekére verjünk a megmaradt lat-jainknak, és dél körül már mentünk is Tallinba busszal. Érkezés után ugye ki kellett deríteni, mennyit ér a helyi pénz, mi a neve stb.. Lilly úgy gondolta, ő magabiztos már az ilyen pénzfelvételben, és az autómatából magához is ragadott gyorsan 25 kroon-t /koronát/. Persze fogalma nem volt mennyit ér euróban, de gondolta elég lesz. Mint kiderült az kb másfél eurót ér, mert egy euró 15 kroon-ba kerül, magyarul több volt a tranzakciós díj, mint amennyi pénzt felvett :D:D Eztán kaptunk egy jó kis adagot a helyi emberekből a villamoson. Itt már feltünően jobban és többen beszélnek angolul, mint a déli szomszéduknál. Sikerült is találnunk valakit, aki segített nekünk, de volt egy orosz faszi, aki nehezményezte, hogy angolul beszélünk, és csak annyit tudott hajtani, hogy no english no english... Közben odajött egy másik faszi is, aki meg azt kezdte el mondani, hogy nagyon vigyázzunk az oroszokkal, mert őt már többször kirabolták. A hostel gyorsan meglett, ez is a város közepén van, ez is az old-town-ban, mert ugye Tallin is az old-townban gyűjti össze látványosságait. A recepcióslány feltűnően nem szeretett volna köszönni, de aztán csak kinyögött valami hello félét, aztán próbált volna több pénzt kérni, mint amennyiben korábban megegyeztünk, de mikor közölte Niki, hogy az sok lesz, minden komment nélkül kérte az eredeti összeget. Semmi bocs, vagy összekevertem vagy valami. A hostel meg elég új lehet, mert még festékszag volt bent, és akkor kezdték el ragasztgatni a matricákat a falra. Itt is spanyol szobatársakat kaptunk, egy srác és egy leányzó aludt velünk, de másnap már már mentek is tovább.

Szombaton gyorsan le is teszteltük a helyi gyros-t, és rá kell jönnöm, hogy minél messzebb megyek finnországtól, annál finomabb lesz a gyros.... Itt már elég jó volt, de még mindig otthon van a legjobb:D Persze annál délebben még nem jártam, lehet azért. Megejtettünk egy gyors városnézést is, amit Lilly meg Lourdes annyira nem díjazott, és visszamentek a szállásra. Mi meg a bronzkatona nyomába eredtünk:D Tallin belvárosában volt egy bronzkatona szobor pár éve, ami a háborúban elesett orosz katonák emlékét volt hivatott őrizni. Na mármost ez a helyi önkormányzatnak annyira nem tetszett, és kipaterolták valahová a város szélére a semmibe, amiből aztán nagy konfliktus lett, zavargásokkal, tüntetésekkel politikat ellentétekkel stb. Niki erről írt egy dolgozatot és gondoltuk ha már egyszer eljutottunk Tallinba, megnézzük a szobrot is, amit nem is volt olyan egyszerű megtalálni, mert senki ne tudta hová vitték. A régi helye gyorsan meglett, aztán kis idő múlva az új helyét is megtudtuk. Mikor visszaértünk a szállásra, a lányok már javában aludtak és mi is így tettünk.

Vasárnap városnézés volt a program, de elötte még meg kellett várni h a spanyol légió is felébredjen. Ez délre sikerült is nekik, ami utólagos számolással, kb 14 óra alvást jelentett. Ilyen egy igazi városnéző túra:D Első állomásunk a bronzkatona volt, ami tényleg kint volt a semmi közepén, mindenféle lepukkant raktár, és katonai állomás után. De azért kimentünk, kaptunk egy kis történelmi áttekintést Nikitől, és fényképeztünk is. Ezután kolbászoltunk a városban jó sokat, mert rengeteg kisebb-nagyobb templom, várfal, torony, múzeum van. Nagyon hasonlít ez a városrész Egerre az épületeivel, szűk utcáival, a várfallal stb. Nekem nagyon tetszett, sokkal jobban mint Riga. Lejártuk a lábunkat is, mire megnéztünk mindent amit szerettünk volna. Volt itt minden a templomtól kezdve a Depeche Mode-kocsmán át a tengerre néző kilátásig. Itt már fogytán voltunk a tárhelynek a fényképezőn, és nem készítettünk annyi képet, mint Rigában, de azért ami számít az meg lett örökítve.

Hétfő reggel, korán kellett kelni, mert a terv az volt, hogy Tallinból átkompozunk Helsinkibe, és ott is körülnézünk egy kicsit. Lilly és Lourdes már nem tartott velünk a nézelődős részben, mert ők mindenképpen vissza szerettek volna menni Tampere-be, szóval a partraszállás után elváltak útjaink. Mi a helsinki városnézést egy túrista kiskönyvre alapoztuk, ami szerint a legjobb ha felszállunk egy villamosra /3T, ha valakit érdekel/, ami körbemeny a városon, és minden látványosság mellett elhalad. Mi két kört is mentünk vele, mert már nagyon le voltunk merülve, és legalább ültünk egy kicsit. Megnéztünk egy kőtemplomot, ami nagyon tetszett, és már teljesen megdőlt az az állításom, hogy nekem nem tudnak olyan templomot mutatni ami tetszik is... Egyébként nagyon hideg volt a városban, gondolom a tenger miatt, meg a nap sem sütött, és nagyon átjárta az utcákat a szél, ezért fáztunk is rendesen. Azt el kell mondanom annak aki Finnországba látogat, hogy nincs valami sok látnivaló... Mondhatni alig van valami, de ez az ország nem is ezért jó. A városok unalmasak, egyhangúak, viszont nagyon közel van a természet az emberekhez. Kis túlzással elég kimenni a kerbe, ha egy kis erdei túrára vágyik az illető. Tehát lehet túrázni, sportolni stb, de várostnézni nem nagyon, és ezt meg is tapasztaltuk már sokadjára, mert a kőtemplomon kívül, megnéztünk még egy katedrális szerűséget, amiben épp valami kórus énekelt, a kikötőt, a piacot és kész. Ja igen, a villamos elment még a régi olimpiai stadion mellett is, szóval azt is láttuk. Kb ennyi volt helszinki, ami még nagyon feltűnt, hogy rengeteg bevásárlőközpont/pláza van a központba. Szinte egymást érik. Asszem minden érdekeset leírtam a finn fővárosról.

Ez volt a mi kis villámtúránk én nagyon élveztem, mondjuk lehetett volna egy kicsit hosszabb is, de hát nem lehet mindig iskola helyett henyélni. Kösz Niki, hogy megszervezted!

Szasztok

Mostanában lelassultak a történések, ezért van az, hogy nem is nagyon írok blogot, mert nincs miről írni. Vagy csak az ihletem szállt el, nem tudni.

Egész héten beadandót írtam, de még mielött bárki is megszánna, el kell mondjam, hogy ez inkább a stréberség kategóriába tartozik már:D Május közepén van a határidő, de amint kiírták a feladatot, én nekiestem, mondván letudom gyorsan, amíg rossz idő van, és majd májusban, amikor remélhetőleg süt a nap, majd mászkálhatok a városban, kirándulhatok. Kb még 2 délután és a rám eső részt le is tudom.

Most van egy új órám, beszédfelismerés címmel. Elég érdekesnek ígérkezett, fel is vettem gyorsan, aztán az első órán szembesültem vele, hogy ez lehet nem lesz egy sétagalopp. Mint kiderült, az egész beszédfelismerést valószínűségszámítási és statisztikai alapokra helyezik, ezekkel érik el a legjobb eredményeket. A probléma csak annyi, hogy amikor én ezeket tanultam nem értem el jó eredményeket... :D Konkrétan már vártam, hogy végre megszabaduljak ezektől a tárgyaktól. Aztán mindenféle valszám ,statisztikai beadandókat kell írni, matlab-ban / egy matematikai feladatokra készített program/. Ezt a programot meg még életemben nem láttam, és nem is tudom, hogy működik... Csak ennyi a problémám a tárggyal. Az egyetlen kapaszkodó, ami miatt még nem tettem le az  elvégzéséről, az a követelményrendszer. Minden gyakorlatra házikat kell készíteni, amikre pontokat kapunk. Összesen 30 pontot lehet elérni, és ebből 6 szükséges ahhoz, hogy az ember elmehessen vizsgázni. Annyit már csak összekaparok valahonnan, ha máshogy nem, egy kis külső segítséggel :D A vizsga meg teljesen elméleti anyagból lesz, amit meg "csak" meg kell tanulni. Legszívesebben hagynám a fenébe, de 5 kreditet adnak érte, és ráadásul csak egy fél szemeszterben vannak órák.

Ennyi elég is az egyetemről. Amikor megérkeztem Finnországba, emlékszem, hogy képtelen voltam felkelni reggelente, mert 9kor volt úgy-ahogy világos, de pl 8kor még olyan sötét volt, mintha éjszaka lett volna. És emellett délután 4kor már megint teljesen sötét volt. Ez most teljesen átfordult, mert most már reggel 7kor teljesen világos van, de szerintem már 6 körül elkezd világosodni. Szóval már az ébredéssel nincsenek gondok, 7kor kipattan a szemem, és nem tudok visszaaludni, szerintem ezért is kezdtem el beadandót csinálni, mert persze mindenki más tud aludni, csak én nem tudok mit kezdeni magammal. Kb 2 hete volt az a pont amikor, egyenlő hosszúak voltak a nappalok és az éjszakák. Kíváncsi vagyok, hogy fogom viselni, amikor majd májusban csak 5-6 órát lesz sötét... Lehet ki kell találnom valami éjszakai tevékenységet is:D Mondjuk Nikinek nem okoz problémát ez a sötét-világos, mert ő konstans tud 11ig aludni, bármilyen körülmények vannak:D

Múlt hétvégén /21, 22-én/ Jyväskylä-be mentünk meglátogatni Niki finn ismerőset. Jüveszküle, így kell mondani. Vonattal utaztunk, és nekem úgy tűnt mintha alig haladtunk volna vagy 60-70 km/h-val. Amikor lappföldre mentünk, akkor is olyan érzésem volt, mitha csak behúzott kézifékkel közlekednénk. Most végre sikerült lecsekkolnom, ténylegesen mennyivel mennek a vonatok, mert kiírták nekünk az időt meg a sebességet egy kijelzőre. Jelentem, 130 km/h-val haladtunk éppen, amikor úgy éreztem, hogy alig vánszorgunk... Valószínű azért lehetett, mert itt nincs olyan, hogy menetzaj, csöndben siklik a vonat a síneken. Ezek a szerencsétlen finnek nem is tudják milyen az, amikor az állandó tüttü-tüttü -től nem tud pihenni az ember, és még a feje is megfájdul. El sem tudom képzelni, hogy tudnak így élni...

A város nem volt egy nagy élmény. Van tavuk, meg egyetemük, meg szabadtéri színházuk, ami ugye télen nem üzemel. Meg jégkorongpályájuk, meg fájuk. Erre tevékenykedett egy Alvar Alto nevű építész, akit nagyon tisztelnek, és büszkék is rá. Megnéztünk pár épületet, amit kívül-belül ő tervezett, de nem sikerült rájönnünk, miért volt olyan különleges a munkássága. Mindegyik sima téglaépület volt, vörös téglából. Aztán felvilágosítottak, hogy ő találta ki, hogy a téglák ne ugyanolyan szíinűek legyenek, hanem legyen köztük sötétebb és világosabb is, meg hogy a méretük se legyen egyforma. Értem. Egy fél nappal késöbb az is kiderült, hogy azért olyan jelentős, amit csinált, mert bőven megelőzte a korát, mert elötte még senki nem csinált ilyet.

Jöttünk-mentünk egy kicsit a városban de nem volt túl sok látnivaló. Aztán elmentünk Oivához és beszélgettünk mindenféle egyetemi, magyarországi, fényképezős, stb történetekről. Meg ettünk, és ettünk, meg ettünk is egy kicsit. Oiva nagyon jól főz! Az egyik nap csinált nekünk gombás csirkét, ha jól tudom rókagombából, a másik nap meg rénszarvaspörköltet mindenféle erdei bogyóval. Nagyon finomak voltak. Hogy lemozogjuk az ebédet/vacsorát sétáltunk a tavon, kimentünk a sípályához, megnéztük, hogy gyakorol egy síugró srác. Ja, van saját szaunájuk a fürdőszobában. Azt mondják, mostanában minden új építésú lakásba tesznek egyet. Fajintos. Kb ennyi volt a múlt hétvége.

Tegnap meg elvonatoztunk Hämeenlinna-ba /heménlinna/ megnézni egy várat. Volt egy csomó szobája, mindegyik egy kicsit romos és ugyanolyan. Meg volt benne egy téglakiállítás, meg képek más várakról. Asszem ennyi. Az az igazság, hogy várat nézni nyáron jó, mert pl itt is volt egy nagy tó a vár mellett, ami így befagyva nem volt szép, viszont a melegben, körülvéve sok zölddel, biztos vagyok benne, hogy jól mutat. Eztán voltunk börtönmúzeumban, bemehettünk a cellákba, mindenhol volt valami leírás arról, miket csináltak a rabok szabadidejükben /tanultak, olvastak, kötöttek, lázadtak, éhségsztrájkoltak stb./. Kicsit hátborzongató volt ott járkálni, ahol mások a büntetésüket töltötték, akármilyen bűnről is legyen szó. A múzeum után, bementünk a városközpontba, és kajáltunk egy jót. Ezt csak azért írom le, mert végre sikerült olyan gyros-t találnom, ami jó is. Ja itt kebab-nak hívják. Eddig csak olyanokhoz volt szerencsém, aminek nem igazán volt íze, és leöntötték valami mustáros szósszal. Valamiért errefelé nem szeretik megfűszerezni a húst, és emiatt olyan papír íze van, de itt nagyon jól eltalálták a fűszereket, meg volt hozzá csípős és fokhagymás szósz is. HURRRRAAAY! A mennyiséggel nem szokott baj lenni, mert kb annyit adnak, hogy két embernek is elég. Én általában még másnap is azt emésztem:D

Most éppen próbálom elütni az időt mindenféle haszontalan dologgal, és várom hogy Niki felébredjen. Jelzem fél 12 van:D

Olvassatok blogot, kommenteljetek. Szasztok!

Üdv mindenkinek. Már rég írtam blogot, mert miután hazaértünk lappföldről belevetettem magam a beadandóírás és tanulás rejtelmeibe. Nem kell semmi komolyra gondolni, nem ártott meg a hideg, meg ilyesmi, csak március közepén volt egy egyhetes gyors vizsgaidőszak és be kellett fejeznem a beadandómat az egyik tárgyból, meg olvasgatni egy kicsit ugyanebből, a vizsgára. Nem volt vészes, mert ezeket már bőven tanultam korábban is, de egy kis technológiai áttekintőnek jó volt.

Szóval kb ezzel telt el az egyik hetem. A másik meg még ennyire sem volt mozgalmas, többnyire otthon tengtem, ugyanis a vizsgahetet letudtam egy hétfői vizsgával, és a többi nap szabadon maradt. Szóval otthon voltam, mászkáltam a városban, sétálgattam a környéken stb. Szerveztem egy kis hófocis összejövetelt is, nem volt rossz, a probléma csak annyi volt,  hogy csak egy csapatnyi ember verődött össze, és így csak egy kapura játszottunk. Meg a többiek egy kicsit immunisak voltak a focira, csak hogy szépen fejezzem ki magam /persze én ultra-brutál-király voltam, ami egyértelmű :D/, de mókának elment.

