Üdv mindenkinek. Visszatértünk a legújabb világjárásunkról is. Ezúttal egy Riga-Tallin-Heilsinki  körút élményeivel lettünk gazdagabbak. Kezdjük onnan, hogy Niki talált a ryanair-nél egy járatot, ami Tampere-ből megy Rigába és mindennel együtt ha jól emlékszem 15 euró volt a jegy. Az egyetlen hátulütője, hogy csak 1 kézipoggyászt lehetett vinni, de arra a pár napra elég volt az is. Velünk tartott még két leányzó, Lilly Mexikóból és Lourdes Spanyolországból. Szóval így 4en vágtunk neki az utazásnak, és mivel Niki lefoglalta előre a repülőjegyet és a szállásokat, nem maradt más dolgunk, mint a nyaralás.

Csütörtök este indultunk a Tampere-i repülőtérről, ami nem nagy, nem szép, nem kényelmes, de legalább repülőtér. Itt a szigorú ellenőrzőnő mindenkitől elvett mindenféle krémet, meg ilyen női dolgokat... Biztos fogyóban volt az otthoni készlete. Mind1, ezen kívül nem volt semmi fennakadás, szerencsésen megérkeztünk Rigába este 11 körül, ahol végigjártuk a duty-free boltokat és meg kellett állapítanunk, hogy jóval olcsóbb minden, mint Finnország. Na igen, ez az elmélet addig tartotta magát, amíg meg nem kérdeztük, hogyan váltják arrafelé az eurót, és rádöbbentünk, hogy a lett pénz /Lat/ jóval erősebb, mint az euró, sőt még a fontnál is erősebb. Egy Lat -ért 1,4 eurót adnak. Így viszont már nem voltak olcsók a dolgok, kb egyárban voltak a finnországival. Szóval este 11, kis kolbászolás a boltokban, és mivel korábban úgy állapodtunk meg, hogy megpróbáljuk minél olcsóbban kihozni a kirándulást, a tervek szerint a reptéren volt az alvás. Persze a két spanyol ajkú résztvevőnk állította, hogy ők ilyenről nem hallottak még, aztán késöbb már hallottak, de fáradtak voltak, mind1. Reptéren alvás annyit jelentett, hogy kártyáztunk jó sokat, meg beszélgettünk, nézelődtünk aztán megpróbáltunk aludni egy kicsit, amiből nekem másfél óra, Nikinek meg kb 2.5 óra alvás lett, a többieknek meg semmi. Ettől függetlenül a reggeli kávé után teljesen friss voltam.

Péntek hajnalban olyan 6 körül felszálltunk a városközpontba tartó buszra, amin szépen lassan rá kellett jönnünk, hogy Lettországban nem beszélnek nyelveket. Se a buszsofőr, se az utasok, hiába kérdeztünk bárkitől bármit, csak erősen tiltakoztak. Ennek köszönhetően túl is szaladtunk egy kicsit, de legalább láttunk egy kicsit a városból is. Kis keresgélés után meglett a szállás is. Annyit kell tudni, hogy nem szállodákban, hotelekben szálltunk meg, hanem hostelekben /kolikban/, de nem olyanokra kell gondolni, amik otthon is vannak, hanem ezek kifejezetten túristák számára kitalált, olcsó és kultúrált módja a megpihenésnek és nagyon jó azoknak akik szívesen ismerkednek másokkal, mert sok ágyas szobák vannak, van közös szoba, és a jobb helyeken mindenféle közösségi programot is szerveznek. Ajánlom mindenkinek, aki nem makulátlan tisztaságra, és csendes pihenésre vágyik a nyaralása alatt: http://www.hostelworld.com/ Mi reggel 7 - fél8 körül állítottunk be, és ennek ellenére feltünően energikus recepcióslány egyből megmutatta a bárpultot és meghívott egy üdvözlő sörre :D Meg elmagyarázta, mit érdemes megnézni, merre tudunk pénzt váltani, miért kell vigyázni a taxisokkal, adott térképeket, stb. Nagyon jó fej volt.
 Úgyhogy hajnalban megittunk a kis söröcskénket, és mivel nem ettünk, nem aluttunk, elég vidámak lettünk mind a négyen :D

