Finnország

Ez az a hét, amikor még nincs tanítás, mert még vizsgaidőszak van, viszont már nem tartnak eligazító előadásokat sem, amikkel előző héten olyan jól el tudtam ütni az időt. Voltak kissebb elintéznivalóim, de elég gyorsan sikerült kipipálnom őket. Megszereztem az utolsó aláírást a learning agreementem-re, amit haza is küldtem postán, mert persze otthon nem elég nekik az elfaxolt változat, nekik eredetiben kell. Kicsit gyanús nekem egyébként ez a levélküldés, mert drágább volt a boríték, mint az hogy feladtam a levelet magyarországra. És persze a learning agreement-et meg elfelejtettem elötte lefénymásolni, mondjuk mindegy, mert nekik úgyis az eredeti kell. Remélem nem fog elkeveredni mentközben...

Aztán szépen-lassan sikerült összeállítanom az órarendemet is. Volt 2 óra, ami előzetesen fel akartam venni, de egyszerűen már nem lehetett összeegyeztetni a többivel. Viszont találtam helyettük olyanokat, amik normális időpontban utközés nélkül felvehetők és viszonylag érdekesek is. Amúgy lesz egy web programming nevű órám, aminek kifejezetten örültem, mert otthon is tanultunk egy csomó webfejlesztéses technikát, de itt pont azok lesznek az órán, amik otthon kimaradtak. Hogy ne legyen felhőtlen az örömöm, kidrült, hogy az előadásokat csak finnül tartják, viszont a gyakorlatok angolul lesznek. Valószínű így keletkezett egy kétóras űr az órarendemben, mert a finn előadásra sok értelme nem lesz bemenni. Sikerült Finnish for Beginners órára is feljelentkeznem, úgyhogy majd ahogy tanulok meg érdekes dolgokat, okítom itt a népet a finntudásommal. Eddig összesen 16 kreditnyi tárgyat vettem fel, ami elég vékonyka, mert 16ot mindenképp el kell végeznem, hogy otthon be tudják számítani erasmus sávnak. Még felveszek vagy 4 kreditnyi valamit, csak hogy be legyek biztosítva. Amúgy itt nem 2 részre van bontva a tanév, hanem 5 periódusra. Az őszi félév az első 3 periódus a tavaszi meg a 4. 5.. Elég nehéz volt olyan órákat találnom, amik a 4-5 periódusban vannak, és nem épülnek olyanokra, amik az első 3 periódus valamelyikében voltak. Egy olyan órát is felvettem, ami a 3. 4. periódusban volt, ami azért érdekes, mert én a 4. 5. ben vagyok itt. De kiderült, hogy az eddig eltelt időben csak előadások voltak, amiket otthon is be tudunk pótolni, meg egy beadandó, amire kaptunk 4 hetet, hogy megcsináljuk.

Az órarendről ennyit. Voltunk még bolhapiacon is, ami úgy néz ki, mint egy normális bolt, és úgy is van a nyitvatartása, csak mindenféle réggi cuccal van tele. Niki vett is egy korcsolyát 5 euróért. Jókat lehet találni, csak vadászni kell egy kicsit, hogy méretben is legyen. A közeli korcsolyapályán /mert miért ne lenne egy az 500 méteres környezetünkben/ ki is próbálta. Tök jó volt, mert közben esett a hó, hideg sem volt, úgyhogy elbohóckodtunk. Hazafelé meg hócsatáztunk, és Niki havas is lett egy kicsit :D De szerintem nagyon szerette volna, hogy összehavazzam, én meg teljesítettem a kívánságát :D Én is kaptam azért, még mielőtt beírja kommentben, hogy nem csak ő lett havas... :D

Most egy kicsit meg vagyunk fázva, ő egy kicsit jobban mint én. Nekem csak az orrom folyik. Vicces, mert szerintem az összes nemzetközi diák meg van fázva, kivéve azok, akik Svédországból vagy Norvégiából vannak, ha van egyáltalán ilyen. És a finnek meg miniszoknyában szaladgálnak, meg pólóban mennek ki cigizni, mégsincs semmi bajuk. Hát hozzá kell még szoknunk ehhez az időjáráshoz.

Kedden Danny-vel, a lakótársammal vettünk pár sört meg rágicsát és worms-öztünk egy kicsit a számítógépen. Mostanában ezzel ütjük el az időt, de eddig Nikivel játszottam. Jó játék ez a worms, de abban biztos vagyok, hogy nem a harmónikus párkapcsolatok fenntartására találták ki, mert olyan nem volt hogy legalább az egyikünk ne lett volna bepöccenve a másikra.. :D Valószínű, mert egyikünk sem tud veszíteni, és kb egy szinten vagyunk játéktudásilag. Mindegy, Danny-t jól elvertem, aztán Niki is beszállt, és mindkettőjek is jól elvertem. 3 győztes menetig ment a játék és én 3-0-0 ra nyertem. Biztos nem szóltak még nekik, hogy ne álljanak le játszani egy progmatossal :D Plána ha olyan kocka, mint én :D Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Niki talált pár játékot a Facebookon, amiben még megközelíteni sem tudom...

Szerdán International food party lesz az egyetmen és valószínű, én is főzök valami egyszerű magyaros kaját. Aztán meg szauna party lesz az egyetem szaunájában, állítólag verhetetlen piaárakkal. Mondjuk sosem értettem, hogy lehet szaunázás közben meginni 1 sörnél többet... És nem is biztos, hogy ki akarom próbálni. Állítólag a finn fiatalok körében népszerű az a szokás, hogy öntenek egy kis vodkát a melegítő készülékre /ahová eredetileg vizet öntenek/ és nagyon gyorsan nagyon nagyon berúgnak. Mint a sakál kb. :D Azért itt is megvan a jövő nemzedéke...

Na most megyek, majd jelentkezek egyszercsak.

Addig is írjátok a kommenteket, mert nem azért koptatom itt a billentyűzetet, hogy aztán semmi visszajelzést ne kapjak. :D Persze ha van egyáltalán olyan, aki olvassa a blogot. :D Tessék példát venni a rejtélyes néven író kovapehu törzsblogolvasómról :D

Csákányok

A szokásos hétvégi pihi volt egész délelött. Vergődtünk az ágyban, reggeliztünk, vergődtünk az ágyban stb. Miután annyira kipihentük magunkat, hogy elfáradtunk, vegődtünk még egy kicsit :D Délutánra meg a szombati tónézős társasággal volt találkánk, megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Van itt egy mozi, Niagara-nak hívják, ami tök ölcsó és angol felirat is van a filmekhez. Elötte András kolijánál találkoztunk, és fel is szaladtunk hozzá, mert még nem készült el addigra. A szobája kb akkora, hogy elfér benne egy ágy egy minimális asztal, meg egy kisebb szekrény, de a közlekedésre már nem hagytak helyet. Olyan érzésem volt, mintha a folyosó tágasabb lett volna annál a szobánál. Viszont volt egy nagyon lényeges előnye is: A miénkkel ellentétben ez a belvárosban volt, amiért cserébe el is kérték az árát. kb 60 euróval kérnek többet azért a szobáért a miénktől. Mondjuk nekem konkrétan semmi bajom a mi kolinkkal, mert annak ellenére, hogy a város szélén van, 10 perc alatt be lehet érni a belvárosba, meg az egyetem is kb 10 perc.

Szóval András is elkészült gyorsan, és el is indultunk a moziba. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hol is van a mozi, de a nagy beszélgetésben szépen elsétáltunk mellette :D Mind1, csak meglett, és 10 perccel kezdés elött oda is értünk. A diákjegy 3 euró volt, ami tekintettel arra, hogy egy sör többe kerül, elég olcsó. A mozi olyan, mint nálunk a nem plázás mozik szoktak lenni, nem nagy, és csak 1 vetítőterem van. Gyorsan beültünk a filmre, és az egész teremben kb mégegyszer annyi ember volt, mint mi. A tulja örülhetett nekünk, mert megdupláztuk a forgalmát arra a filmre.