Ami még tetemes időt elrabolt a hetemből, az volt, hogy, kitaláltuk Nikivel, hogy megnézzük a gyűrűk ura trilógiát, és ha már lúd legyen kövér alapon, megszereztük a bővített verziót belőle. Kb 11 órányi tömör filmnézés, elég durva, csak időmilliomosoknak ajánlom. Ennél már csak az lehetne hosszabb, ha megnéznénk a Dallas, Esmeralda, Izaura, Barátok közt összes eddigi részét, a szereplők kommentjeivel :D A múltkor felfedezni véltem egy "Bud Spencer, Terrence Hill - összes" gyűjteményt valahol. Ahhoz még gyűjtenem kell egy kicsit az erőmet, de szemeztem vele egy pillanatig :D

A történések közé tartozik még, hogy mind a két Tamperei hokicsapat kiesett a rájátszásból /vagyis az egyik be sem jutott/ és most jégkorong nélkül maradtam sajnos... Annyira meg nem vagyok még ultra, hogy utazzak is érte, mert a legközelebbi rájátszásban érdekelt csapathoz is legalább 2 órát kell zötykölődni, és a hazautazás elég macerás tud lenni estefelé. A magyar-finn hokimeccsről nem olvastam még egy szót sem, amióta itt vagyok, ami valószínű azért van, mert nem olvasok finn sajtót :D Viszont még anno a nemzetisportban olvastam, hogy a vb elött megmérkőzünk velük. Egyébként majd valamikor szeptemberben fellép a Philadelphia pár finn csapat ellen, és már most plakátolják mindenfelé a városban.

Ez mind az elmúlt másfél-két hét termése. Most hétvégén utazunk Jyväskylä-ba egyik ismerősünkhöz. Egy kis városnézés stb. Aztán április elején egy nagyobb volumenű programba vágunk bele: Teszünk egy Tampere-Riga-Tallin-Helsinki-Tampere low-budget túrát. Szerencsénkre találtunk egy repülőjáratot, ami Tampereből Rigába elvisz minket potom 15 euróért, ami kihagyhatatlan volt, annak tükrében, hogy ha ugyanezt az utat komppal és vonattal tettük volna meg, bőven nem jöttünk volna ki 50 euró alatt. Mi meg gyorsan ki is használjuk az adódó lehetőségeket :D Szóval elrepülünk Rigába, ott töltünk egy napot, aztán Tallinban mégegyet, és ha jól emlékszem, Helsinkiben már nem alszunk, viszont reggel érkezünk, éjszaka utazunk haza. Már nagyon várom!! Kb ennyit a közeljövőről. Majd valamikor májusban lesz egy Sea Battle nevű összeborulás, ami annyit tesz, hogy indul egy hatalmas partihajó Tallinból, Stokholm érintésével, Helsinkibe, körül-belül 2000 diákkal a fedélzeten. Na erre is megvettük már a jegyünket, aztán nagyjából le is tudtuk a kicsapongásainkat erre a félévre.

Majd jelentkezem valamikor!

Bye

Mint azt az előző bejegyzésben is írtam, nem sok időm maradt pihengetni a nagy utazás elött. Összepakoltam, ettem, vásároltam, meg hasonlók, és este 11re már mentünk is a vasútállomásra. Egyébként hét résztvevője volt a mi kis kiruccanásunknak: Lourdes, Aiste, Mirkó, Andris, Kati, Niki meg én. Ha még nem írtam volna sehol, Lourdes Niki szobatársa Spanyolországból, Aiste pedig egy ismerős az egyetemről Litvániából. A többiek magyarok és az egyetemről ismerjük őket.

Az út elég brutál hosszúnak ígérkezett: éjfél elött indulás és kb reggel 7kor érkezés. Mindenki hozta a kis itókáját a vonatra, csak hogy legyen mivel elütni az időt, meg Aiste hozott egy pakli uno kártyát, amivel elég jól elvoltunk egy darabig. A kocsiban lévő többi ember annyira nem örült a játékunknak, mert elég hangosak voltunk és nem tudtak elaludni :D Aztán mi is próbálkoztunk alvással, de ez csak többé-kevésbé jött össze. Azt máig nem értem, hogy egy éjszaka közlekedő vonaton, miért nem kapcsolják le a világítást a kocsikban... Kaptuk a fényt az arcunkba, és egy idő után szerintem a fűtéssel is babrálhattak, mert iszonyat hideg lett. És persze a lábamat sem tudtam hová tenni, ezért el lehet képzelni, milyen friss volt mindenki amikor megérkeztünk.

De megérkeztünk és ez a lényeg! Első állomásunk Kemi volt, ami alapjában véve egy nagyon ronda város, nagyon ronda időjárással. Nem tudom mi járhatott az emberek fejében, amikor oda költöztek. "Nézd már, itt egy város tele panellel, meg ronda is, és a hőmérséklet is 0 alatt van az év 3/4ében, meg a szél is állandóan fúj. Költözzünk má ide!!" Szóval ez Kemi, de nem is ezért jöttünk ide, hanem azért, ami a város egyetlen látványosságát képezi: Megnézni a jégkastély. Menet közben megtaláltuk a Botteni-öbölt /vagy öblöt, ki tudja hogy kell írni... :D/ is, ami be volt fagyva, amíg a szem ellát, úgyhogy sétáltunk is rajta egy kicsit, csak hogy ezt is elmondhassuk. A kastélyban nem kellett csalódnunk, kb az volt, amire számítottunk. Minden jégből volt kifaragva, a szobrok, a falak, az asztalok, a lámpák, minden. Nagyon szép volt, de az a baj, hogy ezt szavakkal nem nagyon lehet átadni. Több része volt, a bejáratnál volt egy kissebb kápolna, mellette egy bár, aztán egy étterem, és egy hotel. Persze minden jégből. A hotel érdekessége, hogy napközben a túristák mászkálnak benne, este pedig jönnek a vendégek, akik kapnak egy hálózsákot, ami -30 fokig állítólag problémamentesen alkalmas alvásra. Aludni zokniban, alsógatyában, sapkában kell. :D Reggel pedig, mivel nincs semmi vizesblokk a szobában /meg is fagyna gyorsan/, mindenkit elvisznek egy közeli szállodába, ahol lehet zuhanyozni, szaunázni stb. Ja, elötte még kapnak reggelit a jég-étteremben. Azt is elmondták, hogy egy éjszakára 160 euróba kerül egy sima szoba, a nászutas szoba pedig 340-be ha jól emlékszem. Az igazság az, hogy ha ők fizetnének, sem aludnék ott... :D Rengeteg képet csináltunk, amik még nincsenek feltöltve, még rendszerezzük őket, meg a többiektől is begyűjtjük, amiket csináltak, és majd utána.

Kemi után továbbmentünk Rovaniemibe vonattal, amiről annyit kell tudni, hogy kb a sarkkör kezdeténél fekszik, és lappföld fővárosának hívják a helyiek. Nem sokat láttunk belőle, csak a vasútállomást és a buszmegállót, mert egyből utaztunk tovább a szállásunkra Korvala-Tiainen-be, ami kb 30 kilóméterre lehetett. Ezúttal busszal mentünk, és para volt egy kicsit, mert csak mentünk kifelé a semmibe, végeláthatatlan utakon, az erdőben, a hóesésben, fogalmunk nem volt hol vagyunk, és persze azt sem tudtuk, hol kell leszállni. Aztán addig nyaggattuk a buszsofőrt, amíg végre odaértünk, és szólt hogy már leszállhatunk.

Leszálltunk, elnézünk jobbra, semmi. Elnézünk balra, semmi. Hó, meg út, meg erdő. Meg volt pár kunyhó is a túloldalon, és rövid telefonálás után kiderült, az a mi szállásunk. A hellyel nem volt semmi probléma, pofás kis kunyhók voltak egy kis tó mellett, és mindez közbevéve egy hatalmas erdővel. Már érkezésünkkor kezdett körvonalazódni, hogy nem leszünk jóban a tulajdonossal, mert Niki telefonon egyeztetett vele a programokról, és le is foglaltunk egy husky-szafarit, ami alapjáraton 55 euróba kerül fejenként. Na már most azt mondták, hogy ha nyolc ember megy, 58 euróba kerül, és többszöri rákérdezésre is állították, hogy az mindnekinek összesen, nem pedig fejenként. Különben nem sok értelme lenne, ha a kedvezménnyel drágább lenne, mint anélkül. Aztán mikor megérkeztünk, szóltak, hogy ez az ár fejenként értendő. De még így is mondtuk a 7ből 5en, hogy elmennénk. Ja az lemaradt, hogy a program elött mindig szólni kell legkésöbb a megelőző nap délig. Ő mondta, hogy majd rákérdez, de ok. Másnap aztán kibökte, hogy neki az nem éri meg ha csak öt ember megy, mert a szánost ide kell hívni, meg a kutyákat is ő hozza, és drága a benzin stb... Csak így meg már nem volt lehetőségünk másra jelentkezni /pl motoros szán, olyan mint a jet sky csak havon/, mert már késő volt. Úgyhogy lerendezték a programunkat. De azért így legalább otthon éreztük magunkat, mert kb ott történnek ilyenek...

 A megmaradó lehetőségeinket viszont kihasználtuk. Elmentünk sétálni a hóban ezekkel a hótalpakkal, amik úgy néznek ki, mint egy teniszütő csak a cípőre kell ráhúzni. Mondanom sem kell, semmit nem ér. Ugyanúgy elsüllyedtünk vele a hóban, beázott a cípőnk, mintha anélkül mentünk volna, csak így még estünk-keltünk is közben :D Jó kis móka volt. Az is vicces volt, hogy ha elesett valaki, elöbb villantak a vakuk, mint felsegítsük a szerencsétlent. :D Persze itt is volt szauna, nem a legkirályabb, de azért volt. Viszont a lék a tavon itt volt eddig a legjobb, nem volt mély, létra nélkül bele lehetett menni, meg volt világítva, elég nagy volt a lyuk több embernek is, lehetett benne úszni is. Isteni volt szauna után belemenni. Miután kijöttem, olyan volt, mintha a testem megújult volna, teljesen felfrissültem. Eleinte ijesztő, hogy az ember gőzölög, a víz meg csupa jég,aztán mikor beteszi a lábujja hegyét, megáll benne a sz*r is olyan hideg, de a trükkje az, hogy nem szabad megállni. Amint vizes lettél, menj bele nyakig, maradj ott vagy 10 másodpercet /ez persze emberfüggő, ki lehet jönni egyből is/ és gyere ki. Közben meg lehet kurjongatni, mint állat :D Legalábbis ez az, ahogy én csinálom. Persze, ha a finneket megkérdezed, hogyan kell szaunázni, csak annyit mondanak, hogy ahogy élvezed. Szóval amikor kijössz a vízből, hirtelen nem érzed, hogy hideg lenne. Tudod, hogy kb -5 -10 fok van, de nem érzed, simán sétálsz a hóban mezítláb. Aztán persze egy idő után elkezdesz fázni, és akkor jobb ha bemész. Ajánlom mindenkinek, aki megteheti.

Volt egy nagyobb husky farmja a tulajdonosnak a kunyhók mellett. Meg is néztük őket, nagyon jópofák, meg jó sok is volt belőlük. Kölykök, idősebbek, mindenféle. Ők tanítják meg a kutyákat szánt húzni, és én úgy gondolom, hogy utána el is adják őket, de ezzel többen nem értettek egyet. Az itt dolgozók mondták, hogy nincs nehéz dolguk, amikor tanítják a kutyákat, mert ezeknek az ösztöneikben van a futás. Amíg más kutya visszahozza, azt amit eldob a gazdi, addig ezek futnak. Bekötik őket a szán elé, és elkezdneke futni. Amire meg kell őket tanítani, az az, hogy tudják ki a főnök, és hogy mindig azt csinálják, amit a főnök mond.

Kutyanézés után elmentünk sífutni. A tó mellett el volt készítve a nyom a sífutóknak, úgyhogy gyorsan körbe ismentünk a tavon. Nekem nem volt elég ennyi, és így én egy magányos partizánakcióba kezdtem a helyi erdőben. Nem volt konkrét célom, csak mentem előre, persze úgy, hogy azért vissza is találjak. Kb 2 - 2,5 kilóméterre lehettem már a szállástól, amikor olyan történt velem, amit most már boldogan el tudok mesélni, de akkor nem volt annyira örömteli. Szóval csak megyek előre, nézem a természetet /amúgy nagyon szép volt az erdő/ és egyszer csak meglátom, hogy elöttem a hóban van 3-4 szőrös, szürke állat, kb mint a farkasok, persze farkast még nem láttam, de ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott. "Itt vagyok az erdő közepén egyedül, és találkozok egy csapat farkassal!!" Nagyon nem is nézegettem őket, amint az előbbi gondolat átfutott az agyamon, megfordultam, lécet lecsatoltam, hón alá csaptam, és elkezdtem sprintelni visszafelé, ahogy csak bírtam. Az állatok nem követtek, csak a havat túrták, aztán elindultak az ellenkező irányba. 200 méter után találkoztam a többiekkel, akik mégiscsak elindultak az erdőbe, és miután elmeséltem a sztorimat, gyorsan vissza is fordultunk. Aztán, amikor visszaértünk a kunyhókhoz, látom, hogy egy csomó kutya szaladgál mindenfelé, és akkor esett le, hogy biztos kiengedték a husky-kat... :D Lehet túl sok kincskeresős alaszkai filmet néztem, de tényleg azt hittem, hogy valami vadállattal találkoztam az erdőben, persze ha nem menekülök el kapásból, hanem megnézem őket jobban, simán megmondtam volna, hogy azok kutyák, mert azért egy husky-t nem olyan nehéz felismerni... Szóval még van olyan, aki azóta is emlegeti nekem a farkasaimat :D

Ezeken kívül még szaunáztunk, főztünk, kártyáztunk, beszélgettünk, amit ilyenkor az emberek csinálni szoktak. Szerdan hagytuk el a szállást, visszamentünk Rovaniemibe, vagyis nem is mentünk teljesen be, mert elötte leszálltunk a Santa Claus Village-ban, ami Rovaniemi elött van pár kilóméterrel. Ez az a hely, ahol igazi karácsonyi hangulat uralkodik egész évben. De itt nem erről a plázás "kiteszek egy karácsonyfát, hogy még több mindent megvegyél" hangulatról beszélek. Tök jól meg volt csinálva a hely, több kisebb ház volt egymás mellett. Az egyikben volt a télapó postája, a másikban a főhadiszállása, a harmadikban boltok stb És mindenhol, manók dolgoztak, és még kedvesek is voltak :D Lefényképezkedtünk a télapóval, aki elég beszédesnek bizonyult. Mondjuk az már gyanús volt, mikor mondta, hogy 30 éve minden nyáron elmegy a Balatonhoz. Lehet nem is létezik a télapó??!! :D:D Szóval most villoghatok a télapós fényképemmel kisöcsémnek :D Egyébként küldtem haza képeslapot, amire speciális télapós bélyeget tettek, meg télapós pecsétet nyomtak rá, de egyre nagyobb a valószínűsége, hogy rosszul címeztem meg, mert amit Niki küldött már hazaért, csak az enyém nem. Mondjuk ennyire amatőr nem lehetek, szóval még reménykedek benne, hogy megérkezik. Volt egy tábla, amin a világ nagyobb városai voltak meg az, hogy milyen messze vannak és melyik irányban. Amúgy az egész télapó falun átmegy az északi sarkkör, és mindenhol táblák vannak, csak hogy tudjuk. Lehetett volna még motoros szánozni, rénszarvas farmra menni meg hasonlók, de már nem volt rá időnk. Mindenki vett magának valami szuvenírt, főleg édességeket, én meg csak hogy ne hazudtoljam meg magam, vettem egy kis rénszarvasszalámit. Kinek az édesség, kinek a hús a fontos :D

Még egy állomásunk volt hátra a Rovaniemiben található Arctic Museum. Itt bemutatták, hogy éltek/élnek a sámik lappföldön. Mit esznek, hogy gyógyítanak, milyen tárgyakat/ruhákat készítenek stb. Aztán volt egy csomó kitömött állat, meg makett, meg egy-két helyen interaktív játék, amikből meg lehetett tanulni pár dolgot a lapp életről és állatvilágról. Nem volt rossz, de azért inkább egy átlagos múzeum kategóriába tartozik. Fényképet meg nem lehetett csinálni az egész múzeumban, úgyhogy az nincs.

