A reggelt egy előadással nyitottam, ami az egyetemi sportlehetőségekről szólt. Van mindenéle dolog, amit lehet csinálni, a finnek nagyon szeretik a testmozgást, egyébként is egy csomót sétálnak, túráznak. Ezek még -15 fokban is kocogtak az utcán. Amúgy van egy tornaterem, ahol lehet tollasozni, meg ehhez hasonlóakat, aztán itt van még mindenféle aerobic, torna stb. Lehet falatmászni is, azt hiszem 2 normál fal van, amik nem olyan magasak, 6-8 méter, meg egy boulder fal, ahol meg nem a magasság a lényeg hanem a technika. Egyébként van futsal focicsapata is az egyetemnek. Kapásból 4 is, és ezek a futsalbajnokság 4 különböző osztályaiba vannak benevezve. Amúgy méf a floorball nagyon népszerű errefelé, de van tatami is a küzdősportoknak, meg röplabdapálya az udvaron, ami persze télen nem üzemel. Ezenkívül van síoktatás is a sípályán, de mint mondtam valamelyik korább bejegyzésben, nem nagyon nevezném sípályának, ami itt van. Úgyhogy sport az van bőven, nem is kell sokat fizetni érte, 17 euró egy fél évre, vagy 24, hogyha olyan sportokat is akarunk csinálni ahol csoportokban vannak az emberek valami felügyettel, edzővel /pl torna/. Ez végre egy olyan előadás volt, ahol okosodtam is. Mondjuk várható volt, hogy előbb-utóbb lesz ilyen, mert még én sem tudhatok mindent :D
Alessandro is itt volt, és bemutatott egy srácnak, akivel a kocsmatúrán ismerkedett meg. Ő törökországból van és Barish a neve, de biztos vagyok benne, hogy rosszul írtam le... Kiejteni ki tudom, de lövésem sincs hogy kell írni. Olyan mint az orosz Borisz, csak o helyett a-val és sz helyett olyan sh szerűvel :D Gondolom most már mindenki érti miről beszélek :D Meg amíg bemutatkoztam, egy magyar srác meghallotta, hogy Gábornak hívnak, és ő is csatlakozott. Elég kocka egyébként, meg van vagy 40 kiló az egész gyerek. Nem is nagyon szólt semmit, amíg köztünk volt. Ja meg közben csatlakozott Niki is hozzánk. Ő elszaladt az én egyetememre, hogy lecsekkolja az itteni kajáldákat, mert mondtam neki, hogy ott jól főznek. Persze náluk is de most ez nem fontos. Úgyhogy pár perc leforgása alatt lettünk 5en, és be is céloztuk a kajáldákat. Alessandro nagyon magabiztos volt abban, hogy melyik éttermet kell választanunk, de mint utólag kiderült, ott volt a legszarabb az ebég ahová mentünk. A fő fogás virsli volt, de azon sem lepődtem volna meg, ha a szilveszterről megmaradtakat adták ide nekünk. Nagyon rossz volt. Virslit nem nagyon lehet elrontani, de itt sikerült. Olyan kemény volt a széle, hogy alig vitte a kés. Mondjuk Niki zöldséges palacsintát evett, és az jól nézett ki, és állítólag az íze is jobb volt. Alessandro meg nem bízta a véletlenre, ő mint a 4 menüből pakolt valamit a tányérjára és kidumálta, hogy ne fizettessék ki vele mint a 4et. :D
Pont kaja után indult egy városnéző buszos túra, Barish is ment /amíg nem tudom, hogy kell írni a nevét, így fogom :D/, és én is elintéztem, hogy beférjek, pedig nem iratkoztam fel előre. Nekem nem volt olyan nagy szám a túra, mert kb ugyanazokat néztük meg, mint amiket Oiváék mutattak nekünk hétvégén. Arra viszont tökéletesen jó volt, hogy ezeket a helyeket a térképen is el tudjam helyezni, mert eddig csak annyit tudtam, hogy vannak ilyanek, meg hogy milyenek, de azt már nem, hogyan jutok oda. Amúgy megmutattak pár tavat, a jéghokicsarnokot, a focicsarnokot, egy jégpályát, amit nem láttunk, mert a föld alatt épült, pár bevásárlóközpontot, a vidámparkot, a kilátót, a katedrális, meg még jópár templomot, a Lenin múzeumot, meg hasonló dolgokat. Amúgy azért csináltak Lenin múzeumot, mert Lenin kétszer is ellátogatott Tampere-ben. Meg van egy utca amit egy olyan emberről neveztek el, aki ellátogatott egyszer Tampere-be. Meg is jegyezte egy srác mellette hogy, biztos jó nagy sokk lehetett az itt élőknek, ha valaki idelátogatott...