A film eleinte kicsit vicces volt, mert finnül beszéltek benne, ami egy elég megmosolyogtató nyelv tud néha lenni. Még szerencse, hogy angolul feliratozták. Ja egyébként a címe: My friend Henry. Egy kislányról és egy kisfiúról szólt, akik egy irreálisan boldogtalan világban éltek egy irreálisan boldogtalan életet. A lány anyja megtestesíti a tipikus idegbeteg szülőt, a lány a boltból lop mindenfélét a társainak. Így ismerkedett össze Henry-vel a kisfiúval, akinek az anyja súlyosan depressziós volt és a kisfiú volt otthon vele, hogy ápolja. Élték boldogtalan életüket, és a végén anyuci felébredt és megszökött, majd egy hídról leugrva akart öngyilkos lenni, de apuci a segítségére sietett. Addig beszélgettek, míg a végén apuci akart öngyilkos lenni, és le is ugrott a hídról, majdnem meghalt, újra kellett éleszteni. Persze Henry ezt mind végignézta, gondolom egy életreszóló élmény lehetett, de a végén mindenki boldog lett. A tanulságot nem sikerült még leszűrni. Még dolgozok rajta :D

Mozi után nagyon nem csináltunk semmit, mert vasárnap minden zárva van, csak pár kisebb élelmiszerboltnak van engedélye a kinyitásra ilyenkor. Egy ilyen boltban vettünk csokit meg csipszet minden mennyiségben és néztünk valami filmet.

Lájtos vasárnap, de jó volt.

Moi

Elég lájtosan telt a mai napom és abból, hogy mai napot írok, következik, hogy végre sikerült utólérnem magam blogírásilag. Valószínű, hogy lesznek képek is feltöltve hamarosan, eddig csak a fényképezőben gyűjtöttem őket. Majd regisztrálok valami fotófeltöltő oldalon, mert itt a blogon elégé véges a tárhely, ha jól tudom.

Szóval, ma jó sokáig vergődtem reggel, meg nyomogattam a gépemet is. Főleg blogot írtam, és a nemzetisport online-on néztem az aktuális híreket. Hengerelt az Alba Volán :D Mára vártunk pár magyar jóembert, akikkel egy kis sétát beszéltünk meg korábban. Ők niki csoporttársai az UT-n /University of Tampere/. Elég későn érkeztek, mert előző este valami buliban voltak. Állítólag a kokodzsámbó volt a legmenőbb szám. Nem is tudom miért nem voltam ott... Szóval kicsit későn érkeztek, viszont hozzánk társult még Lilly /Niki csoporttársa mexikóból/ meg Sophia /ő pedig Lengyelországból van/. Elég hideg volt ma, le is fagyott kezünk-lábunk mire kiértünk a tóhoz. Ott viszont volt egy nagy játszótér, amit valamiért jég borított, és ott elszórakoztunk egy kicsit. Amúgy ilyenkor télen biztos felengedik vízzel az ilyen placcokat, hogy minél többen tudjanak korizni. A tó nem volt egy nagy élmény, csúnya házak, és gyárak vették körül. Viszont jó nagy volt a hó, amiben lehetett kicsit bohóckodni. De azért nem vittük túlzásba ezt a túrázást, és kicsit kevesebb, mint egy órán belül már otthon is voltunk. Nem kellett senkinek sem könyörögni, hogy jöjjön a szaunába. Ott jól szétizzasztottuk magunkat 10-15 perces periódusokban. A szünetekben pedig kiálltunk a szabadba, ahol mindenki gőzölgött:D Aztán ettünk egy kis fokhagymás kenyeret, csak hogy elmenjen a szájszagunk :D

Este filmnézés volt: Into the wild. Ez is egy jó film, csak ajánlani tudom, mostanában szerencsém van a filmekkel. Holnap moziba megyünk, ahol valami finn film lesz, ha jól értettem. Kíváncsi vagyok, folytatódik-e a szerencsém.

Majd jelentkezem, még van pár érdekesség amiről írni akarok.

Moi

A reggelt egy előadással nyitottam, ami az egyetemi sportlehetőségekről szólt. Van mindenéle dolog, amit lehet csinálni, a finnek nagyon szeretik a testmozgást, egyébként is egy csomót sétálnak, túráznak. Ezek még -15 fokban is kocogtak az utcán. Amúgy van egy tornaterem, ahol lehet tollasozni, meg ehhez hasonlóakat, aztán itt van még mindenféle aerobic, torna stb. Lehet falatmászni is, azt hiszem 2 normál fal van, amik nem olyan magasak, 6-8 méter, meg egy boulder fal, ahol meg nem a magasság a lényeg hanem a technika. Egyébként van futsal focicsapata is az egyetemnek. Kapásból 4 is, és ezek a futsalbajnokság 4 különböző osztályaiba vannak benevezve. Amúgy méf a floorball nagyon népszerű errefelé, de van tatami is a küzdősportoknak, meg röplabdapálya az udvaron, ami persze télen nem üzemel. Ezenkívül van síoktatás is a sípályán, de mint mondtam valamelyik korább bejegyzésben, nem nagyon nevezném sípályának, ami itt van. Úgyhogy sport az van bőven, nem is kell sokat fizetni érte, 17 euró egy fél évre, vagy 24, hogyha olyan sportokat is akarunk csinálni ahol csoportokban vannak az emberek valami felügyettel, edzővel /pl torna/. Ez végre egy olyan előadás volt, ahol okosodtam is. Mondjuk várható volt, hogy előbb-utóbb lesz ilyen, mert még én sem tudhatok mindent :D

Alessandro is itt volt, és bemutatott egy srácnak, akivel a kocsmatúrán ismerkedett meg. Ő törökországból van és Barish a neve, de biztos vagyok benne, hogy rosszul írtam le... Kiejteni ki tudom, de lövésem sincs hogy kell írni. Olyan mint az orosz Borisz, csak o helyett a-val és sz helyett olyan sh szerűvel :D Gondolom most már mindenki érti miről beszélek :D Meg amíg bemutatkoztam, egy magyar srác meghallotta, hogy Gábornak hívnak, és ő is csatlakozott. Elég kocka egyébként, meg van vagy 40 kiló az egész gyerek. Nem is nagyon szólt semmit, amíg köztünk volt. Ja meg közben csatlakozott Niki is hozzánk. Ő elszaladt az én egyetememre, hogy lecsekkolja az itteni kajáldákat, mert mondtam neki, hogy ott jól főznek. Persze náluk is de most ez nem fontos. Úgyhogy pár perc leforgása alatt lettünk 5en, és be is céloztuk a kajáldákat. Alessandro nagyon magabiztos volt abban, hogy melyik éttermet kell választanunk, de mint utólag kiderült, ott volt a legszarabb az ebég ahová mentünk. A fő fogás virsli volt, de azon sem lepődtem volna meg, ha a szilveszterről megmaradtakat adták ide nekünk. Nagyon rossz volt. Virslit nem nagyon lehet elrontani, de itt sikerült. Olyan kemény volt a széle, hogy alig vitte a kés. Mondjuk Niki zöldséges palacsintát evett, és az jól nézett ki, és állítólag az íze is jobb volt. Alessandro meg nem bízta a véletlenre, ő mint a 4 menüből pakolt valamit a tányérjára és kidumálta, hogy ne fizettessék ki vele mint a 4et. :D

Pont kaja után indult egy városnéző buszos túra, Barish is ment /amíg nem tudom, hogy kell írni a nevét, így fogom :D/, és én is elintéztem, hogy beférjek, pedig nem iratkoztam fel előre. Nekem nem volt olyan nagy szám a túra, mert kb ugyanazokat néztük meg, mint amiket Oiváék mutattak nekünk hétvégén. Arra viszont tökéletesen jó volt, hogy ezeket a helyeket a térképen is el tudjam helyezni, mert eddig csak annyit tudtam, hogy vannak ilyanek, meg hogy milyenek, de azt már nem, hogyan jutok oda. Amúgy megmutattak pár tavat, a jéghokicsarnokot, a focicsarnokot, egy jégpályát, amit nem láttunk, mert a föld alatt épült, pár bevásárlóközpontot, a vidámparkot, a kilátót, a katedrális, meg még jópár templomot, a Lenin múzeumot, meg hasonló dolgokat. Amúgy azért csináltak Lenin múzeumot, mert Lenin kétszer is ellátogatott Tampere-ben. Meg van egy utca amit egy olyan emberről neveztek el, aki ellátogatott egyszer Tampere-be. Meg is jegyezte egy srác mellette hogy, biztos jó nagy sokk lehetett az itt élőknek, ha valaki idelátogatott...