Aztán még vergődtünk egy kicsit a vasútállomáson, este 9kor indult a vonatunk, amire várnunk kellett vagy 2 órát. Aztán vergődtünk a vonaton is, kevésbé halkan persze, a többi utas legnagyobb örömére. Visszafelé már jóval többet sikerült aludnom, csakúgy mint a többieknek. Reggel 5 után értünk Tampere-be, érzékeny búcsú, 6körül már a koliban voltam, de nem aludtam el, hanem megírtam a finn fogalmazásomat. Elég túlzás fogalmazásnak nevezni, mert kb 5 mondat volt, és kimerítette "az én nevem..", "....ban lakom", ".... nyelveket beszélem" témaköröket. Aztán 10re mentem be egyetemre, de nem ültem be csak a három órából egyre /oda is csak a névsor miatt/, és visszamentem a koliba, ahol át is aludtam egy fél napot.

Azt hiszem, most adtam egy kisebb mennyiségű olvasnivalót, amivel mindenki ellesz egy darabig. Én most beadandót csinálok a héten, egy hét múlva hétfőn meg van egy vizsgám. Addig biztos jelentkezek még valamivel, még nem tudom mivel.

Ágyesz bugyesz!

Múlt hétvégén megejtettem a második cottage weekendemet. Ezt az én egyetemem szervezte és szintén király volt, de egy kicsit más szellemben zajlottak a dolgok mint az elsőn. Itt nem voltunk beosztva csoportokba, és a szervezők sem nagyon tudták mit kellene csinálni. Már akkor gyanús volt amikor "itt lennie kell valahol egy konyhának" kijelentéssel mentek be a kunyhóba. Meg az embereknek sem nagyon akaródzott dolgozni. Amikor volt valami feladat, mindenki lapított, és a 40 emberből mindig ugyanaz a 10 végezte/végeztük el a feladatokat. Magyarul inkább osztálykirándulás fílingje volt, mint egy vadonban eltöltött hétvégének.

A programok kb ugyanazok voltak, mint az első kiránduláskor, persze egy erdő közepén nem is sok más lehetőség van: Favágás, lékcsinálás, főzés, túrázás az erdőben, szaunázás, kártyázás, nyársalás stb. Ezeket nem is részletezem.

Viszont szombaton volt a finn kultúra napja, vagy valami hasonló, és ennek örömére, előadtuk a Kalevalát. Vagyis csapatokba osztottak minket, és minden csapatnak elő kellett adnia egy jelenetet, persze saját "feldolgozásban". A sztorit ugye senki nem ismerte annyira, hogy bármi olyat előadhassunk, aminek köze is van az eredeti műhöz. Volt itt minden, kanos vénembertől kezdve, homokos hajlammal rendelkező szépfiún át a paparazzikig. Jókat mókáztunk, persze az eredeti kalevaláról nem tudtunk meg semmit, de nem is erről szólt az egész.

A másik program, ami nem volt korábban, egy gyilkosos játék volt. Nem bonyolult, mi minden síeléskor játszunk ilyet, csak egy kicsit más formában, de a lényeg ugyanaz. Itt "love assassin" nevet kapta a játék, és a lényege az volt, hogy mindenki kapott egy kis cetlit, amin egy név volt. A feladat pedig megkeresni azt az embert akinek a nevét kaptuk, és ha éppen senki nem lát minket, elmondani neki a következő mondatot: "I'm killing you softly!" Ha tényleg nem látta a gyilkossági kísérletet senki, vagy csak olyanok látták, akik már korábban elhaláloztak, akkor sikeres volt a merényleg, és likvidáltuk a célpontunkat. Ekkor megkapjuk az ő kártyáját a célpontja nevével persze, meg azokat a kártyákat is, akiket már kiejtett a játékból. Az nyer, aki vasárnap délután is életben van, és a legtöbb kártyát birtokolja. Na én gyorsan belevetettem magam a játékba, és már pénteken volt pár skalpom, de szombaton belehúztam, és elég sok embert kiejtettem. Persze szép sunyiban, ahogy azt kell. Az a jó ha senki nem tudja, ki van életben és ki halt meg, csak én persze. Szombat estére már elég nagy előnyöm volt a többiekkel szemben, mert kicsináltam egy török csajszit, aki nagyon intenzíven játszott, és elég sok kártyát hagyott rám. Így a legalább 25 kártya birtokában /kb 40en játszottunk/ tisztában voltam vele, ki él, és ki nem, és ez eléggé leegyszerűsítette a dolgomat, nem kellett sunyiban intézkedni... Aztán vasárnap becserkésztem 9. áldozatomat is, akitől megkaptam a nevemet tartalmazó cetlit, ami annyit jelentett, hogy körbeértem, és mindenki meghalt, csak én maradtam. Tisztára, mint a hegylakó :D A végén 36 név volt nálam, de volt egy srác, aki nem viselte jól a halált, és nem adta nekem a cetlijeit, csak a célpontja nevét volt nagy nehezen elárulni. Magyarul mindenki neve nálam landolt:D A jutalmam sem maradt el, azért mert ilyen király voltam: Nyertem egy beazonosíthatatlan finn piát, amine a szine olyan konyakos, állítólag valami berry-ből készült, de hogy milyenből, azt nem tudom, az ízét meg még nem csekkoltam le. Majd ha lesz valami buli, kipróbálom. Amúgy 38%os és 0,7 decis, úgyhogy a finn italárak mellett elég jól jártam vele, persze ha nem kommersz íze van:D

Asszem ennyi az, ami említésre méltó a hétvégén, a szaunázást már nem részletezem, mert azt minden post-ba beleírhatnám. Kb olyan mint a fürdés:D Jó volt, csak egy kicsit sokan voltunk a kunyhóban. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy volt egy katonai sátor felállítva a ház elött, és lehetett abban is aludni. A közepén volt egy kis kályha, amit lehetett tömni fával, és viszonylag jó meleget is csinált. Én is ott aludtam kint, mert érkezéskor ki kellett pakolni a buszból és csak utána lehetett bemenni a házba, de a korrekt emberek, bementek és elfoglalták az összes ágyat. Amíg a jómunkásember dolgozik, hogy mindenkinek meg legyen teremtve!!! :D Mi folyik itt kéreeem!! :D Szóval a sátor meleg volt, csak a föld volt baromi hideg, és vasárnapra szépen meg is fáztam... Azóta is köhögök mint állat. Ja meg a kályha megolvasztotta a havat a sátor közepén, és egy baromi nagy tócsa lett belőle, amibe a hajnalban visszavergődő, kicsit ittas sátorlakók szépen bele is gázoltak bokáig. :D

Vasárnap délután értünk haza, de nem sok időm maradt pihengetni, mert vasárnap este már indultunk is tovább lappföldre. Gyors zuhany, pakolás, vásárlás, és ennyi, már mentünk is. De ez majd egy másik post lesz...

Üdv

Sikeresen hazaértem lappföldről, de mielött élménybeszámolót tartanék, írok egy gyors megjegyzést a jégkorong bajnoksághoz.

Szóval, kommentben érkezett egy olyan kérés, hogy videózzak le egy meccset. Nem hiszem, hogy ezt meg tudom oldani, mert csak egy hétköznapi fényképezőm van limitált tárhellyel, és a film minősége sem az igazi. Meg a baj az, hogy ahhoz hogy látszódjon valami, zoomolni kell, akkor viszont a legkissebb kézremegés is látszani fog, és élvezhetetlen lesz a videó. Meg ha videózok, nem látom a meccset :D

Úgyhogy nem fogok meccset videózni, viszont cserébe jutyúbon keresgéltem egy kicsit és meg is találtam a tavalyi, 2008-as bajnokság döntőjének összefoglalóját, ahol a Kärpät és a Blues csapatai mérkőztek meg egymással Három győztes meccsig játszottak, és csak az ötödik meccsen dőlt el a bajnoki cím sorsa.

Első meccs: Kärpät - Blues 3:1

Második meccs: Blues - Karpät 1:2 Erről a meccsről nem sikerült videót találnom, de az eredményt kiderítettem, meg annyit, hogy hosszabítás után nyert a vendég csapat.

Harmadik meccs: Kärpät - Blues 2:3 Hosszabbítás után

Negyedik meccs: Blues - Kärpät 4:0

Ötödik meccse: Kärpät - Blues 5:1

Egy meccs beharangozója: Tappara- HPK vickes:D

A döntőben akad jópár gyönyörű gól is. Jó nézelődést!

Cs

Na, azt hiszem, most már tudom, milyen egy jó hokimeccs! Mint, ahogy már mondtam, csütörtökön Ilves-Tappara mokimeccsre voltam hivatalos. Ez a két csapat van Tampere-ben, és természetesen ősi riválisok, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. A meccs elött kicsit féltem attól, hogy a Tapparának már mindegy, hogy mi lesz az eredmény, mert utolsó elöttiek a rajátszás elött pár meccsel, de szerencsére a nagy ellenfél ellen felszívták magukat, mert mégiscsak egy presztízs meccsről volt szó.

A szurkolókra sem lehetett panasz, jó sokan eljöttek, majdnem telt ház volt, ha lehet hinni annak, hogy 7800 férőhelyes a stadion, akkor én olyan 6000-6500 nézőre saccolnék. De sajnos nem találtam semmi információt erről a neten. Persze Ilves szurkolóból volt rengeteg, hoztak zászlókat, mezeket, transzparenseket, meg még a kiabálós kedvüket is elhozták. Persze nem volt olyan hangulat, mintha egy katlanban ülnék ,ami most szeretne felrobbanni, de ahhoz képest, hogy finnországban vagyok, elég jó hangzavart tudtak csinálni néha. A két csapat szurkoló ezen a meccsen sem voltak elkülönítve egymástól, max annyi volt, hogy a Tappara hangos szurkolói /erős túlzás lenne B-középnek nevezni :D/ egy viszonylag üresebb szektorban voltak, gondolom senki nem akart melléjük menni. Viszont ezen a szektoron kívül mindegyik tele volt.

Most sem maradtak el a szokásos show-elemek a meccs elött. Már ekkor lehetett érezni, hogy nem egy hagyományos meccsre tévedtünk, ment az ollézás vagy fujjolás a játékosok bemutatásánál. Aztán elkezdték a derbit, és a játékosok is gyorsan bebizonyították, hogy itt bizony kemény csata lesz: Már az első pár percben volt egy orrvérzéssel és kiállítással végződő bodycheck. Nice:D Nagyon ütötték-verték egymást, rengeteg bodycheck, kisebb lökdösődések már a meccs elején, viszont ezekből a Tappara jött ki jobban, mert gyors egymásutánban két gólt is ütöttek.

A második harmadban sem termett sok babér a hazaiaknak, meg a sok szabálytalanság miatt sokszor kerültek emberhátrányba, és a harmadot 4-1es vendég vezetéssel zárták. Elég sok konfliktus volt a pályán, lökdősődések, kisebb pofonok, de a játékvezetők mindig nagyon gyorsan közbeavatkoztak, és szétszedték a kötekedőket. Azért egy-két nagyobb pofon is elcsattant, viszont az Ilves mintha elvesztette volna a hitét a harmad közepére. A közönség is elhalkult... Aztán az utolsó játékrészben mintha egy másik Ilves jött volna ki, sorra dolgozták ki a lehetőségeket, és amikor 3-4re feljöttek, a stadion is mintha megbolondult volna, ment a buzdítás, anyázás, attól függően, mi történt éppen a pályán. Helyzet itt helyzet ott, de ahogy ez lenni szokott, a nagy támadás visszafelé sült el, és a vége elött pár perccel ütött még egy gólt a Tappara, ami el is döntötte a meccset.

Jó kis meccs volt, csináltam pár képet, amit majd feltöltök a többi közé, de nem most, mert jelenleg pakolok a cottage hétvégére. Pár óra és indulok, zsííííír lesz :D

Ha valaki a finn hokibajnokság állására kíváncsi: http://www.sm-liiga.fi/ Van angol verzió is, de ahogy észrevettem, kb 1 éve frissítették utoljára. Lehet tabellát nézegetni, fényképeket csekkolni stb.

Csákányok

Szevasztok niggerek, ismét jelentkezek. Most nem írtam egy pár napig, mert lelassultak a történések körülöttem, és csak gyűjtögettem az írnivalót. Úgy néz ki, hogy ezután meg azért nem tudok írni egy hétig, mert felgyorsulnak a történések körülöttem, de mindent a maga idejében.

A ministry of sauna utáni péntek, szombat, vasárnap beadandóírással telt. Vasárnap volt a határidő és bele kellett húznom egy kicsit, mert hosszadalmasabb munka volt, mint amit előre gondoltam, de persze megcsináltam. Programot kellett írni, és a végeredmény több, mint kétezer kódsor volt, ami lényegesen több, mint egy átlagos itthoni beadandó szokott lenni /max 1000 sor/. Persze 3 napig a gép elött ültem, le is fáradt az agyam/szemem a végére.

Ezzel kb ki is veséztem a hétvégét, jöhet a hétfő. Volt egy órám, ami unalmasabb volt a vártnál, mert másfél órán keresztül beszéltünk egy olyan dologról, amit otthon letudtak fél óra alatt, mert eléggé magától értetődő, de itt mindenki csak értetlenkedett. Én meg unatkoztam, volt is egy olyan érzésem, hogy tanulmányilag lehet visszaléptem két évet ezzel az ösztöndíjjal, de azért így angolul is tudni fogok beszélni szakmai dolgokról, ami sosem árt. Alessandro szólt, hogy csütörtökön jó kis hokimeccs lesz, mert a helyi két csapat játszik egymás ellen és megbeszéltünk, hogy mindenképpen ott a helyünk. Óra után gyorsan be is szereztük a jegyeket, sajnos nem volt diákkedvezmény, ami általában lenni szokott, csak mivel ez egy local game, és mindenki ott akar lenni, nem éri meg nekik diákjegyet adni. Egyébként érdekes, mert eddig nem mentem ki egy hokimeccsre sem, most viszont egy hét alatt kettőre is megyek, mert a keddi meccsre is van már jegyem. :D Szóval hétfőn volt egy "hagyományos finn sportok" nevű rendezvény, amiről jól el is késtünk a jegyvásárlás miatt. De nem volt gáz, mert egyfolytában mentek a programok, nem kellett pontosan kezdésre odaérni. Szóval volt egy csomó érdekes sport, lehetett korizni /ez annyira még nem érdekes :D/, volt csizamhajító verseny, feleségcipelő verseny, amin indultunk is, persze nem kellett feleséget cipelni, elég volt egy barátnő vagy barát, kinek mi. Na olyan jól sikerült a cipelés, hogy a mély hóban két lépés után elestünk, és mikor féltávnál jártunk, akkor ért be az első. Szóval utolsók lettünk:D Aztán volt hófoci is, aminek semmi köze nem volt a focihoz, csak a hóban rugdostunk egy labdát, már amennyire tustunk, mert elég mély volt a hó még a futáshoz is, nemhogy a focizáshoz. De azért fun volt. Meg nem tudom milyen sportok voltak még, mert mint mondtam, az elejéről lekéstünk.

