Mostanában lelassultak a történések, ezért van az, hogy nem is nagyon írok blogot, mert nincs miről írni. Vagy csak az ihletem szállt el, nem tudni.
Egész héten beadandót írtam, de még mielött bárki is megszánna, el kell mondjam, hogy ez inkább a stréberség kategóriába tartozik már:D Május közepén van a határidő, de amint kiírták a feladatot, én nekiestem, mondván letudom gyorsan, amíg rossz idő van, és majd májusban, amikor remélhetőleg süt a nap, majd mászkálhatok a városban, kirándulhatok. Kb még 2 délután és a rám eső részt le is tudom.
Most van egy új órám, beszédfelismerés címmel. Elég érdekesnek ígérkezett, fel is vettem gyorsan, aztán az első órán szembesültem vele, hogy ez lehet nem lesz egy sétagalopp. Mint kiderült, az egész beszédfelismerést valószínűségszámítási és statisztikai alapokra helyezik, ezekkel érik el a legjobb eredményeket. A probléma csak annyi, hogy amikor én ezeket tanultam nem értem el jó eredményeket... :D Konkrétan már vártam, hogy végre megszabaduljak ezektől a tárgyaktól. Aztán mindenféle valszám ,statisztikai beadandókat kell írni, matlab-ban / egy matematikai feladatokra készített program/. Ezt a programot meg még életemben nem láttam, és nem is tudom, hogy működik... Csak ennyi a problémám a tárggyal. Az egyetlen kapaszkodó, ami miatt még nem tettem le az elvégzéséről, az a követelményrendszer. Minden gyakorlatra házikat kell készíteni, amikre pontokat kapunk. Összesen 30 pontot lehet elérni, és ebből 6 szükséges ahhoz, hogy az ember elmehessen vizsgázni. Annyit már csak összekaparok valahonnan, ha máshogy nem, egy kis külső segítséggel :D A vizsga meg teljesen elméleti anyagból lesz, amit meg "csak" meg kell tanulni. Legszívesebben hagynám a fenébe, de 5 kreditet adnak érte, és ráadásul csak egy fél szemeszterben vannak órák.
Ennyi elég is az egyetemről. Amikor megérkeztem Finnországba, emlékszem, hogy képtelen voltam felkelni reggelente, mert 9kor volt úgy-ahogy világos, de pl 8kor még olyan sötét volt, mintha éjszaka lett volna. És emellett délután 4kor már megint teljesen sötét volt. Ez most teljesen átfordult, mert most már reggel 7kor teljesen világos van, de szerintem már 6 körül elkezd világosodni. Szóval már az ébredéssel nincsenek gondok, 7kor kipattan a szemem, és nem tudok visszaaludni, szerintem ezért is kezdtem el beadandót csinálni, mert persze mindenki más tud aludni, csak én nem tudok mit kezdeni magammal. Kb 2 hete volt az a pont amikor, egyenlő hosszúak voltak a nappalok és az éjszakák. Kíváncsi vagyok, hogy fogom viselni, amikor majd májusban csak 5-6 órát lesz sötét... Lehet ki kell találnom valami éjszakai tevékenységet is:D Mondjuk Nikinek nem okoz problémát ez a sötét-világos, mert ő konstans tud 11ig aludni, bármilyen körülmények vannak:D
Múlt hétvégén /21, 22-én/ Jyväskylä-be mentünk meglátogatni Niki finn ismerőset. Jüveszküle, így kell mondani. Vonattal utaztunk, és nekem úgy tűnt mintha alig haladtunk volna vagy 60-70 km/h-val. Amikor lappföldre mentünk, akkor is olyan érzésem volt, mitha csak behúzott kézifékkel közlekednénk. Most végre sikerült lecsekkolnom, ténylegesen mennyivel mennek a vonatok, mert kiírták nekünk az időt meg a sebességet egy kijelzőre. Jelentem, 130 km/h-val haladtunk éppen, amikor úgy éreztem, hogy alig vánszorgunk... Valószínű azért lehetett, mert itt nincs olyan, hogy menetzaj, csöndben siklik a vonat a síneken. Ezek a szerencsétlen finnek nem is tudják milyen az, amikor az állandó tüttü-tüttü -től nem tud pihenni az ember, és még a feje is megfájdul. El sem tudom képzelni, hogy tudnak így élni...