A túra után unalmamban beültem mér a hét utolsó előadására, amit az itteni diákszövetkezetesek tartottak. Elmondták, milyen programokra számíthatunk, meg milyen ők milyen jól érzik magunkat, meg egyáltalán, milyen jó nekünk, hogy diákok lehetünk ezen az egyetemen. Kaptunk egy Fuksi Passportot /Fuksi, elsős, vagy új diákot jelent, a Passport meg fokhagymában és chilliben megforgatott steak szeleteket :D Na jó ez már fárasztó, de most olvasom Hugh Laurie könyvét, és ilyen poénokkal van tele. Imádom!/ Szóval, amikor részt veszünk egy ilyen diákszervezetes bulin vagy rendezvényen, kapunk egy pecsétet a füzetünkbe. Megvan, mi mennyi pontot ér, és ha öszegyűjtünk 300at egy év alatt igazi, érett diákká nyílvánítanak mindket. Van erre is valami finn szavuk, de azt nem tudom. Ja és ha megvan a 300 pont, lesz egy avatási szertartás, ami annyiról szól, hogy egy daruval bevágnak a Tammerkoski folyóba, ami még májusban is jéghideg, és persze jót nevetnek rajtunk az egész várossal együtt, mert erre az eseményre mindenki kíváncsi. Szerintem megéri szenvedni, hogy összegyűjtsük azt a 300 pontot :D

Szerncsére korán vége lett az előadásnak, mert volt egy kis műbohóckodás szaga, és a koliba is sietnem kellett mert lefoglaltuk a szaunát 6tól. Volt még 50 percem visszaérni, és az út max 10 perc busszal, ezért nem nagyon volt izgulnivalóm. De persze csináltam magamnak egy kicsit, mert megérdemlem :D Kiokoskodtam, hogy a 6os busz, amivel egyébként menni szoktam, ritkán jár, ezért elmegyek a 20as busszal, ami 5 perc sétányi távolsára tesz le a szállástól. Tökéletes a terv és egyszerű. Pont jött is 20as busz, amire nagy vidáman felpattantam. Amint elindultunk láttam, hogy a 6os busz is jön, de gondoltam, ezzel max 5 percet vesztek, simán belefér. Utaztam már vagy 15 perce, amikor kinéztem az alakon és rájöttem, nem ott vagyok ahol lennem kéne. Hát nem a rossz irányba szálltam fel??!! Persze már elhagytuk azokat a helyeket, ahol át tudtam volna szállni a nekem megfelelő buszokra, ezért inkább bementem a központ, és onnan jöttem vissza egy másik, gyorsabb busszal. Mondanom sem kell, nem sikerült időben visszaérnem, késtem vagy negyed órát minimum. Lassan már tényleg el kéne beszélgetnem ezzel a Murphy gyerekkel...

Mind1, Niki azért bement szaunázni, én meg kb akkor érkeztem, amikor ő végzett. De így legalább rájöttem, hogy teljesen más élmény egyedül szaunázni, mint amikor más is ott van. Teljesen ki lehet kapcsolni testileg-lelkileg eggyaránt. Jó volt, csak már nem maradhattam bent addig, amíg akartam, mert már jött volna a kövekező versenyző.

Volt egy film, amit már azóta meg akartunk nézni, amióta megérkeztem Finnországba. El is kezdtük nézni az érkezésem estéjén is, de akkor fél perc alatt elaludtam rajta. Meg azóta minden este szóbajött, hogy meg kéne nézni, de sosem jött össze. Amúgy Flightplan a címe asszem /Légcsavar/. Na, péntek este végra sikerült megnézni, és nem bántuk meg. Elég jó film volt, egy kis megőrülős és összeesküvős sztorival, de nem lövöm le a poént, nézze meg mindenki. Nekem tetszett.

A szerdai délelöttöm és délutánom nem volt valami mozgalmas. Unalmamban beültem egy előadásra, ahol a POP nevű etr-hez hasonló rendszert mutogatták el nekünk, meg elmagyarázták, hogyan kell tárgyakat felvenni, vizsgára jelentkezni stb. Persze ez magamtól is ment volna 10 perc nézelődés után, de nekünk mindent a szánka rágnak. Eddig nem sikerült még olyan előadásra beülnöm, ahol hasznos tanácsokat adtak volna. Pl kedden elmagyarázták, hol tudok bérletet venni a buszra, amikor azt már hétfőn megvettem. Általában minden ilyen információval késtek 1 napot. Vagy csak én voltam olyan szuper, hogy megelőztem őket. Vagy Niki, mert ő nyaggatott, mindennel, hogy csináljam meg időben :D Amúgy jó ez a POP, sokkal több funkció van benne, mint az etr-ben, de azért egy bug-ot elég gyorsan találtam benne...

Szóval igényeltem magamnak useraccount-ot, hogy be tudjak lépni a géptermi gépekre, meg menet közben elkészül a diákom is, amivel meg a gépterembe lehet bejutni. Cabor Kaszab névre kiállítva... Végülis a G meg a C eléggé hasonlít egymásra :D Az ékezeten fenn sem akadtam, mert mikor kitöltötték az igénylőlapot mondták, hogy náluk olyan nincs, úgyhogy nekem sem lesz. Be is szabadultam kapásból a gépterembe. Vagyis szabadultam volna, mert nem akarta kinyitni a diákom a gépterem ajtaját, pedig érvényesítettem is. Mentem reklamálni, aztán mondta a nő, hogy megnézi nekem, és persze amikor ő próbálkozott, kinyílt az ajtó. Murphy biztos tudna erre valami okosat mondani :D Na de POP. Megnéztem a tárgyjelentkezést meg a vizsgajelentkezést, és láttam, hogy mivel még megy az őszi féléves vizsgaidőszak simán fel tudok jelentkezni vizsgákra. Úgy hogy az őszi félévre nem is vagyok beiratkozva, csak a tavaszira. Gondolom örültek volna az, aki elől elfoglalom a helyet úgy, hogy elvileg nem is jelentkezhetnék vizsgára abban a félévben. De én rendes gyerek vagyok ám, nem csinálok ilyeneket, csak a gondolattal játszok el ;)

A délutánomat a POP nyomkodásával töltöttem, meg tárgyjelentkezéssel próbálkoztam, ami nehezebb lesz mint gondoltam. Alapból van vagy 20 tárgy összesen azon a szakirányon, ami engem érdekes, és ezekből mecsináltam itthon mondjuk olyan 15öt. Gondoltam felveszem a maradék 5-öt, hogy ne ugyanazt csináljam már mégegyszer, de sikerült úgy összeállítaniuk az órarendet, hogy mind az 5 óra egy időpontban van. Na jó 2-t még fel tudnék venni úgy, hogy ne legyen ütközés, de azzal az 5-6 kredittel nem sokat fogok kezdeni. Meg tanulni akartam finn-t is, de mind a 3 Finnish for Beginners óra az említett órákkal van ütközésben, és lehet emiatt ki fog maradni a finntudás az életemből. Pedig mennyit profitálhattam volna belőle... :D Mondjuk már pár szót így is tudok, de kettőt már nem tudok úgy egymás után tenni, hogy értelme is legyen :D Majd lehet csinálok egy bejegyzést a finntudásomnak is. Vagy finn nemtudásomnak. Na de a tárgyjelentkezésre visszatérve, valószínű keresek olyan órákat, amiket már megcsináltam otthon és normálisidőpontban vannak /értsd nem ütköznek/, és ezekből összeszedek kkb 16 kreditet vagy egy kicsivel többet. Nem lesz könnyű. Az  a baj, hogy ez egy műszaki egyetem, és az összes többi szakirányon olyan órák vannak, amikhez semmi közöm nincs... Az tény, hogy ez az egyetem jobb egy BME-s diáknak, mint mondjuk egy ELTE-snek, mert itt alig van olyan óra, ami illeszkedik a mi tanrendünkhöz.