Rövid csendespihenő után neki is vágtunk a város felfedezésének, ami nem volt nehéz dolog, mert a szállás az összes látványosságot rejtő old-town közepén volt, és ráadásul az ablakunk egy folyóra nézett, ami éjszaka nagyon szépen ki van világítva... Igazi japán túrista módjára felvettük a 100 méter/ óra sétáló, és 100 fénykép/másodperc kattingató sebességet. Különösen Lilly volt elemében, akinek megmondták, mindent fényképezzen le, és igyekezett is betartani, mert csak úgy kattingatta a gépet, mindenre ami mozgott, meg arra is ami nem. Szóval ezzel a sebességgel nézelődtünk, ebédeltünk, kilátóztunk, templomot néztünk, szuvenírt vettünk stb. És nagyon jó időt fogtunk ki, úgyhogy egy fél órát napoztunk is az egyik téren. A várost kb Budapesthez tudnám hasonlítani kinézetre, csak azzal a különbséggel,  hogy Riga lényegesen kissebb. Mondjuk olyan mint egy Budapest makett. Nem tudom hogy, de van pár ház az old-town-ban, ami meg tiszta olyan, mint amiket anno amszterdamban láttam. Szóval valahogy összevonták a budapesti és a holland stílust és hozzáadtak még pár várfalat meg jó sok templomot és így készült el a város. És azt se felejtsük el, hogy hozzáadtak még, oltári mennyiségű bunkó/tapló/paraszt embert is... Az utcán nem térnek ki, de szó szerint belemennek a másikba, a sorbanállásnál beállnak legelőre, még akkor is ha ehhez a legelső embert ki kell lökniük a sorból /nem vicc, megtörtént/, az meg már annyira nem is furcsa, hogy ha angolul próbál valaki kommunikálni, legjobb esetben nem válaszolnak, de képesek még csúnyán nézni és flegmázni is ezért. Szóval hiába a jó gazdaság, a nagyon erős pénz, az emberek maradtak ugyanolyan taplók. Egy másik dolog, hogy én még ennyi luxusautót egy helyen nem láttam, mint Riga belvárosában. A BMW, Mercedes, Audi trió alapértelmezett volt, de láttam több Porsche-t, Ferrari-t, Corvette-t is stb stb. Egy vicces dolog: A belvárosban van egy nagyobb élelmiszer bolt, ahová akkor akartunk bemenni, amikor pont vége lett a nép munkaidejének, és persze mindenki ugyanabba a boltba akart bemenni, mint mi. Na mármost legalább negyed órás sor állt ahhoz, hogy bejusson az ember a boltba, mert már annyira tele volt, hogy nem fért el több ember. Mi inkább kihagytuk ezt az élmény. Még a városhoz tartozik, hogy szerencsére minden nagyon közel van egymáshoz, és könnyedén be lehet járni az egészet gyalog. Persze most a látnivalókra gondolok, mert maga a város nagy, de az érdekes dolgok nagyon kis helyre vannak koncentrálva. Azt hiszem ennyi, amit verbálisan át tudok adni a városról, a többi infót majd a képek szolgáltatják, mert ugye azok is vannak.

