Kedden végre lehetőségem nyílt találkozni a csoporttársaimmal. Volt egy előadás, ha jól tudom 10körül, amit az itteni diákszövetkezetesek tartottak /olyan mint nálunk a HÖK/. Jópofiztak egy kicsit, elmondtak pár programot, mit évközben rendeznek, és bemutatták a mentorokat. Volt belőlük jó sok, aztán a minden mentor összegyűjtötte a csoportjába tartozó embereket, rövid bemutatkozás stb. Nekem kapásból 2 mentorom is van, Miinaa Hämäläinen és Hannes Björninnen. Ők tök jó fejek, meg barátságosak. A csoportban összesen 8an vagyunk, de ebből 3an el sem jöttek. Van egy srác, aki csak hónap végén érkezik, a másik kettő viszont még az email-ekre sem válaszolt, valószínű lemondták az erasmust. Úgyhogy maradtunk öten, egy olasz srác Alessando, meg három francia srác, de az ő nevüket nem nagyon tudtam és lehetőségem sem volt megjegyezni, de erről majd késöbb.

Mentoraink körbevezettek minket az egyetemen, van vagy 5 épület egymás mellett, és a szomszédosakat összeköti egy-egy folyosó. Eleinte kicsit labirintusos volt, de szépen lassan rá lehet jönni a logikájára. Van egy csomó kisebb gépterem kb 15-20 számítógéppel, ahová a diákigazolvánnyal lehet csak bemenni. Van nyomtató is majdnem mindenhol, félévente 200 oldalt lehet nyomtatni ingyen, a többiért meg fizetni kell. Aztán megmutatták a knyvtárat, a könyvesboltot, meg a sportcsarnokot is. Meg persze a éttermeket, amiből van vagy 3, + 3 kávézó is az egyetemen.

Amúgy megéri az egyetemen ebédelni, mert itt állami támogatás van arra, hogy a diákok minőségi kajákat egyenek olcsón. Ez azt jelenti, hogy tényleg jól főznek és egy ebéd körül-belül 7 euróba kerülne, de ezzel a támogatással a legdrágább menü kerül 2.4 euróba a második legdrágább meg 1.7be. A többiből még nem ettem. Mert minden étteremben van 4 féle menü: Egy nagyon jó, egy jó, egy jó de vegetáriánus, meg egy saláta féle. De én csak az első 2ből ettem. Amúgy mivel éttermenként van 4 menü és 3 étterem van, így minden nap 12 féle menüből válogathat a szerencsés egyetemista...

A sok mászkálás után meg is éheztünk, és elmentünk közösen ebédelni. Kicsit beszélgettünk, de az már ekkor körvonalazódott, hogy a francia srácok szeretnének sokat beszélni franciául egymás között. Az egyik meg panaszkodott, hogy mivel ennyi francia van, nem nagyon fog tudni megtanulni angolul. Gondoltam, ha franciául beszéltek egész nap, úgy nehéz is... Az olasz srác normál arc, nem ez a kiabálós temperamentumos olasz, inkább az ellenkezője. Kicsit csendesebb típus. Meg én úgy láttam, hogy voltak problémái az angollal az elején, mert egy csomó mindenre azt mondta h "I don't understand". De még mindig ő volt a legnormálisabb 4ük közül. Ebéd közben próbáltam kommunikálni a többiekkel, de szerintem csak Alessandro meg a mentorok érezték úgy, hogy ők is megpróbálnak kommunikálni a többiekkel. Megbeszéltük, hogy találkozunk az esti ismerkedő kocsmázáson.

 Na a kocsmázáskor egy kicsit elegem lett a csoportomból... Hervanta városrészben volt a hely, ahová hivatalosak voltak a nemzetközi diákok egy kis sörözésre, ismerkedésre. Peyton Place-nek hívják a helye, kb 10 percre van az egyetemtől. Szóval az egyetem mellett találkoztunk, nekem egy kis kavarással is sikerült odaérnem pár perccel a megbeszélt időpontelött, és a mentounk Hannes is pont akkor érkezett. Mi vártunk még vagy 10 percet, de mivel elég hideg volt már akkor, és a szél is fújta a havat, elindultunk a kocsmába. Persze mikor félúton jártunk, hívott az egyik francia srác, hogy merre járunk, és vissza kellett menni érte, mert nem ismerte a környéket. Ok, nem volt nagyon melegem az biztos, siettünk is a kocsmába mind a 3-an a 7ből./mentorokkal együtt 7/ Ott üldögéltünk, én beszélgetem a Hannes-szal, a francia srác néha szólt valamit, megkóstoltunk valami finn sört, asszem Karjala a neve, de nem volt valami nagy szám. Fél óra múlva Alessandro is befutott, de nem volt beszédesebb, mint délután. Közben ment valami hokimeccs kivetítőn a finn bajnokságból. Még fél óra múlva befutott az egész international student brigád az egyetemről, úgyhogy lettek jó sokan, mi meg gondoltuk, gyorsan elfoglaljuk a billiárdasztalok, mielött megelőznek. Sikerült is az utolsót elcsípni. Arra már rég rájöttem, hogy nem ezzel a játékkal fogom keresni a kenyeremet, de ilyen rosszul már rég játszottam :D Még a lyukról is sikerült kiszednem a golyót, pedig csak be akartam tessékelni finoman :D Asszem 3at játszottunk, és mind a 3szor kikaptunk, pedig ha én nem játszok tuti nyertünk volna :D Na mindegy, a billiárd után meg egyszer csak elűnt a francia srác a csoportunkból, meg Hannes is mondta, hogy amióta hazajött Indiából nem az igazi a gyomra, és eléggé megviselte az az 1 sör, amit megivott. Aztán 5 perc alatt szépen elfogytunk, mindenki lelépett, csak Alessandro maradt, de ő szerintem nem volt valami jó passzaban, mert vagy nem értette, amit mondtam, vagy nem volt kedve beszélgetni, de nem sikerült szép hosszú társalgást kialakítani vele... Gondoltam csatlakozok valamelyik másik csoporthoz, de valahogy mindenhol franciául beszéltek. Csináltak maguknak egy szép kis francia kolóniát itt Finnországban... Ezen kicsit felkaptam a vizet, és leléptem. Persze a buszra meg fél órát kellett volna várnom, és az is csak félútig vitt volna el, ahol át kellett volna szállnom egy olyan buszra, amiről nem tudtam, hogy jár-e még olyan későn. Úgy döntöttem hazasétálok, ami azért is tűnt jónak, mert tök jó idő lett, nem is laktam annyira messze, meg szét is akartam nézni a környéken. Végül 35 perc alatt hazaértem, valószínű, a buszszal sokkal többet kellett volna utaznom, persze ha lett volna egyáltalán csatlakozás. Közben meg láttam tök jó házakat, pár részeg finnt, meg a sípályát is tudom már, merre van. Persze sípályának erős tűlzás nevezni, egy kis legelő aminek lentebb van az egyik vége, mint a másik... :D

Hát ez volt a kedd, vegyes érzésekkel zártam a napot, és még mielött bárki szóvátenné, hogy nem szeretem a franciákat, ez nem így van. Csak ezzel a párral nem vagyok kibákülva, akik körülvesznek. Meg egyébként is érthetetlen akcentussal beszélnak angolul.

Amúgy nem tudom, sikerül-e valamikor utólérni magam blogírásban, mert most szombat délután van, és még csak a keddet fejeztem be. Meg biztos vagyok benne, hogy így pár nap után már nem adom át annyira a dolgokat, mintha kapásból megírnám, de remélem most hétvégén behozom a lemaradást. Pedig lenne miről írni még.