Kimerítettem a hétfői történéseket is. Kedden ugye egyetem, este jégkorong meccse, utána meg black and white party az egyik koliban. A meccs nem volt rossz, persze én eddig csak egy jégkorongmeccsen voltam életemben, de ahhoz képest jó volt. A tamperei Tappara csapata játszott a helsinkii Jokerittel. Annyit tudni kell, hogy lassan vége lesz az alapszakasznak, és a Tapparának már semmi esélye a rájátszásba jutáshoz, mert utolsó elöttiek a 14 csapatos bajnokságban. Nem tiszta teljesen, hogy az első hat, vagy az első tíz jut e be a rájátszásba, mert a Tappara, kilenc ponttal van lemaradva még a 10.től is. A jokerit viszont most harmadik, és versenyben vannak az első helyért. Ennek ellenére maga a meccs olyan volt, mint valami showműsor, volt zene, fények, játékosok bemutatása külön-külön, bevonulás, cheerleader lányok, mindenféle videobejátszás az ellenfél hecceésére, kolbász, sör , stb Minden ami ilyenkor lenni szokott. Most olvasom, hogy a stadion kb 7800 férőhelyes, de nekem ott nem tűnt akkorának, max 3000-et mondtam volna. Nem volt teljtház, kb olyan háromnegyedház lehetett, de hangulat az semmi nem volt. Hiába, itt más a kultúra, mindenki szép csendben nézte a meccset, Niki meg ordibált, meg buzdította "a csapatot", és volt aki meg is nézte magának:D Összesen max 4-5 ember lehetett a stadionban, aki kiabált is. A meccsen látszott, hogy a Tapparának már mindegy az eredmény, pedig kb 4szer játszottak emberelőnyben a meccsen, kétszer játszottak ketős előnyben is, de nem sikerült nekik betalálni még az üres kapuba sem, sőt még egy buntetőt is kihagyak. Az Jokerit viszont néhol tetszetősen is játszott, és ki is használt 3 lehetőséget a meccsen. A harmadik harmadnak 3-0s vendég vezetéssel végtak neki, és elég unalmasre sikeredett, de azért a végén csak lett egy kis boksz is:D Meg voltak jó kis body-check-ek is a meccsek. A játék meg még így tét nélkül is nagyon gyors volt, az elején csak kapkodtam a fejem.

A meccs után sietnünk kellett, mert max 9ig lehet venni alkoholt, még akkor is ha pl a bolt 10ig van nyitva. Nekünk meg még sört kellett venni az esti bulira, és mi háromnegyed 9kor jöttünk ki a stadionból, kb pont 9kor léptünk be a boltba, épp bemondták, hogy köszönjük a vásárlást, bezárt a bolt. Persze nekünk még sikerült sört venni:D A buli nem volt nagy szám, elvileg a 3. emeleten kellett volna lennie, mi meg beültünk a 2.on a konyhába enni, és az emberek meg egyszer csak elkezdtek jönni a másodikra, és a végén ott lett a buli. A black and white partyból annyi lett, hogy majdnem mindenki feketében volt, 2-3 ember viselt fehéret, de az egyiket le is öntötték vörösborral:D Egy srác elég sajátosan értelmezte a black and white-ot, mert az egyik lábára fehér, a másikra meg fekete cipőt húzott. De ezért szeretjük:D Volt jó sok ember, tömegnyomor, meleg, stb, de tök jó volt. Aztán átvonultunk egy love hotel nevű helyre, ahol sok csini ember volt, meg latin zene, amitől jobban semmit sem utálok, ezért nem is maradtam sokáig.

Most kb 1 hétig nem fogok blogot írni, mert mint mondtam a post elején, hogy sűrű lesz a program. Holnap este megyek jégkorongmeccsre, ahol a helyi két csapat a Tappara és az Ilves játszik. Remélem jó kis parázs csata lesz. A további program: Péntek, szombat, vasárna ismét elmegyek egy cottage weekendre, mert az első nagyon bejött, és ezt sem hagyhatom ki. Vasárnap déltán hazaérek, és vasárnap este már megyek is tovább, mert indulunk lappföldre. Mikulás, jégkastély, rénszarvas stb, már nagyon várom. Csütörtkön érünk haza, majd utána jelentkezek, akkor viszont lesz mit írni bőven:D

Eyébként a finn házifeladatra érkezett egy kitűnő válasz, Pogonyi mestertől ,aki már át s vette a jól megérdemelt jutalmát, egy enyhén rozsdás hurkatöltő berendezést :D Gratulálunk! :D

Szóval lehet írok még holnap este a meccs után, ha oylan edvem lesz, de jövőhét hétvégefelé tuti jelentkezek. Csákányok niggerek!

Moi

Errefelé nagyon népszerű a szaunázás. Mi sem mutatja jobban, hogy itt sok bulit rendeznek szaunákban, ami egy kicsit furcsa szokás de meg lehet szokni. Szóval csütörtökön szervezett az egyetemi diákszövetkezet egy bulit az egyetem szaunájába /teekarisauna/. Nagyon be volt harangozva, hatalmas buli, nagyon jó zene + dj-k, bárpult stb. Úgyhogy nem maradhatam ki belőle én sem, gyorsan kerítettem egy srácot itt a koliban, aki szintén el akart menni. este 8kor kezdődöt, és 20:00ra pont sikerült odérnünk, ami annyit jelentett, hogy a szervezőkön kívül még senki nem volt ott. De legalább szabad volt a bárpult. A hely úgy néz ki, hogy van egy tánctér szerűség, ami az első helyiség a ruhatár után. Itt volt egy nagy dj pult felállítva, a másik oldalán meg egy bárpult. Innen lehetett továbbmenni a szaunába. A buli army style-ban volt meghírdetve, és jópáran szépen fel is vették a terepszínű egyenruhájukat. Mondjuk a német srác, akivel mentem, kicsit megdermedt, amikor meglátott egy csoprtot egyenruhában, német zászlóval a vállukon, mert mint mondta, ezért németországban simán meglincselhetik az embert... Hát igen, a történelem. Csak az a vicc, hogy más országokban meg egyre nagyobb divat ez a németesdi, de ebbe mont ne menjünk bele.

Már ültünk vagy egy órája egy asztalnál, szürcsölgettük söreinket, amikor elkezdtek szállingózni az emberek, de szaunázni még nem lehetett, mert 9től 10ig lány szauna volt. Itt az a szokás, hogy az első óra mindig a lányoké, és utána vegyes szaunázás megy. Mert ugye ezek meztelenül szaunáznak errefelé, amit nem minden lány visel olyan jól. Arra viszont bizts jó, hogy felmérjék a terepet, hogy az esti egyéjszakás ne legyen zsákbamacska:D Szóval üldögéltünk, beszélgettünk, sörözgettünk stb. A zenét nem tudnám pontosan besorolni, olyan elektronikus, minimálos, nem tudom milyen volt az elején. Ja igen, az egyetemnek van egy spinni group nevű csoportja, ahová el lehet menni lemezlovászkodni, és ez a csoport játszotta a muzsikát a buliban. Volt egy kis drum and bass is, nem nagy durranás számokkal, aztán meg jöttek ezek a népszerűbb elektronkius zenék, de nem ezek a falusi diszkósak, hanem pár fokkal komolyabbak.

Közben az élet is beindult, egyik pillanatról a másikra jó sok ember lett. És közben a vegyes szauna is beindult, úgyhogy irány a szauna. Mint ahogy mondtam, itt meztelenül szaunáznak, persze lehet menni fürdőruhában is, de akkor jó esély van rá, hogy kinézik az embert. Szóval meztelen szauna, no problem. A baj csak annyi volt, hogy kb kétszer annyi ember szeretett volna szaunázni, mint amennyi befért volna, de nem nagyon akaródzott megvárni senkinek sem, hogy kijöjjön valaki, szóval hering effektus lett bent, amiből következik, hogy elég nehéz volt elkerülni a testi kontaktust más emberekkel... Kicsit idegesító volt. Vagyis inkább nagyon. Meg a szaunában is ment az ivászat, és volt egy finn csoport, akik elég durván, elég gyorsan berúgtak, és az volt a mániájuk, hogy minden előzmény nélkül, elkezdtek mind a hárman telitorokból üvölteni. Aki látta az ace ventura nem tudom mennyiben azt a részt amikor ace a teraszon áll, üvölt és közben kinyitja-becsukja a terszajtót, az el tudja képzelni milyen volt, csak itt 3an kiabáltak. Szóval, a szauna jó volt, az emberek már kevésbé.

Azt hittem, hogy kb 45 percet tölthettem szaunázással, de mint kiderült, olyan másfél óráig voltunk. Menet közben a buli is beindult, mindenki ropta, volt jó sok ismerős is a koliból vagy az egyetemről. Volt egy csaj a buliban, akin nagyon jókat mosolyogtam:D Itt az a szokások a szaunázó férfiaknak, hogy két szaunázás között, egy szál törölközőben kimennek a bárpulthoz, meg táncolnak egy kicsit a többiekkel stb. Szóval ez a csaj nagyon rokonszenvezett a törölközős emberekke, mert minegyikhez odament aztán odatáncolt nekik, tapi stb...:D Összejött egy sráccal, de fél perc múlva meglátott egy törölközős egyént, akinek nem tudott ellenállni és már ment is tapogatni, de utána meglátott egy másikat, aki biztos jobban bejött neki, mert oár másodperc múlva már azt fogdosta, persze az első két áldozatnak vérben fogott a szeme. Vicces kis jelenet volt:D

Ezeken kívül nem történt semmi említésreméltó, ment a zene, ment a sör, ment a tánc, meg a beszélgetés, ennyi. Még annyit, hogy idővel a szaunában ordibálós finnek is megjelentek a buliban, de annyira nem tudtak megállni a lábukon, hogy az állandó botladozásukkal sikerült is felszabadítaniuk kb 3 négyzetméternyi helyet a tánctéren:D Meg estek-keltek egyfolytában.:D

kb ennyi volt. Nem tudom mi lesz velem, miután hazamentem, mert nagyon rákattantam a szaunázásra, minimum hetente 3szor megyek, de van amikor többször is. Lehet otthon kicserélem a zuhanyzót valami szaunás berendezésre. Vagy ami még jobb ötletnek tűnik, hogy a mosógépet cserélem ki:D

Közben már több ezer megoldás érkezett a finn házifeladatra, de sajnos még senki nem adott helyes választ, úgyhogy hajrá!!:D

Moi!

Azt hiszem a finn nyelvtudásom eljutott arra a szintre, hogy én tanítsak másokat :D Kezdjük is a kiejtéssel. Nagyon hasonlít a miénkhez, kiejtenek minden egyes betűt, ami le van írva, nem úgy mint mondjuk az angolok, vagy a franciák, ahol néha teljesen nást mondanak, mint amit írnak. Van pár betű, ami eltér a miénktől: az "y"-t "ü"-nek ejtik, a "z" pedig olyan cé és zé között. Aztán van nekik még ä betűjük is amit "e"-nek kell ejteni, és az e betűt ejtik "é"-nek. Még annyi, hogy amit s-nek írnak, azt sz-nek ejtik. Pl.: Jyväskylä egy város neve és úgy kell kiejteni, hogy "jüveszküle". Kysymyksiä annyit tesz, hogy kérdés, és küszümükszie ahogy mondják. Mi sem egyszerűbb ennél :D Kerítek még pár példát: puhelinnumero /telefonszám/ puhelinnumero. Ezt azért írtam, hogy még a h-t is kiejtik, csakúgy, mint mi. De a kedvenc finn szavam a Koskikeskus /koszkikeszkusz/, ami egy bevásárlóközpont neve. Amúgy a keskus annyit tesz, központ.

Most már mindenki tud mindent ahhoz, hogy belekezdjünk a számokba. Először 0-tól 10ig: nolla 0, yksi 1 /ükszi/, kaksi 2 /kakszi/, kolme 3, neljä 4 /nélje/, viisi 5, kuusi 6, seitsemän 7 /széitszémen/, kahdeksan 8, yhdeksän 9 /ühdekszen/, kymmenen 10 /kümmenen/.

Innen már könnyen megvannak a számok 11től 20ig: Csak utánuk kell tenni, hogy toista, kivéve a 20nál, mert az kaksikymmentä. pl 13: kolmetoista, 17: seitsemäntoista, 19: yhdeksäntoista, 20: kaksikymmentä.

Most, hogy már mindenki, legszebb álmából is felkeltve elszámol 20-ig, haladjunk is tovább :D a 30, 40, 50, stb... ugyanúgy van, mint a 20nál: kolmekymmentä, neljäkymmentä, viisikymmentä stb. Tehát ha mondjuk azt akarod mondani, hogy 70, először mondani kell, hogy 7, és utána tenni, hogy kymmentä: seitsemänkymmentä. Ha pedig még annyit bonyolítunk rajta, hogy pl 63-at akarunk mondani, akkor mondjuk, hogy 60 és külön 3, csakúgy mint nálunk. kuusikymmentäkolme /kuusi=6, kuusikymmentä=60, kolme=2, csak az ismétlés kedvéért:D/. Most már mindenki olyan király, hogy simán elszámol 99-ig, úgyhogy italrendeléssel már nem lesz probléma.

De ha már idáig eljutottunk, miért nem számolunk tovább. sata=100, kaksisataa=200, kolmesataa=300 stb. tuhat=1000, kaksituhatta=2000, kolmetuhatta=3000 stb.

Ha az szeretnénk mondani, hogy pl 1985, akkor először mondjuk az ezreseket, utána, a százasokat, utána a tízeseket, és utána a maradékot: tuhatyhdeksänsataakahdeksankymmentäviisi /tuhat=1000, yhdeksänsataa=900, kahdeksänkymmentä=80, viisi=5/.

Na azt hiszem kezdésnek ennyi elég is lesz, már mindenki el tud számolni 9999ig, úgyhogy már a kezdő fizetési igényünket is ki tudjuk fejezni szép finn szavakkal, persze euróban:D Egyébként nem szokták leírni a számokat betűvel, mert mint látható, elég cifrák és hosszúk tudnak kikerekedni a dologból.

És akkor házi feladatnak, mindenki írja meg nekem a 2698, 17, 751, 6925 és az 1008 finn megfelelőjét kommentben:D Akinek még ez sem jelent problémát, annak elárulom, hogy 10000 /kymmenäntuhatta/ fölött is ugyanúgy kell képezni a számokat, mint alatt, az egymilliót, meg miljoona-nak mondják. Szóval, aki ennyira király, számoljon el 0tól millióig, hármassával, aztán meg visszafelé kettesével. :D

Have fun :D

Moi moi

Szasztok! Most szerda van és beadandót írok egész nap. Éppnen ebédszünetet tartok /persze halat eszek, mi mást/ és gyorsan megírom a hétvégi cottage weekend-et nektek, hogy legyen mit olvasni.