Este kaptunk új szobatársakat is, két spanyol srác személyében. Ez nagyon jó volt, mert ugye velünk két spanyolul beszéló lány jött, és ezután nem nagyon lehetett angol szót hallani, mert nekik a spanyol is jó volt... Mint mondtam, minden jó hostel szervez mindenféle programot az ott megszálló bulizni vágyó fiataloknak, és így volt ez a mi hostelünkben is. Estére /még mindig péntekről van szó egyébként, jó hosszú egy nap volt.../ szerveztek egy diszkóval végződő kocsmatúrát a városban, amire persze mi is vevők voltunk. Három kocsmát látogattunk meg, amiből az első egy nagyon kultúrált, kis meccsnézős, pub-os hangulatú volt, olcsó sörrel /1 lat, az itt olcsó/. A második nem volt nagy szám, a hangulat nem volt az igazik, a sör meg cserébe drágább volt, ha jól emlékszem, ott nem is voltunk sokáig. Az utolsó kocsma egy igazi különlegesség volt, inkább étterem volt nem is kocsma, egy épület huszonakárhanyadik emeletén, úgy, hogy az egész belvárost lehetett látni az ablakból. Rutinosan ide hoztak utoljára, mert ez volt a legdrágább, kb 3 lat volt egy sör, ami olyan 1300 forintnak felel meg... Azt azért már mégse... Ezután mindenki a diszkóba ment, amiből én már nem kértem, inkább hazamentünk Nikivel, menetközben kiettük egy McDonalds hamburgerkészletét.

A pénteki mulatás ellenére nem volt megállás szombaton sem, keltünk korán, elmentünk a helyi piacra, hogy a fenekére verjünk a megmaradt lat-jainknak, és dél körül már mentünk is Tallinba busszal. Érkezés után ugye ki kellett deríteni, mennyit ér a helyi pénz, mi a neve stb.. Lilly úgy gondolta, ő magabiztos már az ilyen pénzfelvételben, és az autómatából magához is ragadott gyorsan 25 kroon-t /koronát/. Persze fogalma nem volt mennyit ér euróban, de gondolta elég lesz. Mint kiderült az kb másfél eurót ér, mert egy euró 15 kroon-ba kerül, magyarul több volt a tranzakciós díj, mint amennyi pénzt felvett :D:D Eztán kaptunk egy jó kis adagot a helyi emberekből a villamoson. Itt már feltünően jobban és többen beszélnek angolul, mint a déli szomszéduknál. Sikerült is találnunk valakit, aki segített nekünk, de volt egy orosz faszi, aki nehezményezte, hogy angolul beszélünk, és csak annyit tudott hajtani, hogy no english no english... Közben odajött egy másik faszi is, aki meg azt kezdte el mondani, hogy nagyon vigyázzunk az oroszokkal, mert őt már többször kirabolták. A hostel gyorsan meglett, ez is a város közepén van, ez is az old-town-ban, mert ugye Tallin is az old-townban gyűjti össze látványosságait. A recepcióslány feltűnően nem szeretett volna köszönni, de aztán csak kinyögött valami hello félét, aztán próbált volna több pénzt kérni, mint amennyiben korábban megegyeztünk, de mikor közölte Niki, hogy az sok lesz, minden komment nélkül kérte az eredeti összeget. Semmi bocs, vagy összekevertem vagy valami. A hostel meg elég új lehet, mert még festékszag volt bent, és akkor kezdték el ragasztgatni a matricákat a falra. Itt is spanyol szobatársakat kaptunk, egy srác és egy leányzó aludt velünk, de másnap már már mentek is tovább.

Szombaton gyorsan le is teszteltük a helyi gyros-t, és rá kell jönnöm, hogy minél messzebb megyek finnországtól, annál finomabb lesz a gyros.... Itt már elég jó volt, de még mindig otthon van a legjobb:D Persze annál délebben még nem jártam, lehet azért. Megejtettünk egy gyors városnézést is, amit Lilly meg Lourdes annyira nem díjazott, és visszamentek a szállásra. Mi meg a bronzkatona nyomába eredtünk:D Tallin belvárosában volt egy bronzkatona szobor pár éve, ami a háborúban elesett orosz katonák emlékét volt hivatott őrizni. Na mármost ez a helyi önkormányzatnak annyira nem tetszett, és kipaterolták valahová a város szélére a semmibe, amiből aztán nagy konfliktus lett, zavargásokkal, tüntetésekkel politikat ellentétekkel stb. Niki erről írt egy dolgozatot és gondoltuk ha már egyszer eljutottunk Tallinba, megnézzük a szobrot is, amit nem is volt olyan egyszerű megtalálni, mert senki ne tudta hová vitték. A régi helye gyorsan meglett, aztán kis idő múlva az új helyét is megtudtuk. Mikor visszaértünk a szállásra, a lányok már javában aludtak és mi is így tettünk.

