A szokásos hétvégi pihi volt egész délelött. Vergődtünk az ágyban, reggeliztünk, vergődtünk az ágyban stb. Miután annyira kipihentük magunkat, hogy elfáradtunk, vegődtünk még egy kicsit :D Délutánra meg a szombati tónézős társasággal volt találkánk, megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Van itt egy mozi, Niagara-nak hívják, ami tök ölcsó és angol felirat is van a filmekhez. Elötte András kolijánál találkoztunk, és fel is szaladtunk hozzá, mert még nem készült el addigra. A szobája kb akkora, hogy elfér benne egy ágy egy minimális asztal, meg egy kisebb szekrény, de a közlekedésre már nem hagytak helyet. Olyan érzésem volt, mintha a folyosó tágasabb lett volna annál a szobánál. Viszont volt egy nagyon lényeges előnye is: A miénkkel ellentétben ez a belvárosban volt, amiért cserébe el is kérték az árát. kb 60 euróval kérnek többet azért a szobáért a miénktől. Mondjuk nekem konkrétan semmi bajom a mi kolinkkal, mert annak ellenére, hogy a város szélén van, 10 perc alatt be lehet érni a belvárosba, meg az egyetem is kb 10 perc.
Szóval András is elkészült gyorsan, és el is indultunk a moziba. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hol is van a mozi, de a nagy beszélgetésben szépen elsétáltunk mellette :D Mind1, csak meglett, és 10 perccel kezdés elött oda is értünk. A diákjegy 3 euró volt, ami tekintettel arra, hogy egy sör többe kerül, elég olcsó. A mozi olyan, mint nálunk a nem plázás mozik szoktak lenni, nem nagy, és csak 1 vetítőterem van. Gyorsan beültünk a filmre, és az egész teremben kb mégegyszer annyi ember volt, mint mi. A tulja örülhetett nekünk, mert megdupláztuk a forgalmát arra a filmre.
A film eleinte kicsit vicces volt, mert finnül beszéltek benne, ami egy elég megmosolyogtató nyelv tud néha lenni. Még szerencse, hogy angolul feliratozták. Ja egyébként a címe: My friend Henry. Egy kislányról és egy kisfiúról szólt, akik egy irreálisan boldogtalan világban éltek egy irreálisan boldogtalan életet. A lány anyja megtestesíti a tipikus idegbeteg szülőt, a lány a boltból lop mindenfélét a társainak. Így ismerkedett össze Henry-vel a kisfiúval, akinek az anyja súlyosan depressziós volt és a kisfiú volt otthon vele, hogy ápolja. Élték boldogtalan életüket, és a végén anyuci felébredt és megszökött, majd egy hídról leugrva akart öngyilkos lenni, de apuci a segítségére sietett. Addig beszélgettek, míg a végén apuci akart öngyilkos lenni, és le is ugrott a hídról, majdnem meghalt, újra kellett éleszteni. Persze Henry ezt mind végignézta, gondolom egy életreszóló élmény lehetett, de a végén mindenki boldog lett. A tanulságot nem sikerült még leszűrni. Még dolgozok rajta :D
Mozi után nagyon nem csináltunk semmit, mert vasárnap minden zárva van, csak pár kisebb élelmiszerboltnak van engedélye a kinyitásra ilyenkor. Egy ilyen boltban vettünk csokit meg csipszet minden mennyiségben és néztünk valami filmet.
Lájtos vasárnap, de jó volt.
Moi