A túra után unalmamban beültem mér a hét utolsó előadására, amit az itteni diákszövetkezetesek tartottak. Elmondták, milyen programokra számíthatunk, meg milyen ők milyen jól érzik magunkat, meg egyáltalán, milyen jó nekünk, hogy diákok lehetünk ezen az egyetemen. Kaptunk egy Fuksi Passportot /Fuksi, elsős, vagy új diákot jelent, a Passport meg fokhagymában és chilliben megforgatott steak szeleteket :D Na jó ez már fárasztó, de most olvasom Hugh Laurie könyvét, és ilyen poénokkal van tele. Imádom!/ Szóval, amikor részt veszünk egy ilyen diákszervezetes bulin vagy rendezvényen, kapunk egy pecsétet a füzetünkbe. Megvan, mi mennyi pontot ér, és ha öszegyűjtünk 300at egy év alatt igazi, érett diákká nyílvánítanak mindket. Van erre is valami finn szavuk, de azt nem tudom. Ja és ha megvan a 300 pont, lesz egy avatási szertartás, ami annyiról szól, hogy egy daruval bevágnak a Tammerkoski folyóba, ami még májusban is jéghideg, és persze jót nevetnek rajtunk az egész várossal együtt, mert erre az eseményre mindenki kíváncsi. Szerintem megéri szenvedni, hogy összegyűjtsük azt a 300 pontot :D
Szerncsére korán vége lett az előadásnak, mert volt egy kis műbohóckodás szaga, és a koliba is sietnem kellett mert lefoglaltuk a szaunát 6tól. Volt még 50 percem visszaérni, és az út max 10 perc busszal, ezért nem nagyon volt izgulnivalóm. De persze csináltam magamnak egy kicsit, mert megérdemlem :D Kiokoskodtam, hogy a 6os busz, amivel egyébként menni szoktam, ritkán jár, ezért elmegyek a 20as busszal, ami 5 perc sétányi távolsára tesz le a szállástól. Tökéletes a terv és egyszerű. Pont jött is 20as busz, amire nagy vidáman felpattantam. Amint elindultunk láttam, hogy a 6os busz is jön, de gondoltam, ezzel max 5 percet vesztek, simán belefér. Utaztam már vagy 15 perce, amikor kinéztem az alakon és rájöttem, nem ott vagyok ahol lennem kéne. Hát nem a rossz irányba szálltam fel??!! Persze már elhagytuk azokat a helyeket, ahol át tudtam volna szállni a nekem megfelelő buszokra, ezért inkább bementem a központ, és onnan jöttem vissza egy másik, gyorsabb busszal. Mondanom sem kell, nem sikerült időben visszaérnem, késtem vagy negyed órát minimum. Lassan már tényleg el kéne beszélgetnem ezzel a Murphy gyerekkel...
Mind1, Niki azért bement szaunázni, én meg kb akkor érkeztem, amikor ő végzett. De így legalább rájöttem, hogy teljesen más élmény egyedül szaunázni, mint amikor más is ott van. Teljesen ki lehet kapcsolni testileg-lelkileg eggyaránt. Jó volt, csak már nem maradhattam bent addig, amíg akartam, mert már jött volna a kövekező versenyző.
Volt egy film, amit már azóta meg akartunk nézni, amióta megérkeztem Finnországba. El is kezdtük nézni az érkezésem estéjén is, de akkor fél perc alatt elaludtam rajta. Meg azóta minden este szóbajött, hogy meg kéne nézni, de sosem jött össze. Amúgy Flightplan a címe asszem /Légcsavar/. Na, péntek este végra sikerült megnézni, és nem bántuk meg. Elég jó film volt, egy kis megőrülős és összeesküvős sztorival, de nem lövöm le a poént, nézze meg mindenki. Nekem tetszett.