Mint azt már írtam korábban, a cottage weekend arról szól, hogy az ember többedmagával kivonul egy kis kunyhóba az erdő közepén, persze jó messze a város zajától, és félig nomád körülmények között eltölt pár napot. Mi huszonegynéhányan voltunk külföldi diákok, meg jópár szervező, és így összesen kb 30an vágtunk neki a kalandnak. A nehezebb csomagokat elvitték kocsival, meg a kaják is kocsival közelítették meg a kunyhót. Én kemény voltam, nem adtam le a táskámat, gondoltam nem olyan nehéz. Na jó lehet, inkább lassú voltam, mint kemény, mert mire az autóhoz értem, már tele volt csomaggal :D Persze mindenki bepakolta a kis retiküljét a maga 10 dekájával, de mindegy. Szóval, ketten autóval mentek, a többiek meg elbattyogtak a közeli buszmegállóba, és felszálltak a 28as buszra. Ez a busz meg csak ment ls ment kifelé a városból, nem gondoltam, hogy egy helyijárat busz ennyire elhagyja a várost. Aztán végre megérkeztünk, és egy közlekedési táblának köszönhetően megtudtuk, hogy Tampere-től 13 km-re járunk. A kunyhó még 7 kilométerre volt a busz végállomásától, úgyhogy neki is vágtunk az útnak. Tök jó helyeken mentünk, volt lovastanya lószaggal, /teljesen otthon éreztem magam :D/, kavicsbánya, erdő, tisztás, házak, kunyhók. Csak a táskám lett egyre nehezebb, ahogy telt az idő. Jól megpakoltam otthon, úgy voltam vele, inkább elviszek felesleges dolgokat, minthogy otthonhagyjak valami fontosat. Meg volt benne sör is, lehet attól volt nehéz :D Félútig elvittem, aztán meg Nikivel cserélgettünk, mert neki sikerült betteniea kocsiba az övét. Aztán mikor már majdnem ott voltunk persze leszakadt a vállpántja, vagyis eltört a vállpánt karabínere. Valahogy mostanában nincs szerencsém a táskákkal. A laptoptáskámnak is eltört a karabínere, de azmég érthető volt, mert már nem mai darab, meg használtam is rendesen. Aztán mielött kiutaztam vettem, egy hátizsákot, meg egy utazótáskát, hogy legyen mit megtömni. A hátizsiák vállpántja már a bécsi repülőtéren elszakadt, meg a zipzár is elég nyögvenyelősem működik. Teszem hozzá, akkor használtam először. Most meg az utazótáska is elszakadt. Semmi gond nem lenne, ha otthon lennék, és ki tudnám cserélni másikra, de így meg itt vagyok két táskával és mindkettőnek van valami gyíkja.

Mind1, azért odaértünk. Tényleg a semmi közepént volt a kunyhó, a hatalmas erdő közepén, volt egy tó, és amellé építették a házat. Semmi zaj, tiszta levegő, háborítatlan természet. Vagyis csak mi háborgattuk, de azért annyira nem. Szóval volt sok fa, meg susnyás, meg egy kunyhó, amiben laktunk, meg egy másik kisebb kunyhó kb 100 méterrel arrébb, amiben a szauna volt, meg egy fészer, amiben a kivágott fát tároltál. Kb ennyi, ja meg volt egy kerti kút is, ami ellátott minket ivóvízzel, és fürdővízzel is, mert a kunyhóba nem volt bevezetve a víz. Persze senki sem fürdött, mert jéghideg volt a vize :D Áramunk volt valahonnan, nem tudom honnan, de így volt világítás, meg hoztak hangfalat is, úgyhogy zenénk is volt. Az épületben két szoba volt, az egyik a konyha, a másik meg egy ilyen nappali-hálószoba egyben. Volt vagy 10 emeletes ágy, meg egy nagy asztal, meg két kandalló amiből az egyiket használtuk csak. Azzal fűtöttünk, meg lehetett benne kolbászt sütni stb. Itt megnézhetitek, hol volt a tábor.

Az embereket 3 csoportba osztották, és mindegyik csapatnak megvolt a maga feladata. Mi a lékvágással kezdtünk, ami könnyűnek tűnt elsőre, de nem volt az. Egy kisebb lyukat gyorsan sikerült csinálnunk, ott kb 20 centi vastag volt a jég, mert elöttünk 1-2 héttel már csináltak ott lyukat. Aztán amikor próbáltuk szélesíteni, rájöttünk, hogy mellette már 40-50 centis a jég, és azt hiába ütöttük, nem sikerült feltörnünk. Végül egy emberes lék lett belőle, pedig jó nagyot akartunk csinálni, de már kezdett ránk sötétedni. Én még csatlakoztam a faaprító csoporthoz is, mert azt mindig is szerettem csinálni, aztán a sok városi meg csak nézte, hogy honnan jött ez a gyere, aki még fát is tud aprítani :D Egy szépséghibája volt csak ennek a dolgozósdinak, hogy volt egy kb 7-8 fős lenygel különítmény, akik nagyon látványosan nem csináltak semmit, még akkor sem ha rájukszóltak. Ők úgy elvoltak, iszogattak, beszélgettek, sminkeltek stb, amíg mások dolgoztak helyettük is. Ja meg pofátlanul ették a közös kajákat is. Mert ugye ők megérdemlik.

A szaunát meg a kunyhót is mi fűtöttuk fel. Jó volt, bicskával aprítottuk a gyújtósnakvalót :D Volt ott egy srác, aki koszovóban volt önkéntes, és ő mutatta a faaprítós trükkjeit. És beszélt pár szót magyarul is. Nem tudom mi van errefelé, de rengeteg emberrel találkoztam, aki tud pár mondatot, vagy szót magyarul. Tök érdekes, milyen világnyelvünk van. Szóval fűtöttük a szaunát fával, amit mind a két nap ki is használtunk, de az első nap nem votl igazi, mert még nem melegedett át teljesen a faház. A második nap viszont nagyon jó volt. Meg a jeges tóba is bementem kétszer. DURVAAAA. Az esték és délutánok kártyázással, társasjátékkal teltek, meg persze mindenki megitta a hozott piáját első este. Egyek este vakmerően belekezdtünk egy Risk partiba, ahol még 3 óra játék után is kb az volt az állás, mint a legelején, na akkor elegem lett, és gyorsan rábeszéltem mindenkit, hogy engem támadjon, és fél órával késöbb már ki is estem :D A többiek játszottak még bőven, és az ötödik órában, jöt el az, hogy már csak ketten voltak játékban, de nem bírtakegymással, és döntetlen lett a vége. Ez kb hajnal 4kor lehetett, és az emberek nagy része el is vonult aludni, de a maradék kb 4 ember valamiért úgy érezte, hogy nekik gitározniuk kell egy kicsit, és 4-től 6-ig nyomatták mindenki legnagyobb örömére... Végül nem kaptak cipőt az arcukba, de nem sok hiányzott.

Nagyon jó volt ez a hétvége, meg merem kockáztatni, hogy az eddig legjobb hétvégém volt itt Finnországban. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyedül a fürdés hiányzott, és hazafelé, már csak egy jó félórás zuhanyra tudtam gondolni, ami be is következett. Meg negatívum volt még a lengyel különítmény, akik őstulok módjára viselkedtek, és egyfolytában lengyelül beszéltek, plusz a finn delegáció is megérte a pénzét, mert a nagy részük mindent elkövetett, hogy nem vegyüljön a nem finnekkel. És hazafelé ők elmentek kocsival, mi meg gyalogolhattunk. Jópofák voltak... De ezekkel együtt is bőven megérte eljönni. Már fel is jelentkeztem a következő ilyan hétvégére, amit az én egyetemem szervez két hét múlva, és kb 70 kilóméterre lesz Tamperetől, ha jól értettem, egy nemzeti parkban, vagy mellett. Már várom.

AKi képeket akar nézni a hétvégéről, az előző bejegyzésben található link segítségével megteheti.

Moi

Úgy döntöttem, nem töltögetek fel képeket erre a blogra, mert elég véges a tárhely, meg a múltkor is problémáim voltak a feltöltéssel. Cserébe viszont Niki regisztrált a fotoalbum.hu-ra és szépen szorgosan töltögeti is a képeket, amiket csináltunk. Már van jó sok. Tessék nézegetni őket.

Ez az első adag, kb időrendben a felétől már rólam is vannak képek, mert én ugye késöbb érkeztem ki. Ja amúgy ezek a januári történések.

http://finland.patnika.fotoalbum.hu/

Ezek már közösen készültek, és jó sokon rajta is vagyok /Február/:

http://finland2.patnika.fotoalbum.hu/

Kicsit ömlesztve vannak, mert nem nagyon lehetrendszerezni őket, de többnyire kommentezve vannak a képek pont emiatt.

Jó nézegetést!

Az a helyzet, hogy éppen beadandót írok, de meghalt a szerver, amin dolgozni kell, és gondoltam amíg megcsinálják, írok gyorsan a csütörtöki mulatozásunkról.

Tök nyugis volt az egész napom, estére pedig volt egy lájtos programunk. Csak annyi, hogy az egyik koliban volt egy kis főzőcske és meghívtak enni. Abban meg jók vagyunk, úgyhogy elmentünk :D A múltkor írtam, hogy mindenhová időben érek oda, és a többiekre kell várni. Na ezen változtattunk egy kicsit, mert sikerült egy fél órás késést összehoznunk. De azért csak odaértünk. Kiültünk a társalgóba vagy mi az, és ott beszélgettünk, meg eszegettünk, és az emberek elkezdtek gyűlni körülöttünk. Meg jött két srác, akik hoztak hangfalakat meg számítógépet és csináltak zenét. Én késöbb tudtam meg, hogy valami Facebook-on is meghírdetett buli volt az este, de akkor csak pislogtam, honnan jött annyi ember. Nagyon sokan lettek, nagyon kis helyen. De király volt, csak mi nem készültünk ott bulizással, ezért leléptünk némi beszélgetés után egy Be-Bop nevű helyre. Annyit kell tudni róla, hogy csütörtökig csak hallottam a helyről, még nem voltam ott, de nem nagyon mondott róla senki sem jót. Az egyetlen dolog, ami odavonzott az volt, hogy csütörtökönként 1 euróba kerül a sör. Még mielött írná valaki, hogy az jó drága,  meg kell jegyeznem, hogy az errefelé nagyon olcsónak számít. Egy kocsmában kb 3 euró a sör, még akkor is ha nem a legmenőbb helyre megy az ember, de van olyan ismerősöm is, aki már ivott 5 eurós sört is. Mikor megkérdeztem, milyen volt, csak ennyit mondott: "Sz*r. Nem volt benne buborék, és még habja sem volt." Hát igen, errefelé amennyire büszkék a sörükre, annyire ihatatlanokat csinálnak.

Szóval átvonultunk a Be-Bop ba. Nem egy hétköznapi hely az biztos... Így leírva biztos nem tudom átadni, milyen de azért megpróbálom. A 60as vagy mittudomén hányas évek amirekijának van berendezve. Életnagyságú Elvis szobor, nagy amerikai cápa autók kicsinyített másai, Monroe bábúk, neonfények, motorok stb. Vannak képek is, amiket Niki tölt fel, majd belinkelem őket a következő bejegyzésben. Nézzétek meg. Szóval amikor beléptünk, elég intenzív volt a hely, de nekem nagyon tetszett, mindig is szerettem ezeket a régi, amerikai dolgokat. De ne szaladjunk annyira előre, mert a bejutás sem volt egy egyszerű menet mindenkinek. Kapásból a bejáratnál kérték az igazolványt mindenkitől. Én szerencsére mindig magammal viszem az útlevelemet, mert azzal simán beengednek. Viszont volt egy lány, aki nem hozta el "csak" a diákigazolványát, amine persze rajta volt, hogy mikor született, de nem engedték be. Azt mondták, hogy az nem elég. Úgyhogy neki el kellett mennie a másik igazolványáért. Következő lépés a ruhatár volt, ahol Niki leadta a kabátját, de mondták neki, hogy a pulcsiját is kötelező leadnia. Arra a kérdésre, hogy miért, annyi volt a válasz, hogy mert le kell. Néha érdekes folgokat képesek kitalálni ezek a finnek, de lesz majd még viccesebb is ezen az éjszakán, a bárpult környékén.

Végül sikerült bejutni, volt, aki hiányosabb öltözékben, mint szeretett volna, de azért bent voltunk. Ahhoz képest, hogy nem volt megbeszélve a buli senkivel, elég sok ismerőssel és csoporttárssal találkoztam bent. Kicsit korán érkeztünk, mert még pangás volt, senki sem táncolt, csak lézengtek az emberek. Meg is céloztuk a bárpultot az egy eurós sörökért. Mellesleg két bárpult volt, és ugyanaz a sör 1 euró volt az egyiknél, 3 euró a másiknál. Mondanom sem kell, melyiknél álltak rengetegen, és melyiknél nem volt egy lélek sem. Szépen elsörözgettünk, beszélgettünk és próbáltuk feldolgozni a hely miatt átélt sokkot. Meg persze hallgattuk a zenét, ami azért megér pár szót. Meg a Dj is ha már itt tartunk. Szóval a Dj-ről annyit kell tudni, hogy ránézésre kb 50 éves lehet, övé a szórakozóhely, és ennek örömére mindig ő csinálja a zenét. Ismerős valakinek ez a fajta DJ karrier? Hát persze, hogy az árokszállási Dj Yoko /vagy hogy írja a nevét/ jutott eszembe róla. Tiszta ugyanaz volt, és ő is szeretett állandóan a mikrofonba beszélni, azzal a különbséggel, hogy az volt a mániája, hogy a mondat felétől kezdve elkezdte elmélyíteni a hangját, és a mondat végét már a finnek sem értették annyira mély volt. A zenére meg mondjuk, hogy retro volt, ez most úgyis divatos kifejezés, de hívhatnánk mondjuk ősréginek is. Final countdown, Girl wanna have fun, Coco Jambo, Cotton eye Joe. Csupa No.1.

Térjünk vissza a bárpulthoz, mert történt velem 1-2 érdekes dolog arrafelé. Ahogy mondtam, rengeteg ember gyűlt össze, és az idő előrehaladtával még többen lettek. Alig lehetett odaférni, és a két pultos közül csak az egyik dolgozott egyszerre, mert a másik betette a poharakat a mosogatógépba, és állt mellette addig, amíg el nem mosta a poharakat. Nem tudom addig miért nem tudott kiszolgálni senkit. Kb 20 perc volt mire kiszolgáltak. Meg volt beszélve, hogy másoknak is veszek sört, amiről kiderült, hogy errefelé nem éppen megvalósítható, mert kitaláltak valami törvényt, hogy egy ember maximum magának vehet italt, másnak nem. Magyarul még 2 sört sem lehet venni, max 1-et, amivel csak annyit sikerült elérniük, hogy több ember áll sorba. Csak úgy lehet több sört venni egyszerre, ha ott vannak veled azok is, akiknek veszed a többit, és jó feltűnően csápolnak a pultos felé, hogy nekik lesz a többi. A másik érdekes dolog az volt amikor, hogy kijátszam a rendszer, gondoltam veszek egy sört és egy rövidet magamnak, ha már 2 sört nem lehet. A csajszi ideadja nekem a rövidet a sört meg nem, és mondja hogy addig nem is fogja ideadni, amíg meg nem iszom a rövidet... No comment. Azt még megértem, hogy korlátozzák az alkoholfogyasztást az országban azzal, hogy felemelik az árakat, de az, hogy ilyen értelmetlen szabályokat hoznak, nem tudom mire jó. Meg azért megkérdeznék valaki illetéket, hogy milyen hatást vártak ettől a törvénytől.

Amúgy egyik pillanatról a másikra, nagyon sok ember lett, és mindenki táncolt, nem volt rossz. Azok az emberek, akikkel a koliban találkoztunk, mind átjöttek ide, meg az exchange studentek nagy része is itt volt. Jó kis buli volt, mókás zenére. Dj öreg nagyon nyomta :D Szóval ment a veretés, 4kor meg zene lekapcs, lámpa felkapcs. Elértük az első buszt haza, aztán szunya.

Amíg megírtam ezt a bejegyzést, közben a házimmal is elkészültem. Nem hiába, nagyon univerzális vagyok :D

Újabb szülinap, jól összejöttek, legalább letudjuk mindet egyszerre.

