Üdv mindenkinek, újból jelentkezek, mivel mostanra gyűlt össze megint annyi élmény és tapasztalat adag amit már érdemes kiadni magamból. A hétgévére Niki mentorától kaptunk meghívást, aki Pori mellett lakik egy kis faluban. Amit Pori-ról érdemes tudni, hogy kb 50-70 ezren laknak ott, Eger testvérvárosa, és minden évben itt szokott összegyűlni a jazz zene sava-borsa, egy világraszóló fesztivál keretében. Persze a fesztivál Június akárhanyadikán lesz, és lemaradunk erről is. Szombaton elég korán indultunk, hogy minden beleférjen az időnkbe, ami azért nem volt szerencsés, mert péntek este ugye jégkorong meccs volt és ráadásul egy srác akkor ünnepelte a szülinapját a közös helyiségben. Szóval 8kor vágtunk neki az útnak 4en /Karolina, AP, Niki, jómagam/, de mindenki egy kicsit kába volt.
Másfél óra alatt értünk oda kb és menet közben rengeteg tó mellett elhaladtunk. Eddig nem is tűnt fel mennyi van belőlük, mert minden fehér volt és nem voltak olyan feltünőek, de most hogy elolvadt a hó, kiolvadtak a tavak rá kellett döbbennem, hogy tényleg hihetetlen sok van. Mikor megérkeztünk jóformán még senki nem mászkált az utcákon, és még a boltok is zárva voltak, ha jól emlékszem. A város közepén van egy sziget, amit célba vettünk, menet közben elmentünk egy Karhu /sör/ gyár mellett. A sziget meg olyan Margit-sziget very very advanced volt, teljesen nyugodt, egy csomó patakkal/tóval, semmi zaj, madarak, fák, lehet sétálgatni, stb. Ha nem mentünk volna tovább, simán el tudtam volna aludni bárhol. Elvileg lett volna egy madárpark szerűség is sok pávával, de még nem voltak itt, biztos majd pár hét múlva, ha már igazán jó idő lesz.
Templom és szobor tarkította úton visszamentünk a belvárosba, ahová azóta visszaköltözött az élet, mindenki az utcákon volt, kávézott, beszélgetett, sétálgatott, élvezte, hogy végre süt a nap. A fő utca tulajdonképpen egy bevásárló központ volt, mert mind a két oldalán boltok követték egymást több száz méteren át. Mielött belevetettük volna magunkat a boltok fürkészésébe, megebédeltünk a Hesburgerben, amiről jó tudni, hogy ez a finn alternatívája a McDonald's nak, azzal a különbséggel, hogy sokkal finomabb. Nagyon jó! Elvileg finn származású étterem, de ma már a környező országokban is van mindenfelé. Zaba után a lányok legnagyobb örömére végigjártunk temérdek boltot, ahol Niki talált egy olyan szemüveget, ami kb 2szer akkora mint a feje és tipikusan polgárpukkasztásra való, ezért ki is mentünk vele az utcára polgárpukkasztani. Amíg mi 10 percig nevettünk a szemüvegen, addig a finnek, mikor észrevették úgy csináltak, mintha meg sem látták volna, gyorsan elfordultak, és még a össze sem súgtak. Egy fél órás üldögélés eredménye kb 3 mosoly és 1 nevetés volt. A jó öreg finnek....
Mivel Karolina nem Poriban lakik, hanem egy Noormarkku nevű kis településen, megint útra keltünk, de ezúttal már kocsival. Szépen lassan elhagytuk a várost, aztán megérkeztünk egy nagyon kis településre, de aztán azt is elhagytuk, és 4 kilométer után bekanyarodtunk az erdőbe, ahol további 200 méter után meg is álltunk. Ugyanis ott laknak, a semmi közepén az erdőben. Nekem nagyon tetszett a környék, délután el is mentünk túrázni a környéken. Bementünk az erdőbe, ott meg elkezdtük követni a sineket, ahol persze már nem jár vonat. Végül egy folyó mellett lyukadtunk ki, ahol páran pecáztak is. Csak hangsúlyozni tudom, hogy nagyon tetszett, és én is tudnék így élni, persze nem most, hanem kb 20 év múlva. Este meg megnéztük, hogy alázzák le a svédek az osztrákokat hokiban, kártyáztunk egy kicsit, és aludtunk.
Vasárnap egy gyors reggeli és kávézás után meglátogattuk azt a helyet, ahol korábban Karolináék laktak. Volt lovastanya, sok fa, fű, folyó meg egy kis gyár is ahol, régen valami vasból készült dolgokat készítettek. Eztán kimenytünk a tengerparta, ami kb 20 kilométerre volt. Az időjárás nem hazudtolta meg magát, minél közelebb értünk a parthoz, annál jobban fújt a szél. Mindenki fázott, én meg leteszteltem, tényleg szélálló-e a kabátom és örömmel jelenthetem, hogy az. :) Kimentünk egy strandra is, ahol a nagy szélnek köszönhetően sokan hódoltak a Kite surfing élvezeteinek. Niki egy korábban tett, felelőtlennek tűnő ígérete miatt kénytelen volt bemenni a vízbe. Azt mondta anno, hogy akármelyik tengert vagy óceánt látogatja is meg bele fog menni mindegyikbe, de ha mást nem legalább a lábát beleteszi. Meg is történt, temetés hétvégén :D
Miután hazaértünk, még egy nagyszülőlátogatást is beiktattunk, akik persze nem beszéltek angolul, pláne nem magyarul, de mókás volt. Ők mondták a magukét finnül, Karolina forított, aztán mi válaszoltunk angolul, és megint fordított :D Próbálták minden magyarországgal kapcsolatos tudásukat elővenni, és megkérdezték, hogy még mindig van e sok pásztor a pusztában, meg hogy néz ki a nagyar népviselet, mert valamikor látták már a tv-ben. Meg a maminak tetszett a hajam, nemhiába a nagymamák kedvence vagyok, főleg hogy kb fél éve nem jártam fodrásznál :D
Ettünk, egy gyors kutyázás, cicázás, kinek mi, aztán indultunk haza.
Bye