Miután kellőképp kikockultam magam, siettem haza, mert estére vendégeket vártunk Nikivel. Jött a mentora Karolina, az ő barátja Antti Pekka /alias AP/, meg egy magyar srác, András. Ja igen, elötte elszaladtunk az ALKO nevű boltba, amiről annyit kell tudni, hogy ez az egyetlen bolt, aho sörön kívül bármilyen szeszes italt lehet venni. Itt viszont volt bőven mindenféléből, még unikum is, már reménykedtem benne, hogy egy kis fütyülős-mézes is akad valahol eldugva, de persze erre nem volt esély. Persze nem egy magyar pénztárcához vannak igazítva az árak, de még a finnhez sem. Mondjuk akkor nem tudok kiéhez. A forraltbor ötletét gyorsan elvetettük, mert itt a legolcsó bor is 8 euró volt, azt meg már nem lenne szívem összekutyulni forraltbornak. Aztán Finnlandia vodka lett a váasztás, mi más :D Volt vagy 16 euró a fél liter. Nem hiszem, hogy rendszert csinálok majd az ilyesmiből.

Szóval eliszogattunk, elbeszélgettünk, nassoltunk és lmentünk buliba. Amúgy AP szólt, hogy lesz drum and bass buli Tampere-ben és kb negyedévente egyszer szokott ilyen lenni, úgyhogy ez volt a buli apropója. A hely neve Ruma és tényleg dnb szólt :D Viszont folytattam jó szokásomat, vagyis inkább a biztonságiak folytatták a szokásukat azzal, hoyg elkérik a személyimet/útlevelemet bemenetelkor. Ez kb már az 5. alkalom egyhuzamban, amikor igazolnom kell h megvagyok már 18. Az a baj, hogy ezzel egy kicsit elkéstek, mert amikor még nem voltam annyi, sosem kérték el, viszont amint betöltöttem egyfolytában kérik. Teszem hozzá már 5 éve van ez... :D De majd 50 évesen milyen jó lesz, hajthatom a 40éves kis csitriket :D:D Azt hiszem ebből tuti fogok még profitálni :D

AMúgy a zene krály volt, csak ember nem volt valami sok, de ha jól tudom még éjfél elött érkezhettünk valamikor, biztos ezért, mert ahogy telt az idő egyre többen lettek. Megittam amúgy pár sört, de olyan 4 euró körül volt, itt elég könnyen elihatja az ember a vagyonát :D Aztán mikor beindult a buli, táncoltunk egy kicsit, de társaságunk 2 dnb-t nem szerető tagja megunta egy idő után és elmentek/Karolina, András/. Valamivel késöbb AP is lelépett, mert másnap dolgoznia kellett, és ráadásul valami meetingje is volt reggel 9 körül. Amúgy a Nokiánál dolgozik. Mi még maradtunk, mert jó volt a zene. Aztán szétnéztünk egy másik teremben is, ahol meg valami minimal szerű ment, az is ok volt. De jobban tetszett az a srác, aki teljesen benyomva, hoszsú, seggig érő raszta hajával próbált táncolni, de nem nagyon ment neki, mindig meglököttvalakit, aztán meg úgy átölelte, mintha már legalább 1000 éve lennének haverok. Szerintem azt sem tudta kik azok. :D Na mind1, mivel a mi energiáink is végesek, elindultunk haza. Azt tudni kell, hogy itt nincsenek éjszakai buszok, reggel 4 körül megy az első. Taxit nem akartunk fogni ismerve a finn árakat, meg egyébként is mindkettőnknek jólesett egy kis séta. Meg tök jól elbeszélgettünk hazafelé. Nem tom pontosan mennyi idő volt az út, de 1 óránál több volt az tuti. Közben csináltunk képeket is, majd egyszer meg is nézhetitek, ha jók lesztek:D

Ebben a bejegyzésben leírom a csütörtöki történéseket is. Persze elég ingerszegény volt... Sokáig aludtam, aztán blogot írtam, kajáltam, relaxáltam. Kb ennyi. Csütörtök este volt egy egyetemi kocsmatúra az új diákoknak, de nem nagyon volt kedvem menni. Nem voltam egyébként másnapos, meg a sörrel sem lett volna semmi bajom, csak nem volt kedvem 3-4 euróért iszogatni a sörömet egész este. Inkább tartogatom valami nagyonn összejövetelre. Mindegy, lehet még nem álltam át az itteni életre, de még sajnálom az ilyenekre a pénzt. Majd pár hét és lehet nem is fog érdekelni:D

Ja még annyi, hogy szerdán volt egy Winter Olimpics az egyetemen, de arra sem mentem, mert akkor ugye az ALKO-ba mentünk, meg vártuk a vendégeket. De nem is biztos hogy baj, hogy lemaradtam róla, mert állítólag több mint3 óráig tartott, kint voltak a hidegben és mindenféle lökött dolgot csináltak, meg birkóztak meg ilyenek. Alessandro meg is van fázva, mint állat. Az okos képes volt a Converse tornacsukájában 3 órát szaladgálni a hóban. Jóhogy megfázott...  Meg menetközben volt pár eligazító előadás, amire az én szakirányomnak nem kellett mennie, meg volt egy olyan is amiről én gondoltam úgy, hogy nem kell mennem. :D

Csak hogy csillogtassam finntudásomat:

Moi moi

Kedden végre lehetőségem nyílt találkozni a csoporttársaimmal. Volt egy előadás, ha jól tudom 10körül, amit az itteni diákszövetkezetesek tartottak /olyan mint nálunk a HÖK/. Jópofiztak egy kicsit, elmondtak pár programot, mit évközben rendeznek, és bemutatták a mentorokat. Volt belőlük jó sok, aztán a minden mentor összegyűjtötte a csoportjába tartozó embereket, rövid bemutatkozás stb. Nekem kapásból 2 mentorom is van, Miinaa Hämäläinen és Hannes Björninnen. Ők tök jó fejek, meg barátságosak. A csoportban összesen 8an vagyunk, de ebből 3an el sem jöttek. Van egy srác, aki csak hónap végén érkezik, a másik kettő viszont még az email-ekre sem válaszolt, valószínű lemondták az erasmust. Úgyhogy maradtunk öten, egy olasz srác Alessando, meg három francia srác, de az ő nevüket nem nagyon tudtam és lehetőségem sem volt megjegyezni, de erről majd késöbb.

Mentoraink körbevezettek minket az egyetemen, van vagy 5 épület egymás mellett, és a szomszédosakat összeköti egy-egy folyosó. Eleinte kicsit labirintusos volt, de szépen lassan rá lehet jönni a logikájára. Van egy csomó kisebb gépterem kb 15-20 számítógéppel, ahová a diákigazolvánnyal lehet csak bemenni. Van nyomtató is majdnem mindenhol, félévente 200 oldalt lehet nyomtatni ingyen, a többiért meg fizetni kell. Aztán megmutatták a knyvtárat, a könyvesboltot, meg a sportcsarnokot is. Meg persze a éttermeket, amiből van vagy 3, + 3 kávézó is az egyetemen.