Mielött elkezdeném a keddi napot, írok egy kcisit a hétfő estéről is. Szóval hétfőn csak úgy elnéztünk a közösségi szobába, hátha el tudjuk ütni az időt valami sorozattal, vagy bármivel, ami megy a tv-ben, de volt ott két srác, akik épp beszereztek egy új társasjátékot a köznek és persze ki is akarták próbálni. Risk volt, gondolom mindenki ismeri, én akkor játszottam vele először, de nagyon megtetszett. Otthon szerintem be is ruházok egyre. Mondjuk minden leíírás meg kártya meg ezek finnül voltak, úgyhogy csak egy lebutított verziót játszottunk, mert pontosan senki nem ismerte a szabályokat. 6-an játszottunk és jó sokáig tartott, mire meglett a győztes. De utána valaki hozott egy csomag UNO kártyát, és azzal kezdtünk játszani, mondhatni végkimerülésig, mert kb hajnal 2 volt mire befejeztük. Persze ez nem lenne olyan sok, csak nekem reggel 8tól órám volt, ráadásul olyan ahol névsort is írnak. Így elég fáradtan vágtam neki a keddi napnak.

Aztán napközben végigültem egy finn órát, ahol mint mondtam a tanárnéni elég energikus, kicsit idegesített is, meg egy olyan órára is beültem, amit finnül tartottak, na ott majdnem el is aludtam... Ebédeltem Alessandroval, aki egy elegáns, fél órás késéssel érkezett. Sosem értettem azokat, akik képtelenek odérni valahová időben... Meg találkoztam egy sráccak, aki szintén játszott velünk előző este. Ő lekéste reggel a buszt, és hogy beérjen időben befutott az egyetemre... Mondta, hogy kevesebb mint 20 perc volt, és kabátot sem vitt magával, mert abban nehéz futni :D Persze leizzadt mint az állat, amennyi esze van... :D Szerencsére nem én ültem mellette a teremben.

Délután volt egy fél órás szunya, amíg Niki tortát készített Mirkónak. A torta elég bizarr lett kinézetre. Nem igazán hasonlított egy tortára. Mind1, sietnünk kellett a buszhoz, mert jól elszórakoztuk az időt, persze szaladnunk kellett, mert akkor jött a busz, amikor kiléptünk a koliból, a cuccok felét majdnem el is hagytuk, de elértük. A buli nem volt nagy szám, volt jó sok ember, nem is ismertem sokat belőlük. Ja meg jó meleg is volt, mert az ablakot meg nem lehetett kinyitni, és elég gyorsan elszívtuk az oxigént. Amúgy csak megittunk pár sört, meg beszélgettünk egy kicsit, és mikor a szülinapos is azt mondta, hogy nem hiszi, hogy elmegy bulizni az összejövetel után, leléptünk az utolsó busszal. Az a baj, hogy éjszaka vagy eléred az 1 órási buszt hazafelé, vagy mehetsz fél 4kor a következővel, és mivel senki nem akart buliba menni, inkább az előzőt választottuk. Ja igen, azt majdnem elfelejtettem, hogy a torta annal ellenére, hogy hülyén nézett ki, finomra sikeredett. Meg fel is lett turbózva egy kis fagyival is, csak hogy teljes legyen az élvezet:D

És találkoztam a város legbunkóbb buszsöfőrével... Igazi tapló volt. Éjszaka fizetni kell a buszért, ha van bérleted, ha nincs. 2 euró mindenkinek, nem túl bonyolult. Adom is neki a 2 eurót, erre mond valamit finnül nekem, angolul meg nem volt hajlandó kommunikálni. Meg közben mutatja a kezével, hogy 3. Nem nagyon értettem, hogy nekem miért 3 a jegy, de mire csinálhattam volna bármit, Lourdes adott a sofőrnek még 2 eurót, az szépen el is vette, és adott egy 4 eurós jegyet... Most akkor 2, 3 vagy 4 be kerül a jegy?? Persze visszamentem reklamálni, de akkor meg nem volt hajlandó észrevenni, és egy idő után csak annyit mutatott, hogy húzzak hátra, és utána nem volt hajlandó reagálni semmire sem amit mondtunk neki. Gratulálok... Paraszt.

Ennyi volt a keddi nap. Az utolsó két bejegyzésem nem sikerült valami érdekesre. Most valahogy nem vagyok abban az írós kedvemben, csak be akartam hozni a lemaradásomat blogírásilag, mert ha várok még pár napot, teljesen elfelejtem mik történtek.

Amúgy az idő elég lájtos, -5 foknál nem nagyon van hidegebb, vasárnap például 0 körül mozgott, és eső esett egész nap. Ami másnap persze lefagyott a -2 fokban, és most csúszós mindenhol.

Majd hétvégén megyünk egy cottage trip nevű összejövetelre, ami arról szól, hogy kivonul kb 20 ember egy erdőbe egy kis kunyhóba, és önellátósat játszanak egy hétvégén keresztül. Favágás, kajacsinálás, szauna felfűtés stb. Érdekes lesz, már várom.

Meg Nikivel elkezdtünk szervezni egy túrát lappföldre, mert senki nem nagyon akar foglalkozni vele, csak mindenki azt hajtja, hogy majd megyünk valamikor. Úgyhogy szervezzük a túrát, már beszéltünk is pár emberrel, akik már voltak arrafelé. Még szállást kellene lefoglalni, és már mehetnénk is. Durva, mert kb 9 óra az út odáig vonattal, úgyhogy valószínű, hogy éjszaka megyünk, és alszunk a vonaton.

Addig meg beadandót csinálgatok, mert 22ére meg kell csinálnom egyet. A hangsúly a "csinálgatok"-on van, mert nem nagyon van kedvem, csak ímmel-ámmal dolgozok rajta. Meg mindenféle idióta játékot játszok a neten. Akinek van facebook-ja, annak ajánlom a Who has the biggest brain nevű játékot. Jól el lehet vele szórakozni :D

Majd péntek felé jelentkezek még, addig meg csak kibírjátok valahogy nélkülem is :D

Amúgy Szalontai vezet a kommentelők versenyében, ő már 4 kommentet is írt, szóval gatyát és billentyűzetet felkötni!!

Csákányok!

A pénteki buli után teljesen fitten ébredtem, másnapnak nyoma sem volt, hurrá:D Délre mentem Hervantába szánkózni. Persze hétvégén nem jár a közvetlen busz, arrafelé, így átszállással kellett mennem, ahol kis híján problémáim akardtak. Ugyanis a második busz dugig volt emberekkel, alig fértem fel, és a következő megállótól kezdve, már meg sem álltunk, csak ha leszálló volt, mert egyszerűen már nem fért be több ember. Ja és ilyen tizenéses suhancokkal volt tele a busz, akik mindenféle jelmezben, meg mindenféle hajszínnel voltak feldíszítve. Először azt hittem, valami vidámballagás /van, ahol bolondballagásnak hívják/ lesz, de késöbb kiderült, hogy más a dolog apropója, de ez majd késöbb.

Szóval délre simán odaértem, persze megint én voltam az első, és várnom kellett egy csomót a többiekre. Összeverődtünk velem együtt öten, de volt két srác, akik írták, hogy jönnek, de nem jelentek meg, pedig csak le kellett volna jönniük a földszintre lifttel, mert az ő kolijuk elött volt a gyülekező. Biztos aludtak még... Egyébként a mentoraim mondták, hogy az a "hegy" /mountain/, így fogalmaztak, a legjobb szánkópálya Tampere-ben. Picit furcsálltam a hegy kifejezést, mert errefelé csak dombok vannak, de gondoltam, csak én nem vettem észre a fölém magasodó hegycsúcsokat :D Aztán rövid séta után, egyszer csak szóltak, hogy na itt vagyunk a hegynél. Volt legalább 10 méter a szintkülönbség... Nálunk ez egy kis lejtő lenne, vagy egy nagyobb gátoldal, de hegynek nehezen lehetne nevezni. Mindegy, ettől függetlenül még elég jókat lehetett csúszkálni rajta. Hannes talált otthon valami műanyag fiókot, aminek még kereke is volt, és elhozta, mint szánkót :D Persze nem csúszott, de erre pár pofáraesés után rá is jöttünk :D Meg vettek szánkót is valami turkálóban, na azok viszont elég jól mentek. Lehetett velük repeszteni, ki is próbáltuk ülve, hason, állva, ugratva, többen egy szánkón stb. Vagyis állva csak én próbáltam ki, de sikerült akkorát esnem vele, hogy más már nem próbálkozott vele :D

Miután kicsúszkáltuk magunkat, és teljesen átáztunk, átszaladtunk az egyetemre ebédelni, mert ott volt tőlünk öt percre. Viszont az étteremben annyian voltak, hogy alig lehetett bemenni, ami szombat délután elég szokatlan dolog. Menet közben kiderült, hogy az a sok furcsa jelmezes ember a buszon, mind ide jött, és a barátaik is mind ide jöttek. Ugyanis anime telálkozó volt vetítéssel, játékkal meg mit tudom én mivel. Sajnos nem volt nálam a fényképezőm, mert ezek az emberek megértek volna pár képet az biztos. Egy emós banda mellettük komoly üzletemberek csoportjának átszott volna... :D Ezeknek volt piros, zöld, rózsaszín hajuk, ruhájuk meg mit tudom én milyük. Elég egy abszurd látvány volt, na.

Kb ennyi is volt az egész napom, még hazafelé sétáltam egy kicsit, csak hogy letudjam a heti mozgásadagomat is.

Üdv

Mint azt már az előző bejegyzésben írtam, a péntek jóval mozgalmasabb és különlegesebb volt, mint a többi nap. Mivel Nikinek szülinapja volt persze :D Előzetesen azért kitudakoltam, hogy nem feltétlenül szeretne olyan ajándékot, ami kézzel fogható, inkább valami "élményt" szeretne. Nem volt egyszerű dolgom, mert nem nagyon ismerem itt a lehetőségeket Tampere-ben, valami unalmas múzeumba meg nem akartam elmenni. Aztán eszembe jutott, hogy van itt egy vidámpark, ami ugyan télen nem üzemel, viszont van ott pár dolog, amit télen is nyitva van. pl akvárium, planetárium, delfinárium és egy baromi magas kilátó is. Meg legjobb hely az élményszerzésre, egy élménypark, nem? ;)

Úgyhogy a péntek délutáni program az élménypak volt, de elötte még csináltam egy különleges "tortát" Nikinek. Azért tettem idézőjelbe, mert nem igazán egy tortáról volt szü, ugyanis egy XL-es pizzát sütöttem, amit feldíszítettem gyertyákkal. Nem volt kedvem sütögetni, meg már Lily is jelezte, hogy süt tortát, és így vicceskedhettem is egy kicsit. De tetszett neki és ez volt a cél. És csak harmadjára tudta elfújni az összes gyertyát, nem tudom ez mit jelent, de lehet hogy pizzáknál ez nem is jelent semmit.

Ezután elindultunk az élményparkba úgy, hogy Niki nem tudta, hová megyünk, addig amíg meg nem látta a kilátót. Én meg persze nem mondtam el neki, úgy az izgi. Először a delfináriumba mentünk, mert 1kor kezdődött a delfin show, mi meg 1 elött 15 perccel érkeztünk meg. Én még soha életemben nem láttam delfineket, és nem gondoltam volna, hogy először Tampere-ben fogok látni. Valószínűbb lett volna, hogy valami délebbi városban, Görögországban, vagy Olaszországaban, de így sem volt rossz. A show is jó volt, ugráltak, meg labdáztak a delfinek, meg mindenféle trükköket mutogattak nekünk. Csak sajnáltuk őket egy kicsit, hogy be vannak ide zárva, pedig nyílvánvaló, hogy hatalmas mozgásigényük lenne, ha lenne hol mozogni. Mindegy, ügyesek voltak a delfinek.

Átmentünk a planetáriumba, mert ott meg egy előadás volt Extreme Planets címmel /extrém bolygók/. Nem volt nagy szám, olyan volt mint egy mozi, csak itt a plafonra vetítettek, és alatta ment valami finn szöveg. Kaptunk fülhallgatókat is, amiket angolul ment a beszéd, de persze a finntől nem nagyon lehetett hallani, pedig biztos jókat mondtak. Niki meg majdnem elalaudt, mert jó sötét volt bent :D

Aztán átmentünk a kilátóba. Ez a kilátó Tampere egyik jellegzetessége, sok képen rajta van. Amúgy a teteje 168 méter magasan van, a kilátó része meg olyan 120 lehet. A kilátó fölött meg van egy étterem, ami forog szépen körbe-körbe, s oda ülhet be a gazdagabb túrista megenni egy ebédet kettő áráért. A kilátás nagyon szép volt, jó messze el lehetett látni, láttuk a várost, meg a környező tavakat. Szép volt. Amúgy a tavak be voltak fagyva, és az emberek ott sétáltak, korcsolyáztak, síeltek. Meg néha ráment pár hókotró autó, és csináltak utakat a korcsolyázóknak, mert közben esett a hó rendesen. Én biztos nem mennék rá azzal a nehéz döggel a tóra. Még gyalog is nehezen... :D

A kilát után még az akvárium volt hátra. Ez kb úgy nézett ki, amit a pesti állatkert pálmaházának alagsori része. Volt pár akvárium, meg pár hal benne, de nem nagy szám. Meg volt egy nagyobb terrárium amiben leguán volt. Na az tetszett.

Ez volt az én élmény ajándékom, amúgy király volt, tetszett mindkettőnknek. Döglöttünk pár órát otthon, aztán jöttek szépen-lassan az emberek a szülinapi buliba. Persze az első pár is minimum fél órás késéssel érkezett, de volt aki másfél órát késett. Aztán bevettük a közös szobát /common room/ az épületben, csináltunk zenét, iszogattunk jól elvoltunk. És egyre többen lettünk, mert az embereknek megtetszett a buli /ebben a koliban nem nagyon vannak bulik/ és beszálltak hozzánk. A végén már jó sokan voltunk, mikor utólag megnéztük a fényképeket, nyugtáznom kellett, hogy az emberek háromnegyedére nem is emlékszem :D Jó volt a hangulat. Megbeszéltük, hogy a boldog szülinapot, mindenki a saját nyelvén énekli el és mivel volt magyar, finn, mexikói, spanyol, lett, német, orosz, akkor a teremben /ehhez még jöttek egy páran csehek, koreaiak, lengyelek, meg nem tom még kik.../ jó nagy kavarodás lett belőle, de vicces volt. :D Igazi nemzetközi szülinap.

Ezután átmentünk egy buliba, ismét a Ruma-ba, ahol a drum and bass volt anno. De most valami kommersz lájtos nemtudom milyen buli volt. Nem is magyon tetszett senkinek, kivéve a finneket. Mert ha jól vettem észre, finn zenék mentek. Meg a szülinapos is jól becsiccsentett :D Mondjuk volt, aki már a bulihelyre sem jött, mert inkább hazament büfögni :D Én most visszafogtam magam, elvégre hadd bulizzon a szülinapos, meg az sem árt ha van, aki össze is tudja szedni, de szerencsére erre nem került sor :D Szóval trágya volt a zene, de azért elvoltunk, próbáltunk táncolni rá stb. De nem maradtunk annyira soá, ha jól emlékszem, fél 3 körül mentünk haza. Pont volt akkor busz. A megállóban egy részeg jómunkásember finn megpróbálta szédíteni a lányokat, főleg Niki spanyol lakótársa, Lourdes keltette fel az érdeklődését. De persze le lett rázva. Majd legközelebb... :D Ja igen, erről még nem is írtam, hogy Nikinek van egy új lakótársa az orosz Julia mellett. De akkor most mondom. Lourdes-nek hívják, spanyolországból van, és nem beszél angolul. Vagyis beszél, de csak pár szót, és nem is nagyon érti meg amit mondunk neki. De ő legalább jófej, meg ennek ellenére próbál beszélgetni velünk, a Julia-val ellentétben. Mert ő egyébként egy s*ggfej, de mind1.

