Szasztok! Most szerda van és beadandót írok egész nap. Éppnen ebédszünetet tartok /persze halat eszek, mi mást/ és gyorsan megírom a hétvégi cottage weekend-et nektek, hogy legyen mit olvasni.

Mint azt már írtam korábban, a cottage weekend arról szól, hogy az ember többedmagával kivonul egy kis kunyhóba az erdő közepén, persze jó messze a város zajától, és félig nomád körülmények között eltölt pár napot. Mi huszonegynéhányan voltunk külföldi diákok, meg jópár szervező, és így összesen kb 30an vágtunk neki a kalandnak. A nehezebb csomagokat elvitték kocsival, meg a kaják is kocsival közelítették meg a kunyhót. Én kemény voltam, nem adtam le a táskámat, gondoltam nem olyan nehéz. Na jó lehet, inkább lassú voltam, mint kemény, mert mire az autóhoz értem, már tele volt csomaggal :D Persze mindenki bepakolta a kis retiküljét a maga 10 dekájával, de mindegy. Szóval, ketten autóval mentek, a többiek meg elbattyogtak a közeli buszmegállóba, és felszálltak a 28as buszra. Ez a busz meg csak ment ls ment kifelé a városból, nem gondoltam, hogy egy helyijárat busz ennyire elhagyja a várost. Aztán végre megérkeztünk, és egy közlekedési táblának köszönhetően megtudtuk, hogy Tampere-től 13 km-re járunk. A kunyhó még 7 kilométerre volt a busz végállomásától, úgyhogy neki is vágtunk az útnak. Tök jó helyeken mentünk, volt lovastanya lószaggal, /teljesen otthon éreztem magam :D/, kavicsbánya, erdő, tisztás, házak, kunyhók. Csak a táskám lett egyre nehezebb, ahogy telt az idő. Jól megpakoltam otthon, úgy voltam vele, inkább elviszek felesleges dolgokat, minthogy otthonhagyjak valami fontosat. Meg volt benne sör is, lehet attól volt nehéz :D Félútig elvittem, aztán meg Nikivel cserélgettünk, mert neki sikerült betteniea kocsiba az övét. Aztán mikor már majdnem ott voltunk persze leszakadt a vállpántja, vagyis eltört a vállpánt karabínere. Valahogy mostanában nincs szerencsém a táskákkal. A laptoptáskámnak is eltört a karabínere, de azmég érthető volt, mert már nem mai darab, meg használtam is rendesen. Aztán mielött kiutaztam vettem, egy hátizsákot, meg egy utazótáskát, hogy legyen mit megtömni. A hátizsiák vállpántja már a bécsi repülőtéren elszakadt, meg a zipzár is elég nyögvenyelősem működik. Teszem hozzá, akkor használtam először. Most meg az utazótáska is elszakadt. Semmi gond nem lenne, ha otthon lennék, és ki tudnám cserélni másikra, de így meg itt vagyok két táskával és mindkettőnek van valami gyíkja.

Mind1, azért odaértünk. Tényleg a semmi közepént volt a kunyhó, a hatalmas erdő közepén, volt egy tó, és amellé építették a házat. Semmi zaj, tiszta levegő, háborítatlan természet. Vagyis csak mi háborgattuk, de azért annyira nem. Szóval volt sok fa, meg susnyás, meg egy kunyhó, amiben laktunk, meg egy másik kisebb kunyhó kb 100 méterrel arrébb, amiben a szauna volt, meg egy fészer, amiben a kivágott fát tároltál. Kb ennyi, ja meg volt egy kerti kút is, ami ellátott minket ivóvízzel, és fürdővízzel is, mert a kunyhóba nem volt bevezetve a víz. Persze senki sem fürdött, mert jéghideg volt a vize :D Áramunk volt valahonnan, nem tudom honnan, de így volt világítás, meg hoztak hangfalat is, úgyhogy zenénk is volt. Az épületben két szoba volt, az egyik a konyha, a másik meg egy ilyen nappali-hálószoba egyben. Volt vagy 10 emeletes ágy, meg egy nagy asztal, meg két kandalló amiből az egyiket használtuk csak. Azzal fűtöttünk, meg lehetett benne kolbászt sütni stb. Itt megnézhetitek, hol volt a tábor.