Amúgy megéri az egyetemen ebédelni, mert itt állami támogatás van arra, hogy a diákok minőségi kajákat egyenek olcsón. Ez azt jelenti, hogy tényleg jól főznek és egy ebéd körül-belül 7 euróba kerülne, de ezzel a támogatással a legdrágább menü kerül 2.4 euróba a második legdrágább meg 1.7be. A többiből még nem ettem. Mert minden étteremben van 4 féle menü: Egy nagyon jó, egy jó, egy jó de vegetáriánus, meg egy saláta féle. De én csak az első 2ből ettem. Amúgy mivel éttermenként van 4 menü és 3 étterem van, így minden nap 12 féle menüből válogathat a szerencsés egyetemista...

A sok mászkálás után meg is éheztünk, és elmentünk közösen ebédelni. Kicsit beszélgettünk, de az már ekkor körvonalazódott, hogy a francia srácok szeretnének sokat beszélni franciául egymás között. Az egyik meg panaszkodott, hogy mivel ennyi francia van, nem nagyon fog tudni megtanulni angolul. Gondoltam, ha franciául beszéltek egész nap, úgy nehéz is... Az olasz srác normál arc, nem ez a kiabálós temperamentumos olasz, inkább az ellenkezője. Kicsit csendesebb típus. Meg én úgy láttam, hogy voltak problémái az angollal az elején, mert egy csomó mindenre azt mondta h "I don't understand". De még mindig ő volt a legnormálisabb 4ük közül. Ebéd közben próbáltam kommunikálni a többiekkel, de szerintem csak Alessandro meg a mentorok érezték úgy, hogy ők is megpróbálnak kommunikálni a többiekkel. Megbeszéltük, hogy találkozunk az esti ismerkedő kocsmázáson.

 Na a kocsmázáskor egy kicsit elegem lett a csoportomból... Hervanta városrészben volt a hely, ahová hivatalosak voltak a nemzetközi diákok egy kis sörözésre, ismerkedésre. Peyton Place-nek hívják a helye, kb 10 percre van az egyetemtől. Szóval az egyetem mellett találkoztunk, nekem egy kis kavarással is sikerült odaérnem pár perccel a megbeszélt időpontelött, és a mentounk Hannes is pont akkor érkezett. Mi vártunk még vagy 10 percet, de mivel elég hideg volt már akkor, és a szél is fújta a havat, elindultunk a kocsmába. Persze mikor félúton jártunk, hívott az egyik francia srác, hogy merre járunk, és vissza kellett menni érte, mert nem ismerte a környéket. Ok, nem volt nagyon melegem az biztos, siettünk is a kocsmába mind a 3-an a 7ből./mentorokkal együtt 7/ Ott üldögéltünk, én beszélgetem a Hannes-szal, a francia srác néha szólt valamit, megkóstoltunk valami finn sört, asszem Karjala a neve, de nem volt valami nagy szám. Fél óra múlva Alessandro is befutott, de nem volt beszédesebb, mint délután. Közben ment valami hokimeccs kivetítőn a finn bajnokságból. Még fél óra múlva befutott az egész international student brigád az egyetemről, úgyhogy lettek jó sokan, mi meg gondoltuk, gyorsan elfoglaljuk a billiárdasztalok, mielött megelőznek. Sikerült is az utolsót elcsípni. Arra már rég rájöttem, hogy nem ezzel a játékkal fogom keresni a kenyeremet, de ilyen rosszul már rég játszottam :D Még a lyukról is sikerült kiszednem a golyót, pedig csak be akartam tessékelni finoman :D Asszem 3at játszottunk, és mind a 3szor kikaptunk, pedig ha én nem játszok tuti nyertünk volna :D Na mindegy, a billiárd után meg egyszer csak elűnt a francia srác a csoportunkból, meg Hannes is mondta, hogy amióta hazajött Indiából nem az igazi a gyomra, és eléggé megviselte az az 1 sör, amit megivott. Aztán 5 perc alatt szépen elfogytunk, mindenki lelépett, csak Alessandro maradt, de ő szerintem nem volt valami jó passzaban, mert vagy nem értette, amit mondtam, vagy nem volt kedve beszélgetni, de nem sikerült szép hosszú társalgást kialakítani vele... Gondoltam csatlakozok valamelyik másik csoporthoz, de valahogy mindenhol franciául beszéltek. Csináltak maguknak egy szép kis francia kolóniát itt Finnországban... Ezen kicsit felkaptam a vizet, és leléptem. Persze a buszra meg fél órát kellett volna várnom, és az is csak félútig vitt volna el, ahol át kellett volna szállnom egy olyan buszra, amiről nem tudtam, hogy jár-e még olyan későn. Úgy döntöttem hazasétálok, ami azért is tűnt jónak, mert tök jó idő lett, nem is laktam annyira messze, meg szét is akartam nézni a környéken. Végül 35 perc alatt hazaértem, valószínű, a buszszal sokkal többet kellett volna utaznom, persze ha lett volna egyáltalán csatlakozás. Közben meg láttam tök jó házakat, pár részeg finnt, meg a sípályát is tudom már, merre van. Persze sípályának erős tűlzás nevezni, egy kis legelő aminek lentebb van az egyik vége, mint a másik... :D

Hát ez volt a kedd, vegyes érzésekkel zártam a napot, és még mielött bárki szóvátenné, hogy nem szeretem a franciákat, ez nem így van. Csak ezzel a párral nem vagyok kibákülva, akik körülvesznek. Meg egyébként is érthetetlen akcentussal beszélnak angolul.

Amúgy nem tudom, sikerül-e valamikor utólérni magam blogírásban, mert most szombat délután van, és még csak a keddet fejeztem be. Meg biztos vagyok benne, hogy így pár nap után már nem adom át annyira a dolgokat, mintha kapásból megírnám, de remélem most hétvégén behozom a lemaradást. Pedig lenne miről írni még.

Hétfőn volt a regsztráció az egyetemen, de elötte egy kicsit felmérgesítettem magam, mert fogalmam sem volt, hogy hová kell menni és mit kell csinálni pontosan, a mentoraim meg szépen eltűntek. Nikinek egyszerűbb dolga volt anno, mert neki mindenben segített a mentora, elmentek együtt bankba meg bérletet venni meg ilyenek. Az enyémeket meg el sem lehetett érni, próbálkoztam mailt írni nekik, a végén még facebook-on is küldtem nekik üzenetet. Aztán valamikor este felé, szerintem már bőven 10 után lehetett, az egyik küldött egy műsorfüzetet, meg egy leírást a regisztrációról, és csodálkozott, hogy én még nem kaptam meg ezeket.

Reggel 9kor volt valami bullshit előadás, vagyis inkább eligazítás, meg fel lehetett jelentkezni valami buszos városnézésre, de egyszerűen képtelen voltam felkelni reggel. Itt még reggel 8kor sötét van, de annyira mint éjszaka, és ezután kezd el világosodni. Kb 9re világosodik ki. Szóval  a reggeli ébredéssel problémáim vannak. Viszont délután 4ig vagy 5ig lehetett regisztálni, szóval elég nehéz lett volna lekésni, de a biztonság kedvéért azért már 11 felé bent voltam.

Mielött elentem volna az egyetemre, még niki megmutatta merre van a TOAS irodája /a cég ami a kolikat intézi/, és ha már ott voltunk, be is szaladtam aláírni a szerződésemet. Cserébe kaptam egy számlaszámot, ahová már fizethetem is be az első havi lakbért. Hát nem kedvesek :D Amúgy itt minden irodában meg ilyen hivatalos helyen nagyon kedvesek az emberek, én mindig good morning, good afternoon-nal köszönök nekik, mert mégis csak egy irodában vagyunk ezek meg hi, hello, stb-val válaszolnak. Nagyon közvetlenek.