A város nem volt egy nagy élmény. Van tavuk, meg egyetemük, meg szabadtéri színházuk, ami ugye télen nem üzemel. Meg jégkorongpályájuk, meg fájuk. Erre tevékenykedett egy Alvar Alto nevű építész, akit nagyon tisztelnek, és büszkék is rá. Megnéztünk pár épületet, amit kívül-belül ő tervezett, de nem sikerült rájönnünk, miért volt olyan különleges a munkássága. Mindegyik sima téglaépület volt, vörös téglából. Aztán felvilágosítottak, hogy ő találta ki, hogy a téglák ne ugyanolyan szíinűek legyenek, hanem legyen köztük sötétebb és világosabb is, meg hogy a méretük se legyen egyforma. Értem. Egy fél nappal késöbb az is kiderült, hogy azért olyan jelentős, amit csinált, mert bőven megelőzte a korát, mert elötte még senki nem csinált ilyet.
Jöttünk-mentünk egy kicsit a városban de nem volt túl sok látnivaló. Aztán elmentünk Oivához és beszélgettünk mindenféle egyetemi, magyarországi, fényképezős, stb történetekről. Meg ettünk, és ettünk, meg ettünk is egy kicsit. Oiva nagyon jól főz! Az egyik nap csinált nekünk gombás csirkét, ha jól tudom rókagombából, a másik nap meg rénszarvaspörköltet mindenféle erdei bogyóval. Nagyon finomak voltak. Hogy lemozogjuk az ebédet/vacsorát sétáltunk a tavon, kimentünk a sípályához, megnéztük, hogy gyakorol egy síugró srác. Ja, van saját szaunájuk a fürdőszobában. Azt mondják, mostanában minden új építésú lakásba tesznek egyet. Fajintos. Kb ennyi volt a múlt hétvége.
Tegnap meg elvonatoztunk Hämeenlinna-ba /heménlinna/ megnézni egy várat. Volt egy csomó szobája, mindegyik egy kicsit romos és ugyanolyan. Meg volt benne egy téglakiállítás, meg képek más várakról. Asszem ennyi. Az az igazság, hogy várat nézni nyáron jó, mert pl itt is volt egy nagy tó a vár mellett, ami így befagyva nem volt szép, viszont a melegben, körülvéve sok zölddel, biztos vagyok benne, hogy jól mutat. Eztán voltunk börtönmúzeumban, bemehettünk a cellákba, mindenhol volt valami leírás arról, miket csináltak a rabok szabadidejükben /tanultak, olvastak, kötöttek, lázadtak, éhségsztrájkoltak stb./. Kicsit hátborzongató volt ott járkálni, ahol mások a büntetésüket töltötték, akármilyen bűnről is legyen szó. A múzeum után, bementünk a városközpontba, és kajáltunk egy jót. Ezt csak azért írom le, mert végre sikerült olyan gyros-t találnom, ami jó is. Ja itt kebab-nak hívják. Eddig csak olyanokhoz volt szerencsém, aminek nem igazán volt íze, és leöntötték valami mustáros szósszal. Valamiért errefelé nem szeretik megfűszerezni a húst, és emiatt olyan papír íze van, de itt nagyon jól eltalálták a fűszereket, meg volt hozzá csípős és fokhagymás szósz is. HURRRRAAAY! A mennyiséggel nem szokott baj lenni, mert kb annyit adnak, hogy két embernek is elég. Én általában még másnap is azt emésztem:D
Most éppen próbálom elütni az időt mindenféle haszontalan dologgal, és várom hogy Niki felébredjen. Jelzem fél 12 van:D
Olvassatok blogot, kommenteljetek. Szasztok!