Az embereket 3 csoportba osztották, és mindegyik csapatnak megvolt a maga feladata. Mi a lékvágással kezdtünk, ami könnyűnek tűnt elsőre, de nem volt az. Egy kisebb lyukat gyorsan sikerült csinálnunk, ott kb 20 centi vastag volt a jég, mert elöttünk 1-2 héttel már csináltak ott lyukat. Aztán amikor próbáltuk szélesíteni, rájöttünk, hogy mellette már 40-50 centis a jég, és azt hiába ütöttük, nem sikerült feltörnünk. Végül egy emberes lék lett belőle, pedig jó nagyot akartunk csinálni, de már kezdett ránk sötétedni. Én még csatlakoztam a faaprító csoporthoz is, mert azt mindig is szerettem csinálni, aztán a sok városi meg csak nézte, hogy honnan jött ez a gyere, aki még fát is tud aprítani :D Egy szépséghibája volt csak ennek a dolgozósdinak, hogy volt egy kb 7-8 fős lenygel különítmény, akik nagyon látványosan nem csináltak semmit, még akkor sem ha rájukszóltak. Ők úgy elvoltak, iszogattak, beszélgettek, sminkeltek stb, amíg mások dolgoztak helyettük is. Ja meg pofátlanul ették a közös kajákat is. Mert ugye ők megérdemlik.

A szaunát meg a kunyhót is mi fűtöttuk fel. Jó volt, bicskával aprítottuk a gyújtósnakvalót :D Volt ott egy srác, aki koszovóban volt önkéntes, és ő mutatta a faaprítós trükkjeit. És beszélt pár szót magyarul is. Nem tudom mi van errefelé, de rengeteg emberrel találkoztam, aki tud pár mondatot, vagy szót magyarul. Tök érdekes, milyen világnyelvünk van. Szóval fűtöttük a szaunát fával, amit mind a két nap ki is használtunk, de az első nap nem votl igazi, mert még nem melegedett át teljesen a faház. A második nap viszont nagyon jó volt. Meg a jeges tóba is bementem kétszer. DURVAAAA. Az esték és délutánok kártyázással, társasjátékkal teltek, meg persze mindenki megitta a hozott piáját első este. Egyek este vakmerően belekezdtünk egy Risk partiba, ahol még 3 óra játék után is kb az volt az állás, mint a legelején, na akkor elegem lett, és gyorsan rábeszéltem mindenkit, hogy engem támadjon, és fél órával késöbb már ki is estem :D A többiek játszottak még bőven, és az ötödik órában, jöt el az, hogy már csak ketten voltak játékban, de nem bírtakegymással, és döntetlen lett a vége. Ez kb hajnal 4kor lehetett, és az emberek nagy része el is vonult aludni, de a maradék kb 4 ember valamiért úgy érezte, hogy nekik gitározniuk kell egy kicsit, és 4-től 6-ig nyomatták mindenki legnagyobb örömére... Végül nem kaptak cipőt az arcukba, de nem sok hiányzott.

Nagyon jó volt ez a hétvége, meg merem kockáztatni, hogy az eddig legjobb hétvégém volt itt Finnországban. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyedül a fürdés hiányzott, és hazafelé, már csak egy jó félórás zuhanyra tudtam gondolni, ami be is következett. Meg negatívum volt még a lengyel különítmény, akik őstulok módjára viselkedtek, és egyfolytában lengyelül beszéltek, plusz a finn delegáció is megérte a pénzét, mert a nagy részük mindent elkövetett, hogy nem vegyüljön a nem finnekkel. És hazafelé ők elmentek kocsival, mi meg gyalogolhattunk. Jópofák voltak... De ezekkel együtt is bőven megérte eljönni. Már fel is jelentkeztem a következő ilyan hétvégére, amit az én egyetemem szervez két hét múlva, és kb 70 kilóméterre lesz Tamperetől, ha jól értettem, egy nemzeti parkban, vagy mellett. Már várom.

AKi képeket akar nézni a hétvégéről, az előző bejegyzésben található link segítségével megteheti.

Moi