Elsétáltunk a belvárosba, és ha már ott voltunk Niki megmutatta, hogy járnak a buszok, amiből persze semmit sem tudtam megjegyezni, kivéve azt az egyet, amivel az egyetemig el tudok jutni. Meg közben vettem egy finn telefonártyát is, csak hogy legyen. Azóta már kb 3 telefonszám is lehet benne :D A számom 0466525035, mindenki hívjon bátran :DD Bérletet még ne tudtam venni a helyijárat buszokra, mert még nem volt diákom, és így minden egyes utazás 2 euróba került. A jegyek 1 órán keresztül érvényesek, de én sosem utaztam egy órán belül kétszer. Irány az egyetem, diákot kell szerezni!

Amúgy az egyetemen nem kellett sok mindent intézni, először is elmentem az international office-ba, de mivel bőven nyitás után mentem, már csak 1-2 ember volt ott, úgyhogy kapásból sorra kerültem. Kaptam egy igazolást arról, hogy beiratkoztam az egyetemre, meg a diákszövetkezet számlaszámát, ugyanis itt mindenknek kötelező belépnie a szövetkezetbe. Átszaladtam a szemben lévő bevásárlóközpontba, ahol a bankban valószínű elegük lett az értetlen külföldi diákokból, és a sorszámkérő gépen az egyik nyomógomb csak nekik volt fenntartva a 3ból. Az elsőnél volt vagy 5 finn felirat, a másodiknál szintén + exchange students, és a harmadikra csak new exchange students volt felírva. Kizárásos alapon a harmadikat választottam :D Ott mindenáron új bankszámlát akartak nyittatni velem, de sikerült meggyőznöm őke, hogy semmi szükségem rá, és befizettem a 2 számlára a pénzt /TOAS -> lakbér, Student union -> tagsági díj /. So, vissza az egyetemre, ahol kiderült, hogy még nincs kész a diákom, viszont kaptam helyette egy igazolást, ami diákként funkcionál.

Megbeszéltük nikivel, hogy miután végeztem, találkozunk a belvárosban, és veszünk nekem bérletet, de hamarabb befejeztem a dolgaimat, mint gondoltuk, ezért sétáltam egy fél órát a városban. Nem sok érdekeset találtam, lehet rossz felé indultam el... A központban van egy buszmegálló, ahová majdem az összes busz befut a városban, jó nyüzsgés volt. kb 15 -20 busznak lehet megállója azon az egy helyen. Nagy nehezen Nikiék is befutottak, jött vele egy magyar srác, András és egy mexikói lány, Lilly. Velük elintéztük a bérletet, és benéztünk pár boltba a környéken. Persze ha nővel megy az ember, ne számítson semmi jóra, megnéztünk mindenféle női dolgot pl szemöldökcsipesz...

Kb ennyi történt hétfőn, kis érdektelen dolgok, de azokból jó sok. El is fáradtam.

Bye

Szóval szállás. Itt Tampere-ban van nagyon sok kollégium, ami inkább diákszálló vagy hasonló. Itt nem az egyetemek intézik az elszállásolást, hanem van erre egy külön szervezet a TOAS. Nekik van egy csomó épületük, mindenfelé a városban.Alapból úgy volt, hogy Nikivel a város 2 elenkező pontján fogunk lakni, és mindenki mondta, hogy itt nem lehet magad áttetetni egy másik szobába, főleg nem egy másik kollégiumba. Hát Nikinek fél perc alatt sikerült elintéznie, hogy áttegyék az én kolimba :D Nem hiába, a jég hátán is megél, ami itt Finnországban egy elég hasznos tulajdonság :D Úgyhogy ugyanabban a koliban lakunk. A kolit nem úgy kell elképzelni, mint nálunk, ezek inkább apartmanok, mint kolik. Egy exchange studentes összejövetelkor ki is nevettek, mert mindig hostel-nek neveztem, amikor az nem is hostel, hanem inkább flat, vagy home. Tehát itt nem ömlesztve vannak az emberek, mint otthon.

A hely ahol én vagyok úgy néz ki, hogy van több /asszem 12/ kisebb épület egymás mellett, mindegyik 2 emeletes, és a földszinten van 1 apartman, az elsőn és másodikon pedig 3-3. Az apartmanokban van 3 hálószoba, amik egy személyesek, ággyal, ruhásszekrénnyel, polccal, asztallal, székkel. Kb 4 * 3,5 méteres az enyém, de nem mind ugyanolyan. Aztán egy apartmanban van még egyközös konyha, wc, fürdőszoba, meg ebédlő + nálam van egy terasz is. Nikiéknél nincs terasz, mert ő a földszinten lakik, én meg a másodikon. Érdekesség, hogy, amit mi földszintnek hívunk az náluk az első emelet, az első emelet meg náluk a második és így tovább. Kb így néz ki ahol lakom, nem egy nagy extra, de azért kolinak nagyon jó. Meg nyugis is, habár vannak olyan kolik, ahol megy a hepaj elég sűrűn. Olyan koli is van, ahol egy nagy épület van és nem sok kisebb, kb úgy néznek ki mint mondjuk a tétényi koli, de belülről azok is ilyen apartmanos kialakítással vannak megcsinálva. Általában az ilyenekben szokott lenni nagy élet, nálunk nem nagyon van semmi. Eléggé kint is van a városból, de napközben azért elég gyorsan be lehet érni a központba, max 15 perc az út. Az egyetem is itt van nem messze, ennek ellenére oda néha macerás eljutni. Pláne este, de erről majd lesz egy sztorim a keddről szóló bejegyzésben /majd ha elkészül persze.../.

Jelenleg 1 lakótársam van, Danny, aki Németországból jött. Nem lesz hosszú a közös karrierünk, mert vizsgaidőszak után, kb másfél hét múlva megy haza. Már elég régóta itt van, ha jól emlékszem az őszi szemeszterben jött. Szóval ő most tanul, meg beadandókat csinál, valami építészetet tanul. És nagyon jól beszél angolul, az elején figyelnem is kellett nagyon arra, amit mondott, mert néha le-lemaradtam. De ez így tök jó, mert legalább fejlődök én is. Amúgy nagy rokker, de nem az az acélbetkős bőrdzsekis, csak jó nagy kecskeszakálla van, meg valami diadalmas metált hallgat. :D Miután visszament, valószínű, hogy kapok új lakótársakat. Nikinek is van egy lakótársa, de ezt elég érdekesen tudtuk meg... AMikor beköltözött, nem volt ott senki, és a TOAS-nál is azt mondták, hogy egyedül lakik. Viszont a konyha tele volt mindenféle dologgal, amit szépen lassan fel is éltünk. Csak tegnap megjelent a lakótárs, aki ezek szerint mégsem utazott haza, és kiderült, hogy övé volt a sok cucc a konyhából, de nem csinált nagy problémát belőle. By the way oroszországból van, de most hirtelen nem jut eszembe a neve.

Amúgy cserébe azért, hogy nem a belvárosban van a koli, ha jól tudom ez a legolcsóbb itt. 180 eurót kell fizetni érte havonta, a koliárak meg 180 és 400 között mozognak havonta. Ebben a 180 euróban benne van ugye a szállás, a fűtés meg ilyenek + van még szauna is meg mosókonyha, amit ingyen használhatunk. A mosógépek elég viccesek, van öztük 1-2 békebeli darab is, majd lefotózom őket valamikor. A szauna viszont nagyon jó, kicsit szűkös, de egyszerre úgysem lehet bent sok ember, mert le kell foglalni előre. Meg a mosógépekhez is fel kell iratkozni egy listára.

Amúgy Karolina, Niki mentora mondta, hogy ő egy 30 akárhány négyzetméteres lakásban lakik, Hervantában, ahol a sulim is van és ő 400 eurót fizet havonta... És kb 10 km-re van a belvárostól. A barátja meg a belvárosban lakik, és ő kb 600at fizet, mondták h ha együtt laknának, abből a pénzből már bérelhetnének egy kisebb kastélyt is:D

Most ennyi jutott eszembe, majd ha lesz még valami, megírom.