Ez volt Niki szülinapja.

Jó kis nap volt.

Moi

Unalmas volt az első hét. Bementem az óráimra, intézkedtem egy kicsit a learning agreementtel, kb ennyi. Sikerült elfogadtatnom egyébként, úgyhogy részt vehetek a hétfői órán, majd h beszélek a tanárral, ad nekem időpontot az első beadandóra. Megnéztem a honlapon, mit kell majd csinálni, semmi olyan, amit ne csináltam volna otthon valamelyik korábbi tárgyamon. Egy dolog van, ami probléma lehet: Nem úgy osztályoz, h x pontra ad 5öst, x-5re meg négyest stb, hanem a legjobb tanuló a csoportból ka 5öst, ha max pontja lett akkor is és ha 1 pontot ért el a 100ból, akkor is. A többiek meg ehhez viszonyítva kapják a jegyüket. Remélem nincs túl sok buzgómócsing a csoportban, akik faszául feltornázhatják a ponthatárokat, mondjuk ahogy körülnéztem, volt 2-3 potenciális stréber jelölt a teremben...

Egy másik órámról meg kiderült, hogy az előadásokat finnül fogják tartani belőle, annak ellenére, hogy angolul volt meghírdetve a tárgy. Még szerencse, hogy a gyakrlatok angolul lesznek. Majd meglátjuk mi lesz belőle, de mivel 5 kredites a tárgy, nem lesz mindegy, hogy elvégzem-e. A tanár meg az a tipikus feltörekvő 28-30 éves suhanc, aki meg akarja mutatni a világnak, ki a király, meg mi is az az oktatás. Persze olyan órát tartott, amit bárki más jobban összerakott volna, még a finnek is aludtak rajta, pedig ők még értették is, mit beszél. Motyogott az orra alatt, nem nézett az emberekre, és olyan unottan mondta a magáét, hogy lehet ő is elaludt egyszer-kétszer az előadás alatt.

Meg volt két finn órám is, az egyik kedden, a másik csütörtökön. Na az a tanár meg pont az ellenkezője. Kis fiatal csajszi, vagy annyira nem fiatal, de 35nél szerintem azért nem lehet több. És annyira energikus, hogy én ilyet még nem láttam!! Bejött reggel 8kor a terembe, és elkezdte mondani a dolgait, de én először csak pislogtam, hogy hogy lehet ennyit beszélni, ez meg csak zúdította ránk a mondandóját. És mondta és mondta, meg közben vigyorog, nevet, mutogat, jön-megy a teremben. Oltári. Csípem nagyon, de azért majd egy buli után beesős, másnapos reggelt, nem biztos hogy az ő társaságában képzelek el:D Amúgy átvettük az alap köszönéseket, bemutatkozásokat, az abc-t, a számokat 20ig, meg el is betűztük a nevünket. Magyarul még sok mindent nem vettünk, de tekintettel arra, hogy még csak 2 óránk volt, és nem is ez a legkönyebb nyelv, elég jól haladunk. Az első óra azgi volt egy kicsit, mert mint menet közben kiderült, volt létszámkorlátja a tárgynak, amiről senki sem tudott. És nézem a listát, de sehol nem találtam magam rajta, aztán láttam, hogy van egy várólista is alatta, és azon már rajta volt a nevem. Aztán az volt a rendszer, hogy ha valaki nem jött el az első órára, kikerül a listáról, és felvesznek helyette valakit a várólistáról. És mivel kedd reggel 8kor volt az óra, voltak egy páran akik nem jöttek el, és így eléggé meg is szívták, de ő bajuk. Befért mindenki a várólistáról szerencsére. Niki is próbálkozott, hátha befér ő is, de neki esélye sem volt, mert ő nem is a TUT-ra jár, hanem az UTA-ra és a tut-osok élveznek előnyt... Mindegy, én bent vagyok, és finn tudásom ível felfelé. Mondjuk a számokkal kapásból problémáim támadtak, mert a 8,9,10et egyszerűen képtelenség volt megjegyezni. Most már úgy, ahogy megy, de 7ig már magabiztos vagyok :D Meg a nevemet is le tudom betűzni. Király, több már nem is nagyon kell. Még a sört kellene megtanulni finnül, meg a számokat 11től 20ig, hátha egyszer olyan sokat akarok rendelni :D

Szomorú hír számomra, hogy Danny, a lakótársam kiköltözött, mert ugye ő az őszi félévre jött, és még azóta sem kaptam helyette mást./Pedig most már vasárnap van, majdnem másfél hete a kiköltözés után./ Egyedül lakok, még szerencse, hogy Niki itt lakik pár méterre. De nem bánnám, ha betennének még 2 jóarcot ide, és akkor már ellennék mint a befőtt. Nehéz lesz 2 olyan jófej embert kiválasztani mint én vagyok, de remélem sikerülni fog nekik :D Arra is gondoltam, hogy sunyiban kiadom a szobákat, amik itt tátonganak az ürességtől, de sajnos a TOAS leellenőrizte a szobákat, miután kiköltöztek a srácok, és szépen be is zárta azokat. Pedig jó üzlet lett volna :D

Pár szót szólok az órarendemről is. Hétfőn van egy előadásom, 2től 4is. Aztán kedden van több dolog is, pl finnóra, előadás finnl, amire nem valószínű, hogy bemegyek mindre, meg egy gyakorlatom is lesz. 8ra megyek reggel és kb 2ig van órám egyfolytában. Persze a finn előadás helyére elképzelhető, hogy egy ebéd kurzust iktatok be :D Úgyis ott van az egyik étterem a tanteremtől nem messze, és egyébként is lehet óra közben jönni-menni. Aztán szerdán nincs egy darab órám sem, meg pénteken sem. A csütörtök meg kb úgy néz ki, mint a kedd, csak 10re megyek reggel, és annyival késöbb végzek. Majd az 5. period-tól kezdve /március vége/ a hétfői órám helyett egy másik lesz, ami majd egy kicsit korábban fog kezdeni, meg lesz majd szerdán is egy gyakorlatom. Ennyi változás lesz, nem nagyon fogok megszakadni az egyetmre járásban, de ez várható is volt. Meg ha akartam sem tudtam volna több órát felvenni, mert nem egy international student baráti módon vannak megahtározva az órarendek. Majdnem minden egy időpontban van, meg úgy épülnek egymásra az órák, hogy véletlenül se lehessen felvenni őket annak, aki csak fél évre jött. És ha ezek nem jelentenek problémát, lehet hogy finnül tartják az órát, aminek angolul kellene lennie... Viszont így legalább több energiám jut majd, az angoltanulásra, meg gyakorlásra. Mondjuk az angol szempontjából sem ártana, ha kapnék lakótársakat. Meg azon gondolkozok még, hogy kitalálom, mit akarok majd nagyprogram címén csinálni az elte-n és elkezdek azzal szüttyögni.

Még annyi, hogy most már véglegesen is felszámoltam a diétával. Már jelentősebb súlyt vesztettem /5-6 kiló/, ami egy kcisit gáz, mert egyébként sem voltam valami testes. Amúgy egyáltalán nem látszik, de engem idegesít. Persze most meg megy a zaba, amihez meg majd valami testmozgást kell találnom magamnak:D

Ez a bejegyzés kb feldolgozza a kedd, szerda, csütörtök történéseit. A péntek már jóval mozgalmasabb volt, ami természetesen külön bejegyzést követel magának.

Cs!

Ma reggelre szerencsére jobban lettem, egy utolsó nagy izzadás kellett még hozzá éjszaka. Persze az orrom még folyik, meg a torkom is fáj, meg köhögök is, de ezek már nem számítanak. Láz, fejfájás elmúlt, étvágy megjött. Délelött behoztam hatalmas higiéniai lemaradásomat, hogy szépen fejezzem ki magam :D Azért két napi izzadásnak és vergődésnek már nyoma van az emberen. Na de nagy nehezen csak sikerült emberek közé menős állapotba hoznom magam.

Szüttyögtem a neten, ismét olvasgattam a sajtót, csak hogy ne maradjak le annyira. Azért van jópár dolog. Pl Huszti a Zenit-be. Jó csere volt az tuti, remélem bejön neki, mert így nemzetközi porondon is ott lesz. Meg azt is remélem, hogy Arsavin-t eladja a Zenit, mert különben sok lesz a középpályásból, és szerintem pont az ő helyére akarták igazolni. De ahogy olvasom a mai átigazolási híreket /ma zárul a transfer market amúgy/, Venger nem biztos, hogy már annyira ragaszkodik Arsavinhoz, mert sokat akar sajna. Miond1, hajrá Huszti, mutasd meg nekik!! Király meg Leverkusenbe ment harmadik számú kapusnak. Majd beajánlom az árokszállási JVSE-be, mert ott kezdő is lehetne akár minden második héten is. Meg a sörét is megkapná meccs után :D De számomra a legmegdöbbentőbb hír az euró árfolyam volt... Szerintem menjen még fel vagy 500 forintig, nehogy aztán be tudjam váltani a januári fizetésemet euróra. Az okosok meg rájöttek, hogy "sürgető lenne bevezetni az eurót". Persze. már több mint 5 éve az... Na de elég is a sajtóból mára.

Vasárnap este történt velem egy vicces és meglepő sztori. Mentem át a boltba, hogy csokikát vegyek a Nikikének. Mert csoki nélkül nem tud létezni, én meg gondoltam meglepem már egy kicsit :D Megyek a bolt felé, és szembejön egy eléggé szakadt arc, nem biztos hogy hajléktalan volt, azok biztos megfagynak errefelé, azért nincs egy sem :D Szóval szakadt ruha, összeragadt, zsíros haj, nagyon be volt rúgva, csak úgy dőlöngélt. És persze támadt valami mondanivalója, amit velem is meg akart osztani, finnül :D Én meg frappáns gyerek vagyok ugye, gondoltam lefegyverzem egy "Do you speak english?"-sel. Láttam, hogy elgondolkozik egy kicsit, és válaszolt, hogy "I just understand a little bit." És akkor elkezd nekem kunyerálni angolul. Aztán gyorsan mondtam, hogy sietnek kell, még mielött belejött volna, de azért furcsa volt, hogy még egy ilyen alak is tud angolul. Persze azért nem kell általánosítani, mert az idősebbek itt sem beszélnek angolul, csak pár kivétel. Ezzel a sztorival bebiznyítottam mindent, meg mindennek az ellenkezőjét is a finnekről, úgyhogy a tanulságot szűrje mindenki magának :D

Na, ma volt az első órám az egyetemen, de direkt bementem korábban, hogy tudjak egyet zabbantani is. Volt egy csómóféle, mint ahogy már azt írtam, de mostanában rákattantam a halra, úgyhogy halat ettem. Amúgy egy magyar ember átlagosan másfél-két kiló halat eszik meg évente. Én a kiutazás elötti két hétben megettem olyan 3 kilót a diéta keretein belül, amióta itt vagyok, meg már biztos megettem vagy még 5öt. Úgyhogy jó előre ledolgozom a halfogyasztásomat, de amúgy tök jó, meg nem is nehezedek el tőle úgy, mint a disznóhústól. Persze most pár disznótoros, kifőzdés-brassóis cimborámnak biztos sikerült a lelkébe gázolnom, sorry :D Szóval halat ettem, vagyis ettem volna de szerencsétlen voltam hozzá, hogy egyek is. Úgy nézett ki a kaja, hogy lehetett szedni tésztát, és arra kellett szedni egy sajtos-halas szószt, amiben voltak viszonylag nagy halkockák. Én jól meg is szedtem a tányérom ezzel a szósszal, lényegesen többet pakoltam, mint amennyit a tészta elbírt volna, aztán amikor leültem, vettem észre, hogy szószból sok van, viszont halkocka összesen 1 darab volt benne :D Biztos nem kanalaztam elég mélyre a cuccban. Ezt viszont sikerült jól beosztanom /értsd: nem nyúltam hozzá, csak a végén, de akkor egy mozdulattal befaltam/. Ez volt az én nagy halas ebédem ma:D Ja amúgy lazac volt. Itt majdnem mindent lazaccal csinálnak, de finom is.

Aztán jött az óra, nem voltunk túl sokan, egy viszonylag kis teremben, de ez jó is, mert így könyebb tanulni. Mondjuk a tanagyag nem volt valami megerőltető, mert hasonlót már tanultam otthon is, csak nem pont ilyen részletességgel. De amúgy korrekt volt, az elején furcsa volt a technical english, de gyorsan meg is szoktam. Még pár óra és én is ilyen szépen fogok angolul beszélni az infós dolgokról :D Ja igen, az is furcsa volt az elején, hogy miszter Imed Hammouda, az előadó, kicsit furcsán beszélt angolul. Mondhatni van egy baromi nagy és furcsa akcentusa, ami gondolom a származásából fakad. Érdekes, hogy az emberekról meg lehet állapítani az akcentusuk alapján, hogy körül-belül honnan származnak. Rólam biztos azt hiszik, angol vagyok :D Szóval koncentrálni kellett a fickóra, hogy kibogozzam a szavakat, de aztán megszoktam. Persze mindenki belepofázott az órába, és mivel a húsz jelenlévőből 17 vagy onnan jött ahonnan a előadó úr, vagy még keletebbről, mindenkinek nagyon durva akcentusa volt. Volt olyan, akinek a beszédét én csak valami motyogásnak hallottam, de a többiek biztos megértették, mert nem kérdeztek vissza. Mind1, megkérdeztem, hogy mivel lemaradtam a 3. period-ról, részt vehetek e még az órákon, és azt a meglepő választ kaptam, hogy nem. Ami azért furcsa, mert Alessandro 1 hete kérdezte ugyanezt, és neki igen volt a válasz. Aztán sikerült meggyőznöm, hogy nekem kellene ez a pár kredit, és mondta, hogy ha a koordinátor elfogadja a learning agreementemet, amiben ugye ez az óra is benne lesz, akkor felőle bejárhatok, meg az eddig kiadott házinak majd ad egy új határidőt, és akkor azt is meg tudom csinálni. Magyarul még futnom kell pár kört a koordinátornál, aki utolsó találkozásunkkor jófejnek tűnt, amit holnap be is bizonyíthat nekem, ha meglátgatom. Az nem lenne jó hír, ha nem végezhetném el a tárgyat, mert összesen 21 kreditet vettem fel, és ha ezt kivesszük belőle, már csak 16 marad, amiből 3 kredit a finn nyelvóra, ami otthon vagy beszámítanak nekem a sávba, vagy nem. Viszont 16 kreditet meg mindenképpen meg kell csinálnom ahhoz, hogy erasmus sávnak ismerjék el a félévemet, és ne csak a szabadon felhasználható kreditjeimből vonjanak le x-et. Az nem lenne örömteli...