Vasárnap városnézés volt a program, de elötte még meg kellett várni h a spanyol légió is felébredjen. Ez délre sikerült is nekik, ami utólagos számolással, kb 14 óra alvást jelentett. Ilyen egy igazi városnéző túra:D Első állomásunk a bronzkatona volt, ami tényleg kint volt a semmi közepén, mindenféle lepukkant raktár, és katonai állomás után. De azért kimentünk, kaptunk egy kis történelmi áttekintést Nikitől, és fényképeztünk is. Ezután kolbászoltunk a városban jó sokat, mert rengeteg kisebb-nagyobb templom, várfal, torony, múzeum van. Nagyon hasonlít ez a városrész Egerre az épületeivel, szűk utcáival, a várfallal stb. Nekem nagyon tetszett, sokkal jobban mint Riga. Lejártuk a lábunkat is, mire megnéztünk mindent amit szerettünk volna. Volt itt minden a templomtól kezdve a Depeche Mode-kocsmán át a tengerre néző kilátásig. Itt már fogytán voltunk a tárhelynek a fényképezőn, és nem készítettünk annyi képet, mint Rigában, de azért ami számít az meg lett örökítve.

Hétfő reggel, korán kellett kelni, mert a terv az volt, hogy Tallinból átkompozunk Helsinkibe, és ott is körülnézünk egy kicsit. Lilly és Lourdes már nem tartott velünk a nézelődős részben, mert ők mindenképpen vissza szerettek volna menni Tampere-be, szóval a partraszállás után elváltak útjaink. Mi a helsinki városnézést egy túrista kiskönyvre alapoztuk, ami szerint a legjobb ha felszállunk egy villamosra /3T, ha valakit érdekel/, ami körbemeny a városon, és minden látványosság mellett elhalad. Mi két kört is mentünk vele, mert már nagyon le voltunk merülve, és legalább ültünk egy kicsit. Megnéztünk egy kőtemplomot, ami nagyon tetszett, és már teljesen megdőlt az az állításom, hogy nekem nem tudnak olyan templomot mutatni ami tetszik is... Egyébként nagyon hideg volt a városban, gondolom a tenger miatt, meg a nap sem sütött, és nagyon átjárta az utcákat a szél, ezért fáztunk is rendesen. Azt el kell mondanom annak aki Finnországba látogat, hogy nincs valami sok látnivaló... Mondhatni alig van valami, de ez az ország nem is ezért jó. A városok unalmasak, egyhangúak, viszont nagyon közel van a természet az emberekhez. Kis túlzással elég kimenni a kerbe, ha egy kis erdei túrára vágyik az illető. Tehát lehet túrázni, sportolni stb, de várostnézni nem nagyon, és ezt meg is tapasztaltuk már sokadjára, mert a kőtemplomon kívül, megnéztünk még egy katedrális szerűséget, amiben épp valami kórus énekelt, a kikötőt, a piacot és kész. Ja igen, a villamos elment még a régi olimpiai stadion mellett is, szóval azt is láttuk. Kb ennyi volt helszinki, ami még nagyon feltűnt, hogy rengeteg bevásárlőközpont/pláza van a központba. Szinte egymást érik. Asszem minden érdekeset leírtam a finn fővárosról.

Ez volt a mi kis villámtúránk én nagyon élveztem, mondjuk lehetett volna egy kicsit hosszabb is, de hát nem lehet mindig iskola helyett henyélni. Kösz Niki, hogy megszervezted!

Szasztok