A vasárnap is hasonlóan telt a szombathoz, azzal a különbséggel, hogy az időjárás gondolta, hogy most már megmutatta, ki a főnök, és megenyhült egy kicsit. Mondhatni felmelegedett arra a szintre, hogy már csak hideg volt és nem baromi hideg.

Oiváék elmentek egy múzeumba, ha jól tudom, és miután végeztek, kiaszaladtak hozzánk, hogy közösen elmenjünk egy kis lájtos városnézésre. ELőször kimentünk Hervantába, ahol az én egyetemem van. Megmutatták melyik az egyetem, milyen épületek vannak, melyik a főépület, orvos stb... Érdekes hely ez a Hervanta. Tele van a szocializmusból megmaradt tömbházakkal, egy nagy betonrengeteg az egész, emellett viszont van egy csomó modern épület is, pl az egyetem, irodaházak /főleg Nokia, mi más/ bevásárlóközpontok. És hogy teljes legyen az összevisszaság az egész egy erdőben van bent, és a városrész is tele van erdős vadregényes részekkel. Mint mondtam, érdekes. So, kicsit kocsikáztunk Hervantában, de az egyetemen kívül nem akadt sok látnivalő. ELmesélték, hogy ez a városrész anno nem volt. Egy nagy erdő volt helyette, aztán valaki elkezdett az erdő közepére építkezni, távol Tampere-től, és szépen lassan egyre több ház épült. Most már ott tart, hogy teljesen különáll Tampere-től, mintha egy tök más város lenne. Minden van, ami az élethez kell, állítólag az ott lakók, nem is nagyon mennek be a városba, mert megtalálnak mindent, ami nekik kell a közelben is. Meg az egyetem miatt van rengeteg diákszálló, és persze kocsma is. Mert ugye az egyetem és a kocsmák mindenhol együtt járnak :D

Miután megnéztük a sok egyforma házat, kimentünk a Pyhajarvi tóra, ami ugye be volt fagyva. Sétáltunk egy kicsit a tavon, bohóckodtunk a hóban meg hasonlók. Tök érdekes, hogy itt az emberek kimennek sétálni a tóra. Mikor befagy a tó, nem az erdőbe mennek sétálni, hanem a tóra, és ilyenkor tökvicces, mert mikor a dombtetőről lenéztünk, tele volt az egész tó sétáló emberekkel. Meg van egy sziget a tó közepén, ahol vagy egy vendéglő, mindenféle rágcsálnivalóval meg innivalóval. Mondjuk nem tudom, hogy télen nyitva van e, de nyáron tutira, mert akkor ki szoktak menni csónakkal és piknikeznek meg ilyenek.

A tó mellett megnéztük a szabadtéri színházat is, ami persze zárva van ilyenkor télen. Állítólag, ha melegebb az idő, a finnek imádnak szabadtéri színházba járni, és amit megnéztünk az egyik legjobb az országban. A legjobb szinészek játszanak ott, és a "létesítmény" is különleges. Azért tettem idézőjelbe, mert konkrétan csak egy kisebb tisztásról van szó a fák között, ahová felhúztak egy lelátó szerű nézőteret. Ami különleges benne az az, hogy a felvonások között nem a díszletet rendezik át, hanem a lelátót forgatják el a következő díszlethez. Érdekes, ha tudnék finnül tuti elmennék egyszer, de lehet h így is elmegyek az élmény kedvéért. Ja, igen, moziba viszont simán el lehet járni, mert itt nem szinkronizálják a filmeket, hanem az eredeti nyelven mennek finn felirattal. Meg ha jól tudom a tv-ben is így van nem csak a moziban. Tök jó dolog, legalább beszélnek nyelveket is nem úgy, mint kishazánkban. Most eszembe jutott egy otthoni sztori, ami nem feltétlenül tartozik ide, de viccesnek találtam. Mentem hazafelé pestről, ültem a buszon, ami még a stadionoknál állt a megállóban. Felszállt egy külföldi srác, aki próbált volna jegyet kérni tök udvariasan, persze angolul. A sofőr meg, mint akit baromira megsértettek, hátradőlt és a következőt engedte meg magának: "Nekem te normális nyelven beszéljé, mert így nem értem meg mi az istent akarsz". Nem biztos h pontosan így mondta, de a stílus és a mondanivaló hasonló volt. Normális nyelven?? Az angol nem az? És a magyar normális nyelv? Mind1. Mielött közbeavatkozott volna bárki is aki tud angolul, már nyomtatta is ki neki a jegyet a végállomásig. Korrekt volt...

Na a kitérő után, folytatom. Megnéztük Tampere kulák környékét is, ez volt az utosó program vasárnapra, mert már kezdett sötétedni, és Oiváék kb 200 km-ra laknak Tampere-től. Jyvaskyla a város neve, csak az érdekesség kedvéért. Az a betűkön van 2 pont is csak az én billentyűzetem nem tud olyat. És, hogy csillogtassam finn tudásomat is /ami nincs :D/ úgy kell kiejteni, hogy jüveszküle :D Szóval kulák negyed. Elég korrekt környék, hogy finoman fejezzem ki magam. Egy domban van, és egye a város mellett fekszik két tó is, amiket a domb tetejéről faszául be lehet látni. Milyen jó lehet fent lakni  a domb tetején, és mondjuk a konyhából az egyik tavat látni, a nappaliból meg a másikat... Elég jó, amúgy kerítésük nincs, mert biztonságos anélkül is, a házak meg mindenféle szineket felvesznek, ami nálunk nincs. Van babakék, rózsaszín stb, mint valami játékváros :D Még egy érdekes dolog erről a városrészről: Úgy alakult ki, hogy Tampere elszegényedett munkásemberei elkezdtek kiköltözni a városból ide a dombra, hogy kelljen annyit fizetniük a szállásért. Cserébe viszont elég messze kerültek a várostól. És idővel jó sokan lettek, szépen benépesítették az egész dombot, persze a gazdagabbak is rájöttek, hogy ez egy nagyon jó hely, nagyon jó kilátással, és megvették a házakat. Így lett a szegény negyedből gazdag negyed.

Kb ennyi volt a vasárnap, annyi még, hogy azt hiszem ekkor lett egy kcisit elegem az angolból, mert fáradt voltam ahhoz, hogy átgondoljam amit mondok, ezért egy csomószor belekeveredtem a mondanvalóba, és sokszor volt olyan, hogy egyszerűen nem tudtam megfogalmazni angolul azt, amit akartam, és így inkább nem is szóltam semmit. Szerencsére, miután kipihentem és összeszedtem magam, már sokkal jobban ment a beszéd.

Ja igen, ha jól tudom, vasárnap este voltam először a szobámban. Addig Nikinél voltam, meg ugye a várost jártuk. Írok is egy kicsit a lakhelyemről, de ennek inkább nyitok egy új bejegyzést.

Szasztok

Akkor folytassuk is az első nappal. A mai program: Nikinek van egy Finn házaspár ismerőse /Oiva és Raia/, akik megmutatják nekünk a várost és elvisznek ebédelni.