Örömmel nyugtázom, hogy már van 2 kommentező is, aki többször kommentezett, úgyhogy aki még vár pár napot azzal, hogy megírja az első kommentjét, már nem hiszem, hogy utól fogja tudni érni őket. :D Így utólag visszaolvasva ez egy szép, kerek magyar mondat lett. Amúgy az utóbbi napokban már van napi 7-8 olvasóm, egyre népszerűbb vagyok, lehet ebből kéne megélnem. Elmennék mindenféle országba és blogot írnék. Meg tudnám szokni. Ja és már egy olyan kommentelőm is van, akinek nem sikerült megfejtenem az álnevét, vagy lehet, hogy csak nem ismerem :D

Majd lesz finn nyelvlecke is, csak ahhoz még finnt kellene tanulnom, és holnap lesz az első órám belőle. De biztos lesz pár érdekes dolog, amit megoszthatok veletek. Meg ami biztos, hogy majd akarok írni egy bejegyzést a közlekedésról, meg egyet a kaja, pia, nő átfogó témakörben, csak még gyűjtom az észrevételeket, tapasztalatokat.

Meg már régóta ígérgetem a képeket nektek, de nem nagyon van kedvem feltöltögetni őket, meg rendszerezgetni, meg átméretezni meg ilyenek. Be akartam tenni ide pár képet a blogra, de ez a blog.hu valószínű nem erre való, mert a feltöltött képek fele lemaradt, mármint a bal oldalukat lehetett csak látni, a jobbat nem. Pedig át is méreteztem őket viszonylag kicsire... Úgyhogy még mindig várni kell a képekre.

Addig is kommentre fel!!

Üdv mindenkinek!

Moi!

Szasztok, már rég jelentkeztem. Az a helyzet, hogy itt valami vírus kering a levegőben, ami szépen-lassan elér mindenkit. Én örültem neki, hogy egy kis orrfolyással megúsztam, de ami késik ugye, nem múlik. Szóval szépen elkaptam én is. Láz, fejfájás, meg az izületeim is fájank. Jah, még a gyökérkezelt fogam is fáj, amiben elvileg ideg sincs, de az már mindegy. Szóval pénteken szépen kijött rajtam, és egész hétvégén az ágyban vergődtem. Az első éjszaka borzalmas volt, mert még álmomban is fájt a fejem, mondanom sem kell, alig aludtam pár órát. Aztán persze beszereztem egy kis fájdalomcsillapítót és azzal jobb. Most vasárnap van, és valamit javult az állapotom, legalábbis a lázam lentebb ment. Viszont ha fekszek, fáj a fejem, ha meg felkelek, hányingerem van. Úgyhogy próbálom ezt a 2-t váltogatni úgy, hogy jó legyen :D

Emiatt nem nagyon történt velem semmi, amit leírhatnék. Még csak 11 óra, de már másfél liter teát benyomtam, hátha az segít. Meg az éjszakákat is végigizzadom, de nem nagyon segít.

Amúgy holnap lesz az első órám az egyetemen, remélem addigra normálisabban leszek, és be tudok menni, mert beszélnem is kellene a tanárral. Ez az az óra, aminek a fele már lement, és csak a második felére tudok beszállni, de elvileg így is el lehet végezni, csak a tanárral kell egyeztetni elötte.

Üdv mindenkinek

Arra az elhatározásra jutottam, hogy lassan hozzá kellene szoktatnom magam a koránkelésre, mert kezdem túlzásba vinni ezt a reggeli dikózást. Ilyen céloktól vezérelve sikerült már 8kor felkelnem, ami azért elég jó, mert simán el tudok vergődni 9-10-11is akár, ah nincs semmi dolgom. És ahogy már írtam, ezen a héten nem is nagyon van. Jó, hogy ilyen korán keltem, mert legalább sikerült behoznom a lemaradhásomat a híradó és sporthírek terén. Gyorsan meg is néztem az m1-es híreket a neten. Hát Zalára rázúdúlt egy éjszaka alatt annyi hó, mint amennyi itt egy hétig esett. Nem lehet egyszerű arrafelé, mert itt azért jó sok hókotró gép van, otthon meg még mindig meglepetésként éri őket a hó, ami tegyük hozzá mostanában elég ritka jószág. Persze ez egy kicsit olyan, mint az árvizek, mert azokra is mindig azt mondják, hogy váratlanül érte őket, pedig minden évben bekövetkezik, vagyis előbb-utóbb akár már számíthatnának is rá... Gálázott az Alba, zsíír. Mondjuk sokat nem értek vele... Eljöhetnének ide is játszani egy kicsit, biztos tudnék keríteni valami ellenfelet, van itt annyi csapat. :D Ahogy láttam, a politikai és gazdasági helyzet változatlan mint, ahogy 20 év múlva is az lesz. Szóval sajtó átnyálazva.

Este 6kor kezdődött az International Food Party az egyetemen. Tök jó ötlet, okos volt aki kitalálta. Minden vállalkozókedvű nemzet elkészít valami kaját, ami nagyon jellemző a hazájára, és aztán persze mindneki nekiesik a másikénak és jól felfalnak mindent. Kb ennyiről szól. Olyan dél körül én is elkezdtem készülődni, de azért nem vittem túlzásba. Ja, meg közben blogot is írtam, mert volt némi lemaradásom. De ki kell szolgálnom az olvasómat, mert mondanom sem kell, hatalmas az élet a blogon :D Ha nem csal a statisztika, minden nap van átlagosan 4 olvasóm /amiből pesze én vagyok az egyik/ :D Meg már a kommentek száma is közelíti az 5öt, ha túl nem szárnyalta. Csak így tovább!!!! :D ;) Mondjuk félek tőle egy kicsit, hogy Igazságos Izom Tibor urat is túlszárnyaljuk, és bánatában szögre akasztja a billentyűzetét /vagy beleállítja valaki fejébe/ :D Őt csípem, meg olvasom is. 10 blogolvasóból 9 őt ajánlja. :D 

Na én rakott krumplit csináltam a kajapartira. Nem volt egyszerű összeszedni az alapanyagokat de azért meglett hozzá minden. Mondanom sem kell, hogy itt nem nagyon van olyan kolbász, mint nálunk, csak valami hasonlót sikerült találnom, ami persze még hasonlónak is csak erős túlzással nevezhető. De legalább volt íze, és ez itt egy elég pozitív tulajdonság, de majd a kajás részről írok egy külön bejegyzést, csak még gyűjtom a tapasztalataimat. Aztán a tejföl is érdekes meló volt, mert itt nincs tejföl... Nagy nehezen találtam az egyik boltban egy tejföl kinézetű valamit, amire a finn expert háziasszonyok sem nagyon mondták rá hogy az a tejföl. Csak annyit, hogy mire szokták használni. De végülis jó lett, az íze hasonló, az állagra meg baromi kemény volt. Gondolom telenyomták állagjavítóval. Persze ez sem finn termék volt, hanem francia, a kolbász meg asszem német. Ja a kedvencem a 0%os tej, de nem akarom nagyon részletezni ezeket, mint mondtam, majd egy külön bejegyzésben. Miután megvoltak az alapanyagok, már nagyon sok megerőltető dolog nem történt. Krumplifőzés, tojásfőzés, pucolás, aztán szépen edénybe pakolás, és sütés.kb fél 5 5 között elkészült a dolog. Még egy kis higiéniára is jutott az időmből, ami nem árt néha :D Niki is jött velem, csak jobb ha nem megyek egyedül :D Meg persze ő is össze akart enni minden sz*rt, ami tálalva volt :D A buszmegben találkoztunk egy francia lánnyal és sráccal, /Mármint ez 2 különböző ember volt :d/ akik szintén a kajapartira mentek. Valami almás sütit sütöttek, aminek nagyon jó illata volt. Mondjuk nem akarom fényezni magam, de ha itt az illat szót használtam, akkor a rakott krumplimra legalább az illatorgazmus szó illik. :D Hangsúlyozom: legalább :D Na kicsit hamar értünk az egyetemre, de sebaj, nyugodtam helyet tudtunk foglalni, kipakolni stb. Idővel szépen lassan jöttek az emberek is, mindenféle országból, mondanom sem kell, hogy itt is francia uralom volt. Akkor mondjuk velük kezdem a felsorolást. Mindenféle süteményt csináltak, több különálló társaság is összeverődött. Volt nutellás meg lekváros palacsinta, az elöbb említett almás süti, meg valami karamell szerű édesség is. Nem nagy extra egyik sem, a palacsintát ki sem próbáltam, gondoltam jó lesz a hely a hasamban különlegesebb dolgokra. Az mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy az almássüti elég finom volt. Haladjunk tovább, mellettük ha jól emlékszem törökök voltak. Volt náluk valami spenótos torta, valami puding féleség. Lehet, hogy én vagyok értetlen, vagy csak szórakoztak velem, de 3szor is megkérdeztem miből van a puding és mindháromszor azt mondták, hogy csirke meg tej /csikin end milk :D/. Nem tudom mitől lett édes... Volt még náluk füge, meg pisztácia, lehetett köpködni egy kicsit :D Ja meg krumplisaláta is. A következő asztalnál csehek voltak, akik fokhagymakrémlevest csináltak, amit nem nagyon tudtam megkóstolni, mert nem találtam csak lapos tányért. És csináltak még krumplis lepényszerú valamit, ami hasonló volt a macokhoz. /Lehet hogy macok volt/. Mellettük mexikóiak volt, akik kb olyan hamar érkeztek, mint mi, úgyhogy velük még a nyüzsgés elött összehaverkodtunk egy kicsti. Tök jó közvetlenek voltak. Ők taco-t csináltak, otthon. Volt ez a lapos tészta, és abban volt beletekerve a hús, meg olyan is volt, amibe sajtot tettek. Finom volt. Meg vettek hozzá a boltba mexikói dip szószt, csak hogy legyen valami :D Állítólag voltak németek is, de rájuk nem emlékszem. Ja igen, görgök is voltak, de ők letudták ezt az egész főzőcskét úgy, hogy vettek 2 üveg ouzo-t /úzó :D/ és azt kitették az asztalra. A finnek sem bonyolították túl a készülődést, viszont cserébe jó sok mindent vettek a Lidl-ben. Volt mindenféle finn "különlegesség", ami bltban kapható. Valami sajt féle, meg a véreshurka, amire olyan büszkék, meg még pár dolog, de náluk nem nagyon ettem. Az olaszok persze egy elegáns fél órás késéssel érkeztek, mondjuk én még nem láttam olyat, hogy egy olasz bárhová is odaért volna időben. A csoportomban van egy, de neki még nem sikerült, de hát ezért szeretjük őket :D Ők persze mindenféle paradicsomos tészták meg pizzát csináltak, és gondoltam, hogy biztos nem nagy szám, de miután megkóstoltam, rájöttem, hogy tudhatnak valamit, mert nagyon jó lett, amit csináltak! Még őket is sikerült túlszárnyalnia késésben a nigériai gárdának, akik egy nagyon érdekes de király kaját hoztak. Párolt marhahúsból volt, jó nagy kockákra vágva, volt rajta egy csomó curry szósz, volt benne valami zöldség, és iszonyatosan csípett... De nagyon finom volt, persze lehet jobb, hogy nem tudom mi volt benne pontosan :D És végül, de nem utolsó sorban, nem szeretnék megfelejtkezni a magyar standról sem ugyebár. Rajtam kívül volt még egy magyar srác, aki az otthonról hozott igazi, magyar kolbászát tette közkinccsé. Mondtam neki, hogy én a helyében jól eldugnám otthon, és azt eszegetném egész félévben... Na abból csináltunk katonákat kenyérből, kolbászból, meg paprikából. Meg hát volt ugya az én rakottkrumplim, amiről annyit kell tudni, hogy eléggé tetszett az embereknek, és mire megnéztem, mi van a többi asztalon, már el is fogyott. Vagy túl keveset csináltunk, vagy túl jót, de aki 10 perc késéssel jött, már lemaradt róla. :D

Ezután más dolgom nem is maradt, mint az összes kaja magamba segítése. Persze ettem édeset, sósat, csípőset, keményet, puhát, mindenfélét, és a végén éreztem is, hogy nem teljes a nyugalom a hasamban, de aztán csak megkötötték a békét egymással. So, a kaja parti után szauna parti következett, ami az egyetem szaunájában volt. Minket meggyőztek arról, hogy a hely úgy néz ki, hogy van egy bárpult, ahol persze lehet fogyasztani üdítőt meg sört. És a kocsmás rész után van a szauna, és ha nem akarunk szaunázni, akkor is megéri bemenni. Érkezéskor meglepődtünk, amikor le kellett venni a cipőt, de ha lekell, hát lekell. Érdekes fíling volt egy kocsmában sörözni úgy, hogy mindenki zokniban vagy mezítláb van. Persze egy idő után lett is egy jó adag lábszag bent... :D A szauna meg úgy működött, hogy az első órában a lányok mehettek, a másodikban a fiúk, utána meg vegyes mulatság volt. A lányok elég kultúráltan elintézték, bementek amikor kellett, kijöttek amikor kellett. Na a fiúk, az a pár aki a sörözés után is vonzalmat érzett arra, hogy beüljön a szaunába, na ők nem a hóra mentek ki, vagy a zuhany alá álltak be a szünetekben, hanem egy szál törölközőben kijöttek a kocsmában. Funny volt, mindenki ott áltt felöltözve, ezek meg megjelennek egy szál semmibe, persze lett egy 10 másodperces csend, de a fiúk élvezték, hogy mindenki őket nézi, mert ezután 10 percenként szaladgáltak össze-vissza. Mi nem maradtunk túl sokáig, mert szaunázni nem volt kedvünk kisebb megfázás miatt, lerészegedni sem, pedig viszonylag olcsó volt a sör. Persze ittuk a finn sört, Koff a neve asszem, ami olyasmi mint a habos víz, mondjuk a kőbányaihoz tudnám hasonlítani és egyszer csak megláttunk valakit egy carlsberggel szaladgálni, aki rövid interjúvolás után elárulta, hogy ugyanannyiba kerül az is, mint a finn sör. Ezután már csak carlsberget kértem a pultnál, ami a finn pultossrácnak nem esett valami jól, mert ők baromi büszkék a sörükre, meg a véreshurkájukra, meg a jégkorongjukra. De legalább normális sört ittam... Meg közben építettem a kapcsolatokat is, beszéltem egy cseh, egy török, egy francia, egy másik török, meg persz Alessandro csoporttársammal olaszföldről. Meg közben jött ment egy-két ember, akivel a "What is yor name?" és a "Where are you from?" kérdésekkel ki is merítettük a társalgást. Mondjuk én mostanában nem nagyon kezdem ezekkel a beszélgetést, mert már kezd herótom lenni belőle. Majd ha normálisan el tudok beszélgetni az illetővel, megkérdezem honnan van. Meg akár a nevét is :D A Dj is egy érdekes arc volt, kb Dj Joko barátunkra hasonlított az árokszállási Club Joko-ból... Volt kis mellénykéje meg bajuszkája, meg hasonlók. Na de az emberek elég gyorsan elkezdtek hazaszivárogni, és így mi is leléptünk, hogy elérjük a buszt, mert elég ritkán járnak este, ha egyáltalán járnak. El is értük, csak kicsit hamarabb szálltunk le, de elindultunk gyalog, mert nem voltunk már olyan messze a szállástól. Nagyon jó, túrázós idő volt, de Nikinek nem volt természetes a mosolya a sétától, hogy finoman fogalmazzak :D Amúgy láttunk menet közben egy egeret, ami a havon szaladgált, és néha beásta magát a hóba, aztán kiszaladt és ment tovább. Nemtom, hogy nem fázott szegény. Na mindegy hazaértünk, kidőltünk stb.

Jó kis nap volt, mondjuk a délelött lehetett volna mozgalmasabb is, de legalább képbekerültem a napi hírekkel kapcsolatban.

Ja nem szerdai hír, hanem csütörtöki már, de Szalai Ádám-ot benevezték a Real Madrid tavaszi BL meccseire!!! Hajrá, mindent bele!!!!

A helyesírási hibákért sorry, de ilyenkor elkezdek írni, és nem figyelem mit írok...

Moi