Hoztak nekünk egy "kisebb" méretű túlélőcsomagot. Volt benne minden jó az edényektől kezdve az evőeszközökön át a teafűig. Tök rendesek voltak, még a bolhapiacra is elmentek pár kávéscsészét nézni. Csodálkoztak rajta, hogy nekem nincs olyan melegítő gatyám, amit az utcai nadrág alá szoktak venni, én meg gondoltam, hogy nem lehet olyan hideg, hogy én mindenféle melegítőgatyát vegyek a nadrágom alá. Hát volt... Az időjárás tartott nekünk egy kis bemutatót szombaton, ami -15 fokot jelent, és állítólag, mivel a tavak miatt magas a levegő páratartalma, ez sokkal hidegebbnek hat, amiben lehet valam igazság, mert szarrá fagyott a lábam :D Az első állomásunk egy ortodox templom volt, ami kívülről úgy nézett ki, mint egy lepukkant magyar kórház ablakok nélkül. Belül sem volt sokkal jobban feldobva, mert a belső teret betomoszlopok alkottál, amiken semmi kép vagy hasonló nem volt. Viszont volt egy jó nagy orgona hátul. ELső templom letudva. Aztán megcéloztunk egy boltot, ahol vehettem magamnak lábmelegítő ruhát, és én kapásból vettem 2-t is. Amúgy úgy néz ki, mint egy hagyományos melegítőnadrág, csak passzos, nem a térdemnél van az ülepe sajnos:D De fajintos, mert tök jó melegen tartja a lábamat, meg a főnököt is:D

Mondták, hogy van egy tipikus finn kaja, amit mindenképp ki kell próbálnunk, Mustamakkara-nak hívják. Véreshurka. Tényleg tipikus finn... Szó ettünk finn véreshurkát, ami annyiban különbözött mint a miénk, hogy nem volt benne rizs, meg hasonlók, és nem sütötték ropogósra a szélét.

Az eddig eltelt 1 napban észrevettem, amit Niki is igazolt, hogy a finnek sosem fújják ki az orrukat. Sosem. Mennek az utcán, szívják mint állat, néha feltornásszák, és kiköpik az utcára. Mindenki, a munkásembertől kezdve, a kismamáig mindenki. Jelentem, orrszívás terén sikerült beilleszkednem, egyszer kifújtam az orrom sétálás közben, de a körmöm majd' leesett, úgy belenyilallt a hideg... :D Szóval lekorlátoztam az orrfújást a zárt és meleg terekre.

Következő állomás is egy templom volt, csak hogy letudjuk őket gyorsan. Én úgy voltam vele, hogy engem senki nem fog elvinni olyan templomba, amit érdekesnek találok, de ez kifejezetten érdekes volt. Meg szép is. Asszem ortodox, vagy lutheránus lehetett /amúgy finnországban ez a 2 vallás van elterjedve, katolikus alig van.../ és egy szimbolista művész díszítette ki. Anyukám ennyivel kommentálta a képeket: "szörnyű". Amúgy nekem baromira tetszik. Pár híresebb kép ami bent volt:

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Garden_of_Death

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Wounded_Angel

Szóval tetszett a templom. Elmentünk sétálni egy kicsit, megnéztük a foyót, és rájöttünk, hogy a "finn Manchester" elnevezés elég találó a városra. Gyárkémények vannak mindenfelé a belvárosban, és a boltok is úgy vannak kialakítva, hogy bezárt gyárakat alakítottak át. Ennek ellenére nagyon pofás kis város, és állítólag a gyárak sem füstöt akádnak, hanem vizet. A város melletti 2 tó is olyan tiszta, hogy bármikor bele mernek menni fürdeni. Mondjuk magyarországon megnézném ki fürdene egy gyár melletti tóban. Magyarok biztos nem... By the way, a két tó között 18 méter a szintkülönbség, és közöttük folyik a tammerkoski nevű folyó, aminek köszönhetően adva volt az ipar számára az áramtermelés. Gondolom emiatt épült ide ennyi gyár.

A sok mászkálástól aztán megéheztünk, pont ebédidőben, és persze az első két étterem ahová menni akartunk fullra volt. A harmadik is, de pont akkor üresedett meg egy asztal, amikor érkeztünk. Mák. Oiva mondta, hogy nehéz olyan éttermet találni, ahol eredeti finn kajákat csinálnak, mert a finnek otthon főznek finnül, viszont ha elmennek valahová, szeretnek inkább valami mást enni. Rengeteg az olasz, mexikói, kínai stb kajálda. Mi egy mexikóiba mentünk be, ami mindenféle kalózos képpel + bábúkkal volt kirittyentve. A kaja is jó volt, szószba mártogatós mindenféle mexikói cuccot ettünk.

Mire befejeztük, már kezdett sötétedni /délután 4 volt.../, és még egy kilátóba el akartunk menni, úgyhogy siettünk egy kicsit. A kilátóból lehetett látni az egész várost, meg a tavakat, tök jó volt a kilátás, csak épp közelített egy baromi sötét és ellenszenves felhó, és nagyon fújt a szél fent, és emiatt nem tudtunk túl sokat nézelődni.

Sikerül kellően lefagyasztani minden végtagomat az egésznapos mászkálással, szerencsénkre, pont volt egy üres óra a szaunában /fel kell iratkozni előre/, ahová be is írtuk magunkat gyorsan. Jól megizzadtunk, átmelegedtünk, kiment belőlem minden hideg, és tök kiegyensúlyozott lettem tőle. Ettől a meleg-hideg váltakzástól tök jól fel lehet frissülni, nem jut itt minden házra egy szauna.

Jól elfáradtunk, és gyors alvás lett a vége.

Itt a vége fuss el véle.

Még adós vagyok a vasárnappal, és a hétfővel, de fél 8 kor /ami otthon fél 7/ találkám van az egyetemen a csoporttársaimmal és készülődnöm kell.

Bye!

NA elkezdek blogot írni. Azért csak most, mert eddig nem nagyon volt időm, meg netem sem, meg a szobámban sem nagyon voltam. Szóval megpróbálom visszamenőleg leírni, mi történt velem.

Az indulásom egy kicsit kalandosra sikeredett. Előző este elmentem meginni pár sört és elbúcsúzni pár embertől. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ember sosem akkr fejezi be a sörözést, amikor azt előre eltervezte. Gondoltam, hogy 9 körül elindulok haza és elkezdek összepakolni, na ebő a 9 órából hajnal 2 lett, és mivel hajnal 5kor indultunk bécsbe szüleimmel /onnan indult a gépem/, kezdhettem is pakolni hajnalban. Kb 4 órára fejeztem be a pakolást, és fél 5kor kellett volna felkelnem, ezért a maradék fél órát netezéssel töltöttem. Nem nagyon aludtam az úton, bécs felé az autóban szundítottam egy fél órcskát. Kicsit keresgélni kellett a check-in pultot, mert volt belőlük bőven, de azért csak meglett, a csekkolás pedig kb fél percig tartott mert nem volt még ott más utas rajtam kívül. Emiatt egy kicsit hosszúra nyúlt az indulás elötti várakozás, beültünk egy kávézóba, ahonnan lehetett látni a fel- és leszálló repülőket. Aztán boarding time elött 5 perccel bementem a váróhelyre, mire odaértem, pont lehetett is elkezdeni a beszállást. Irány Berlin. Az úton nem történt semmi különös, ablak mellett ültem, nézelődtem egy kicsit, és jól megfájdult a fejem a zúgástól. Berlinben átszállás, kis fennakadással. A gép nem onnan indult, ahonnan a jegyem szerint kellett volna, de gyorsan megtaláltam. 40 perces késéssel indultunk tovább, mert a navigációs rendszernek valami baja volt a gépen, de megjavították. Vagy nem, de ezt már nem tudjuk meg:D Helsinki, csomagfelvétel, irány a buszmegálló. Pont indult busz Tampere-be, mákom volt. Két és fél óra utazás után megérkeztünk Tampere-be, Niki már kint várt a buszmegben, de nem tudom hogy tudott ott álldogálni, mert baromi hideg volt. Kb este fél 10re értem a koliba, Niki is ebben lakik, szerencsére sikerült áttetetnie magát ide. Szóval vacsoráztunk egyet, de csak olyan diétás félét hajdinával, meg nem tudom még mivel, asszem még rák is volt benne, és elkezdtünk nézni egy filmet, de fél perc alatt elaludtam :D

Kb ennyi volt az első nap, semmi különös.

Mondjuk a buszról egy kicsit idegennek tűnt az egész ország: baromi sötét volt, és baromi hideg, meg fáradt is voltam, úgyhogy megfordult azárt a fejemben, hogy biztos hogy ide akartam e jönni :D Miért nem mondjuk Portugáliába pl...

Első nap over.